Margaret Atwood: Testamentumok
Margaret Atwood legnépeszerűbb regénye, A Szolgálólány meséje 1985-ben jelent meg. Az író évtizedekkel később pedig (egy elképesztően nagy sikerű sorozat után), megírta a folytatását. A Testamentumok tizenöt évvel azután indít, hogy Fredé mögött becsapódott a furgon ajtaja. Atwood ráadásul most egy teljesen más szűrőre állította az optikáját, és ezen keresztül enged betekintést Gileád működésébe. A regényről ezt írtuk kritikánkban:
„A Testamentumok tulajdonképpen az összeomlás előtti kimerevített pillanatot rögzíti, miközben Atwood a női megszólalókon keresztül újabb és újabb rétegeket hánt le Gileádról. Arról a rendszerről, ahol a nők csak a férfiak optikáján keresztül léteznek, ahol a család társadalmi rangját a Márták száma mutatja az irigyek felé, ahol az áldozatot ítélik el a zaklatásért, és ahol teljes tudatlanságban tartott fiatal lányokat kényszerítenek házasságra vadidegenekkel. Arról a rendszerről, ahol gyilkosok, pedofilok, élvhajhászok bújnak meg a szenteskedés álarca mögött, ahol virágzik a korrupció, és ahol a látszat fenntartása érdekében gond nélkül kivégeznek bárkit, akár ártatlanul is.”
Olvass el egy exkluzív részletet a könyvből ITT.
A Szolgálólány már nem mese - Könyves magazin
Bármilyen egyértelműnek tűnik, annyira kockázatos is volt, amikor Margaret Atwood úgy döntött, hogy könyvben is folytatja A Szolgálólány meséjét. Utóbbi az elmúlt években abszolút meghatározta a könyvpiacot és a politikai közbeszédet is, amit csak erősített, amikor a Hulu leforgatta az azonos című sorozatot, amiből már lement a harmadik évad is.
Robin Cook: Sarlatánok
Robin Cook, a Kóma világhírű szerzője idén ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne ontaná még mindig magából a remek orvosi krimiket. Cook utoljára két éve járt Magyarországon, akkor a Sarlatánok című könyvéről beszélgettünk vele, amely az internet orvostudományra gyakorolt hatásáról szól és egy olyan nő történetét meséli el, aki orvosnak adja ki magát, holott nincs képzettsége. A Sarlatánokról ezt mondta interjúnkban:
„Rengeteg történet kering igazi sarlatánokról, akik orvosnak adják ki magukat, miközben nem azok. Ez a könyv viszont nem róluk szól. A különbség az, hogy az én sarlatánom valóban jó aneszteziológus. A történetével azt szerettem volna elérni, hogy ráébredjünk, bár nem végezte el az orvosi egyetemet, örülnénk neki, ha olyan szakértelemmel bírna az altatóorvosunk, mint ő. Ezzel kicsit arra is fel akartam hívni a figyelmet, hogy az orvosi képzés nagyon régóta le van maradva az orvostudomány fejlettségéhez képest. Az utóbbi száz évben alig változott az egyetemi tananyag koncepciója. Ezen sürgősen változtatni kell mindannyiunk érdekében.”
Robin Cook: A történetmeséléshez is kellenek speciális képességek - Könyves magazin
Fotók: Valuska Gábor Az orvosi krimik specialistája, Robin Cook egy tengeralattjárón írta meg első regényét a hetvenes évek elején, mára a műfaj koronázatlan királyának számít. Világhírűvé második könyve, a Kóma tette, amelyből Michael Douglas és Geneviève Bujold főszereplésével készítettek filmet. A hetvennyolc éves szerzőnek azóta több mint harminc sikerkönyve jelent meg, de még mindig inkább orvosnak, mint írónak tartja magát.
