Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete
A felnőttek hazug élete hőse egy lány, a cselekmény kezdetén mindössze 12 éves Giovanna/Giannina/Gianní, akit a kamaszkor legellentmondásosabb bugyraiban ismer meg az olvasó. Ez az az időszak, amikor az addig jól ismert világ mázán repedések jelennek meg, a feszültség kódolva van a mindennapokba, az ember pedig sokszor úgy érzi, hogy még az alakulóban lévő teste is cserbenhagyja vagy legalábbis újabb és újabb megpróbáltatások elé állítja. Ferrante új regényében egy rendkívül bonyolult családi háló egyik fonalát adja ezzel a kezünkbe, amelyet aztán az eleinte ugyancsak sötétben tapogatózó narrátorral együtt igyekszünk felfejteni. A könyvről ezt írtuk kritikánkban:
„Annyit tudunk, hogy a narrátor 1979-ben született, a cselekmény tehát a kilencvenes évek elején indít és összesen négy évet ölel fel. Egy klasszikus felnövés-történettel van tehát dolgunk, amelynek szervezőelve a hazugság. Giovanna ugyanis nagyon hamar rájön, hogy a szülei hazudnak neki, ami akkor is igaz, ha az a hazugság jó szándékú vagy éppen a békességet szolgálja.”
Olvass bele ITT.
Elena Ferrante hőse hazugsággal lázad a felnőttek képmutató világa ellen - Könyves magazin
Hogy Elena Ferrante új könyvének megjelenése eseményszámba megy, jól mutatja az is, hogy olasz kiadója mostanra nagyon profin építette fel a kampányát - először csak a megjelenés dátumát lehetett tudni, de sem a címről, sem pedig a cselekményről nem árultak el semmit.
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Delia Owens bestsellere, az Ahol a folyami rákok énekelnek egyértelműen a tavalyi év egyik legnagyobb sikerkönyve volt, Magyarországon is hónapokig szerepelt a sikerlisták élén. A regény főhőse, Kya, akinek életét 1952 és 1970 között követhetjük nyomon, nagyjából hattól huszonöt esztendős koráig. Kislányként hagyja magára az anyja, aki egy átlagosnak induló reggelen felhúzza krokodilbőr mintás magassarkúját, és búcsú nélkül maga mögött hagyja népes családját. Az anya nélkül maradt gyerekek aztán sorra útra kelnek, csak a kicsi Kya és részeges apja marad a fűrészpálmák alatt álló kis viskóban, de egy nap a férfi is eltűnik, így a lánynak egyedül kell megtanulnia túlélnie ebben a cseppet sem veszélytelen környezetben. A könyvről ezt írtuk:
„Kya története egy hihetetlen fejlődéstörténet, hiszen mezítlábas hatévesből minden komolyabb segítség nélkül odáig jut, hogy könyveket ad ki, és ismert természettudóssá válik. A regény már ennek a különleges, természetközeli és elszigetelt karakternek a megteremtéséért és kidolgozásáért is figyelmet érdemelne, de Delia Owens nem elégszik meg ennyivel, mert egy krimivonalat is belefűz a regénybe, és a két fő szálat kiváló szerkezeti megoldásokkal építi össze.”
Delia Owens elképesztően népszerű debütáló regényéből Reese Whiterspoon fog filmet forgatni. Az adaptációval kapcsolatos infókat ITT foglaltuk össze.
Egy gyermek magányos harca a mocsárvilágban - Könyves magazin
Ahol a folyami rákok énekelnek, a mondás szerint az a hely, ami túl van az ember által lakott és ismert vidéken, ott, ahol még érintetlen a természet, a vadon, ez esetben a láp sötétlő mélye. A regényíróként közel hetvenévesen debütáló Delia Owens könyvében az Egyesült Államok délkeleti része, Észak-Karolina láp- és mocsárvidéke lesz a meghatározó helyszín, sőt nem csak helyszín, hanem az egyik főhős maga.
Grecsó Krisztián: Vera
Vera egy 10 év körüli kislány, akinek átlagosnak tűnő élete egy szép napon atomjaira hullik. Mert az egy dolog, hogy betoppan a mindennapjaiba egy Józef nevű fiú, és legfőbb bizalmasa, Sári barátsága szemlátomást már a múlté. Van azonban itt valami sokkal fontosabb. Vera családját ugyanis egy évtizedes titok feszíti, amelynek létéről látszólag mindenki tud a környezetében, egyedül Vera az, akinek fogalma sincs róla. Örökbefogadás, elfogadás, fullasztó élethelyzetek idegenségérzés - mind-mind sarokkövei ennek a nagy empátiával megírt hiperérzékeny regénynek, amelyet kritikánkban a feltétel nélküli szeretet regényének neveztünk. Most sem gondoljuk másként. A Radnóti Színházban tartott bemutatón a szerző amúgy elmondta, hogy a saját gyerekéveiből meglehetősen kevés konkrétum került be a regénybe, "ám a szorongó érzést, amely például már az első iskolai nap első tízperces szünetében a hatalmába kerítette, átadta a regénybeli Verának".
Borítópornó rovatunkban Baranyai (b) András mesélt a kötet borítójáról. Szeged és a Vera kapcsolatáról pedig ebben a videóban mesélt Grecsó Krisztián.
Grecsó Krisztián: Szeged egy vágyott szerelem [videó] - Könyves magazin
1980, Szeged. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. Bár a boldog családok mind hasonlók egymáshoz, mindegyiknek van titka. Grecsó Krisztián új regényében, a Verában sincsen ez másképp mindaddig, amíg egy barátnő féltékenységből és bosszúvágyból a főszereplő kislánynak el nem árulja, hogy örökbe fogadták.
