Graeme Simsion egy közeli barátjáról formázta Asperger-szindrómás főhősét

.konyvesblog. | 2017. április 04. |

graeme_simsion1.jpgFotó: Valuska Gábor

Graeme Simsion eredeti terve az volt, hogy a filmvásznon meséli el Don Tillman kissé furcsa, de izgalmas életét. A huszonegyedik századi esőember egy gondosan összeállított kérdőívvel próbálja megtalálni álmai asszonyát, vagy legalábbis azt a nőt, aki képes elviselni. A filmstúdiók azonban nem rajongtak a tervért, ezért az ausztrál ötletgazda úgy döntött, könyvet ír az Asperger-szindrómás (AS) genetikusprofesszorról. 2014-ben megjelent az Ésszerű szerelem - A Rosie-projekt, ami műfaját tekintve romantikus vígjáték, utóéletét tekintve pedig világsiker. A történetet már több mint negyven nyelvre lefordították, és a tervek szerint hamarosan hollywoodi film is készül belőle. 2015-ben érkezett a folytatás, A Rosie update, és lehet, hogy annak sem kell csalódnia, aki azóta is a harmadik részt várja. Simsionnal, az imformatikusból lett sztáríróval még a múlt évben találkoztunk Budapesten. Egy magyar sakkozónőről, egy évtizedeket késő diagnózisról és a kényszerű íróvá válásról is mesélt.

Don Tillman különös karakter: sok furcsa szokása van, nehezen létesít társas kapcsolatokat és a végletekig racionális. Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen figuráról írjon regényt?

Sok Donhoz hasonló emberrel találkoztam korábban, hiszen éveken át informatikusként dolgoztam, előtte pedig fizikát tanultam az egyetemen.Volt viszont egy srác, akit harminc évvel ezelőtt ismertem meg, és akivel össze is barátkoztam. Rendszeresen kocogtunk együtt, de nagyon furcsa volt, és nehezen szedett fel lányokat. Végül találkozott valakivel és megnősült, de a felesége hamarosan nagyon beteg lett, és neki kellett ápolnia. Csodálatosan helyt állt. Szerettem volna írni egy hozzá hasonló rendkívüli emberről, elkezdtem a történetét, de természetesen sokat változtattam rajta. Az elején drámának indult, az volt a címe, hogy A Klára-projekt. Klára egy magyar nő lett volna, akinek a személyisége nagyon hasonlít Donéhoz. Később azonban úgy döntöttem, egy olyan nőre van szükség, aki bonyolultabb, és nagyobb kiívást jelent a főhősömnek. Így született meg végül A Rosie-projekt. A végleges történet már semmiben sem hasonlít a barátoméhoz, viszont neki és a feleségének ajánlottam a könyvet.

Könyves Magazin 2017/I.

LIBRI-BOOKLINE, 2017, 72 oldal, 5 pont + 199 Ft

 

Gondolja, hogy a barátjának is Asperger-szindrómája van?

Jó kérdés, de nem könnyű megválaszolni. Az Asperger-szindróma fogalma a kilencvenes években kezdett elterjedni, addig nem volt közismert, így a barátomat sem diagnosztizálták soha. Később, ötven-hatvanéves korában, amikor lett volna lehetőség, hogy felállítsanak egy pontos kórképet róla, azt mondta, őt nem érdekli milyen címke illik rá. Talán sok ember volt érintett azok közül is, akikkel együtt dolgoztam és tanultam, de sosem határozták meg pontosan a betegségüket. Amikor írtam a könyvet, sokan tanácsolták, hogy figyeljek meg aspergeres embereket, de úgy voltam vele, hogy informatikusként dolgozom, ismerek eleget. Ez nem egy tudományos könyv, hanem a valódi életről szól. Az viszont tény, hogy amikor az Asperger-közösség tagjai olvasták a regényt, azt mondták, Donnak minden bizonnyal AS-e van. Beszéltem egy pszichológussal is, aki a betegség nemzetközi szakértője, és ezt ő is megerősítette, szóval úgy tűnik, ez már hivatalos.  

A könyvben egyszer sem szerepel az Asperger-szindróma kifejezés Donnal kapcsolatban. Ennek az az oka, hogy ő sincs tisztában a betegségével?

Igen, pontosan. Mindenkinek lehet véleménye, egyesek azt gondolhatják, hogy aspergeres, mások azt, hogy nem. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez a történet egy emberről szól, nem pedig egy általános személyiségtípusról. Donnak vannak az aspergeresekhez hasonló személyiségjegyei, de ezzel együtt más tulajdonságok is meghatározzák a karakterét, például túl sokat iszik, rengeteget edz és tudós létére nagyon jól néz ki. Komplex személyisége van, aminek a furcsasága csak egy része.

