Colson Whitehead: A föld alatti vasút
„Bár Colson Whitehead első magyarul megjelent regényének középpontjában egy fiatal rabszolgalány államokon átívelő menekülése áll, központi témája mégsem a szabadságért folytatott hajsza, hanem a megérkezés lehetetlensége, és a látszólagos „szabadsággal járó csalódások”. A National Book- és Pulitzer-díjas A föld alatti vasút, egy nehezen felejthető, látomásos (idő)utazás Amerika legsötétebb évei, és egyre sötétebb jelene között” – írtuk megjelenésekor kritikánkban A föld alatti vasútról. Colson Whitehead történetének főszereplője a fiatal rabszolga, Cora, aki fogságban született, és akinek egy georgiai ültetvényen kell dolgoznia borzalmas körülmények közt. Egy nap azonban a szökés mellett dönt, majd öt államon utazik keresztül a rabszolgák szökését segítő föld alatti vasúttal, annak reményében, hogy egyszer elérkezik egy olyan helyre, ahol szabad lehet, és ahol biztonságban élhet.
Naomi Alderman: A hatalom
Naomi Alderman regénye már a címével sem árul zsákbamacskát, a könyv annyiban csavart azonban a hatalom témáján, hogy megfordította a nemek szerepét: történetében a nők azok, akik uralkodnak a másik nem felett. Elképzelte, mi történne, ha a nők hirtelen olyan képesség birtokába kerülnének, amelynek segítségével évezredekre leráznák magukról a gyengébbik nem minősítést. A hatalomban minden nő képes arra, hogy elektromos szerve, vagyis a kulcscsontja mellett található, motringnak nevezett harántcsíkolt izomszövet segítségével elektromosságot bocsájtson ki az ujjaiból. A képesség először a 14-15 éves tinilányoknál jelentkezik, akik néhány érintéssel idősebb nőtársaikat is elektromos angolnává tudják változtatni, a Lányok Napjának felvirradása pedig jelentősen átrajzolja a társadalmi erőviszonyokat. „A regény valódi mondanivalója, amit már a legelső, nem önvédelemből elkövetett elektromos támadás óta adagol, az egykori Moldovában csúcsosodik ki: a hatalomnak semmi köze a biológiai vagy a társadalmi nemhez, mindenki kezében ugyanolyan veszélyes” – írtuk a könyvről.
Grame Simsion: A Rosie-projekt
Graeme Simsion eredeti terve az volt, hogy a filmvásznon meséli el Don Tillman kissé furcsa, de izgalmas életét. A huszonegyedik századi esőember egy gondosan összeállított kérdőívvel próbálja megtalálni álmai asszonyát, vagy legalábbis azt a nőt, aki képes elviselni. A filmstúdiók azonban nem rajongtak a tervért, ezért a szerző végül úgy döntött, regényt ír az Asperger-szindrómás (AS) genetikusprofesszorról. Az Ésszerű szerelem - A Rosie-projekt, 2014-ben jelent meg. Műfaját tekintve romantikus vígjáték, utóéletét tekintve pedig világsiker, hiszen több mint negyven nyelvre fordították le. Végül pedig a természetesen a megfilmesítésen is elkezdtek dolgozni. Az íróval készült interjúnk ITT olvasható.
Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc
A többszörös díjnyertes török származású író, Elif Shafak legutóbbi regénye, a A 10 perc 38 másodperc egy rafinált szerkezetű könyv: ott kezdődik, ahol a főszereplő élete véget ér. Furcsa módon azonban éppen ez teszi lehetővé azt, hogy ez a regény ne a halálról, hanem az életről szóljon. A cselekmény onnan indul, hogy az önmagát prostituáltként fenntartó, Tequila Leila névre hallgató nőt meggyilkolják, holtteste pedig egy szemeteskonténerben köt ki. Életének utolsó utáni perceiben visszaemlékezik sorsának legfontosabb állomásaira, az ízekre, illatokra, érzésekre, az elszenvedett traumákra, és a barátokra, akik mindig mellette álltak. Kritikánkban ezt írtuk róla: „Egyszerre szól Törökországról, Isztambulról, valamint az egész Közel-Kelet helyzetéről, az Ázsia és Európa közé való beszorultság állapotáról. A 10 perc 38 másodperc alappilléreit számos történelmi esemény, valós eset és helyszín adja, ezekre épülnek rá a színes, életteli karakterek, az erős atmoszféra, valamint a gyönyörű, szimbolikus nyelvezet, amely végigkíséri és megszépíti az egyébként sok szempontból fájdalmas történetet.”
Veronika H. Tóth- Viola Stern Fischer: A Mengele-lány
Josef Mengele az auschwitzi koncentrációs tábor egyik legkegyetlenebb SS-tisztje volt, aki a nácik orvosaként embertelen kísérleteket hajtott végre a foglyokon. A négy koncentrációs tábort túlélő, szlovákiai magyar nő, Stern Rózsa Ibolya hetven évvel a történtek után mesélte el, hogy milyen szörnyűségeken ment keresztül a koncentrációs táborban. Emlékeiből A Mengele-lány címmel Veronika H. Tóth újságíró írt regényt. Viola, korábbi nevén Ibolya az egyike volt azon keveseknek, akik túlélték a haláltábor rettegett orvosának embertelen kísérleteit.
„Mengele-lány voltam. Egyike a sokaknak, akiknek el kellett viselniük a kísérleteit. Egyike a keveseknek, akik ezt túlélték. És talán az egyetlen, aki legyőzte – a doktor és a csapata olyasmiket művelt velem, hogy valójában soha nem részesülhettem volna az élet legnagyobb ajándékában: nem tarthattam volna a kezemben a saját gyermekemet. Kétszer győztem le őket, két csodálatos lányom van.”
A Veronika H. Tóth újságíróval készült interjúnk ITT olvasható.
![Tóth Réka Ágnes és Simon Márton: Megtanultuk, hogyan legyünk igazi csapat [Ezt senki nem mondta!]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/4/43356/fe_580_320_esnm_simon_toth_1180_600.jpg)