Carlos Ruíz Zafón: A Köd Hercege
Az idén júniusban elhunyt Carlos Ruiz Zafón első regényét, A Köd Hercegét huszonhat-huszonhét évesen írta. A regényt annak idején egy irodalmi pályázatra szánta, amelyet meg is nyert. Ahogy azt a könyv előszavából megtudhatjuk, jó ideig nem volt önmagához méltó kiadása, ezért is döntött úgy már befutott íróként, hogy szeretné újra kiadni a könyvet az eredeti formájában. A történet 1943-ban játszódik, így a cselekmény hátterét a második világháború szolgáltatja, bár ez csak áttételesen befolyásolja a szereplők életét. A könyv főhőse a 13 éves Max, akinek a szülei úgy döntenek, hogy elővigyázatosságból inkább elhagyják a várost, és az Atlanti-óceánhoz költöznek egy kis faluba, hátha ott kevésbé érinti meg őket a háború szele. Egy elhagyatott tengerparti házban próbálnak új életet kezdeni, amelyet a sokéves poron kívül számos rejtély és tragédia is körbeleng. Max már az első pillanatoktól érzékeli, hogy valami nincs rendben, és ahogy fokozatosan felderíti a környéket, úgy botlik egyre több és több vészjósló jelbe, súlyos titokba.
„Carlos Ruiz Zafón legelső regényében megvan minden, ami egy jó thrillerhez kell: pörgős, titokzatos, különleges atmoszférája van és kísértetiesebbnél kísértetiesebb események sora követi benne egymást. Ha meg kéne fogalmazni, milyen könyv A Köd Hercege leginkább azt lehetne mondani, hogy egy olyan ifjúsági regényhez hasonlít, amelyhez Stephen King adott ötleteket. A horror mellett tele van varázslattal, és mesél arról is, hogyan fordul meg az emberrel a világ a felnövés pillanatában.”
A varázslat és a horror keveredik Zafón első regényében - Könyves magazin
Carlos Ruiz Zafón legelső regényében megvan minden, ami egy jó thrillerhez kell: pörgős, titokzatos, különleges atmoszférája van és kísértetiesebbnél kísértetiesebb események sora követi benne egymást. Ha meg kéne fogalmazni, milyen könyv A Köd Hercege leginkább azt lehetne mondani, hogy egy olyan ifjúsági regényhez hasonlít, amelyhez Stephen King adott ötleteket.
Colson Whitehead: A Nickel-fiúk
Colson Whitehead regénye valós eseményeken alapul: egy brutális javítóintézet mindennapjait és az afroamerikai polgárjogi mozgalom legfontosabb állomásait ismerhetjük meg. A Nickel-fiúk főszereplője Elwood, aki egy szegregált, feketék lakta városnegyedben lakik, és Martin Luther King beszédein nő fel. A szülei elhagyják, így a nagymamája neveli, de ő keményen dolgozik, jó jegyeket kap, és az a célja, hogy továbbtanulhasson. Egy peches eset és egy elfogult bírói döntés következtében azonban az élete fenekestül felfordul, ugyanis a Nickel Akadémia nevű javítóintézetbe kerül, ahol a feketék számára fenntartott kollégiumban egy nagyon kemény felügyelő és számos kegyetlen nevelő akarja őt megregulázni. A Nickel Akadémiát Whitehead egy valóban létező fiúiskoláról mintázta. Az Arthur G Dozier nevű intézmény Florida egyik kisvárosában, Mariannában állt, és 1900 és 2011 között működött javítóintézetként, bűncselekményt elkövető fiatalkorúak számára. Hírhedt volt a verésekről és kínzásokról, amit a személyzet osztott a tanulóknak. Sokan haltak meg ott rejtélyes körülmények között, őket, mint később kiderült, jelöletlen sírokba temették el. A könyvről ezt írtuk:
„Whitehead könyve azért fontos és különleges, mert egy olyan történetet mesél el, amely ugyan napvilágra került, de mégsem kapott elég figyelmet. A közvéleményt persze sokkolta, amikor egy tervezett építkezés területén megtalálták a gyerekek holttesteit, az ügy mégis csak pár napig volt hír, aztán senki nem beszélt róla. Pedig a Nickel Akadémia szimbóluma volt egy rendszernek, amely az egyik oldalon az erőszakon, a másik oldalon pedig a hallgatáson alapult. A Nickel-fiúk megrázó olvasmány, mert az arcunkba tolja az igazságot, ráadásul egy olyan főszereplő nézőpontján keresztül, aki okos, tiszta, erős, és aki a végletekig kiáll azért, amiben hisz. Még akkor is, ha ezzel a saját bőrét teszi kockára.”
A Nickel-fiúk tudták, hogy mindenki bűnrészes, aki elfordítja a fejét - Könyves magazin
Colson Whitehead korábbi sikerregényében, A föld alatti vasútban (kritikánk ITT) egy metaforikus teret képzelt el, hogy ezáltal mutathassa be annak a titkos abolicionista szervezetnek a működését, amely az 1800-as években az északi államokba próbálta menekíteni a színesbőrű rabszolgákat. Új könyvében, A Nickel-fiúkban hasonló technikát alkalmazott: valós eseményekből indult ki, de azokat elemelte, saját szereplőkkel és motívumokkal tette személyessé és mindenki számára átérezhetővé.