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér
1985-ben jelent meg a Sátántangó, a magyar irodalom megkerülhetetlen műve, Krasznahorkai pedig évtizedekkel később, nagy kanyarok után, de visszatért a jól ismert világába. A Báró Wenckheim hazatér nemcsak itthon, hanem külföldön is nagy siker volt (elnyerte az amerikai Nemzeti Könyvdíjat). A cselekmény rendkívül egyszerűnek látszik: Argentínából Bécsen át vonattal hazautazik szülőhelyére a jómódúnak mondott báró Wenckheim Béla, a kisváros lakói pedig várják, ahogy az emberek a megváltót várni szokták, reménykedve, bízva a megváltásban, mert valahogy a magyar társadalom ilyen, nem cselekszik, csak vár, saját sorsának nem alakítója, csupán elszenvedője. Miközben a fő történetszál tényleg ennyire egyszerű, az igazi őrület a novellaszerűen működő, a főszálhoz lazábban kapcsolódó mélyfúrásokban van. A regényről ezt írtuk kritikánkban:
„Összetett, nagyszerű, ráadásul szórakoztató regényt írt Krasznahorkai László, aki kivételesen érzékeli szereplői motivációit, nagyravágyásukban rejlő kicsinyességüket, vagy a magyar társadalom jelenlegi állapotát. Nyelvezete, stílusa elemelt, mégis minden szereplőjét igyekszik megérteni, nem akar moralizálni döntéseikről vagy karakterjegyeikről. Régóta olvasok Krasznahorkait, örömteli ez a “hazatérése”.”
A magyarok még Krasznahorkai új regényében is a csodát várják - Könyves magazin
Harmincegy éve, 1985-ben jelent meg a című regénye mellett. rel az olvasó is visszatér az ismert kisvárosi világba, hogy közben a két időpont közé kifeszítse a magyar rendszerváltás történetét. A két regény helyszíne könnyen azonosítható (Gyula), így a magyar társadalom változásait szinte mesterséges környezetben vizsgálhatjuk, mondjuk egy apokalipszis felé tartó karnevál keretei között, amelyen néha keresztül robognak a goj motorosok.
Rakovszky Zsuzsa: Célia
Rakovszky Zsuzsa 2017-ben megjelent családregénye, a Célia a mai Magyarországon, Budapesten játszódik. A regény elbeszélője a középkorú, egyedülálló, értelmiségi férfi, Ádám, aki kötöttségektől mentesen, család és stabil munkahely nélkül éli életét. Fő ambíciója, hogy egyszer végre megírja A REGÉNYT, ami majd megváltoztatja az életét, addig is maradnak a színes bulvárhírek meg az ezoterikus honlapok, hogy legyen miből fizetni a rezsit. Meg persze az angolórák: a tanítványai közé tartozik a csodaszép, de lelkében egyszerű Niki, akinek minden vágya, hogy bekerüljön az aktuális valóságshow-ba, és Ádámtól remél protekciót, akinek az apja már szerepelt néhányszor a tévében. De hozzájár Célia is, saját állítólagos lánya, igaz, azt maga sem tudja, hogy valóban rokoni szálak fűzik-e hozzá. A könyvről kritikánkban ezt írtuk:
„A látszat ellenére ugyanakkor ez a regény nem Ádámról szól, még ha a fókusz az elbeszélő én miatt egyértelműen rajta van. A szemünk sarkából ugyanakkor egy sokkal nagyobb, összetettebb és egyben érdekesebb dráma kibontakozásának lehetünk tanúi. Ráadásul a Célia – hiába sugallja ezt a cím – nem egy, hanem minimum két ember története, egy anya-lánya (és aztán persze tágabb értelemben, azaz Ádám szerteágazó kapcsolatait is figyelembe véve, egy szülő-gyerek) regény."
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon
David Attenborough tanúvallomása, Az egy élet a bolygónkon tisztán, érthetően magyarázza el, milyen károkat okoztunk az élővilágban az elmúlt évtizedekben, és mit kell tennünk, hogy megmentsük önmagunkat. A könyv központi állítása, hogy a Föld történetében eddig öt tömeges kihalás volt, és jelenleg a hatodik szélén állunk. Ezt írtuk róla:
„A tudós több évtizedes pályafutása során a saját szemével látta, hogyan csökken a természeti világ élettere: látta a korallzátonyok pusztulását, az esőerdők eltűnését, a sarki jégtakarók olvadását, a tengerek kihalászását. Időskorára arra kellett ráébrednie, hogy mindazt, amit ő láthatott, a következő generációk már nem fogják. És hogy olyan folyamatok indultak el, amelyeket csak nagy változtatásokkal lehet visszafordítani.”
David Attenborough utolsó figyelmeztetése a hatodik kihalás előtt - Könyves magazin
Könyvben és filmben szegezi nekünk tanúvallomását David Attenborough: az Egy élet a bolygónkon tisztán, érthetően magyarázza el, milyen károkat okoztunk az élővilágban az elmúlt évtizedekben, és mit kell tennünk, hogy megmentsük önmagunkat. Két évvel ezelőtt készítettem egy összeállítást, amelyben a klímaváltozás következményeiről szóló könyveket gyűjtöttem össze.