Don Tillman történetét először forgatókönyvként írta meg. Miért és hogyan lett mégis regény A Rosie-projektből?

Valóban nem regénynek indult, mert eleinte forgatókönyvíró szerettem volna lenni. Öt évig tanultam forgatókönyvírást az egyetemen, ez a történet az iskolai feladatom része volt. Végül  nem tudtam eladni a piacon: a filmstúdiók mind azt mondták, hogy nem akarnak eredeti filmet csinálni,  kevesebb kockázatot jelent nekik, ha már befutott könyveket adaptálnak. Ezért írtam át a történetet regénnyé. Így lettem író. A tervem egyébként bevált. Mielőtt a könyv megjelent volna, a Sony Pictures megvette a forgatókönyvet, úgyhogy már lassan három éve várok a filmre. Egyelőre sehogy sem áll, de megígérték, hogy biztosan megcsinálják, most éppen azt mondják, hogy a jövő évben (2017-ben - a szerk.). De én nem bízom semmiben, ha Hollywoodról van szó.

graeme_simsion2.jpgA felesége pszichiáterként dolgozik. Mennyit segített abban, hogy a történet szakmai szempontból hiteles legyen?

Don karakterébe nem szólt bele, hiszen klinikai pszichológus, nincs tapasztalata  aspergeresekkel. Rosie figurájának megformálásában viszont sokat segített, mert én nem tudtam elképzelni, hogy milyen típusú nő az, aki egy Don-féle fickóhoz vonzódik. Egyébként ő is ír, ezért gyakran dolgozunk együtt. Én segítek az ő férfikaraktereiben, ő pedig segít nekem a nőkben. A legújabb könyvünkön  együtt dolgozunk. Két emberről fog szólni, egy angol férfiról és egy amerikai nőről, akik elzarándokolnak Santiago de Compostelába. (a Left Right valószínűleg még idén megjelenik - a szerk.)

Míg A Rosie-projekt első része egy igazi romkom volt, addig a második rész, A Rosie update jóval komolyabb és drámaiabb. Miért döntött úgy, hogy változtat hangnemen?

Az első rész egy tipikus romantikus vígjáték, már csak azért is, mert filmnek, nem pedig könyvnek terveztem. A második rész is vígjáték, de valóban sokkal keményebb, hiszen már nem a szerelembe esésről, hanem a házasságról szól, amiben nem olyan könnyű benne maradni. Meg akartam nézni, hogy Don képes-e hosszútávon kitartani egy kapcsolatban. Azt kerestem,  mi lenne a legnagyobb kihívás a számára. Kíváncsi voltam, hogy meddig tarthat ez a házasság, és tudtam, hogy az lenne a legnehezebb, ha közben apává is kellene válnia.

Míg az első részben Don megy át óriási személyiségfejlődésen, aa másodikban Rosie az, akinek meg kell változnia.

Rosie-nak is fejlődnie kell, mert néha Donnak van igaza, néha ő dönt jól. El akartam vetni a szokásos sztereotípiát, mely szerint  az aspergereseknek nincsenek érzéseik. Meg akartam mutatni, hogy Donnak igenis vannak valódi érzelmei, ahogyan sok barátja is. De a sötét oldalát is meg akartam villantani: azt, hogy merev, és könnyen erőszakossá válik. Az első könyvben azt szerettem volna, hogy az emberek izguljanak érte, de a másodikban már elég jól ismerjük ahhoz, hogy kicsit továbbmenjünk és megnézzük, milyen is ő. Ugyanez a helyzet Rosie-val is.

Hogy jutott eszébe magyar származású karaktereket a regénybe építeni?

Ismerek néhány magyar embert, ezért amikor Klára karaktere megszületett, egy magyar sakkozónőt képzeltem el az eredeti történetben. Amikor Rosie-ra változtattam a női főszereplőt, még mindig volt pár magyar figura a fejemben, akiket bele akartam írni a könyvbe. Volt például egy magyar házvezetőnőnk, miatta került bele a regénybe Eva. A másik magyar szereplő a fizikus, László Hevesi lett. Ismertem egy hozzá hasonló embert Ausztráliában, aki nemrég megnyerte a Nobel-díjat.
 
Tervez harmadik részt is?

Tervezek, de egyelőre nem ígérem meg. A második rész  végén születik egy gyerek – ez talán nem nagy spolier –, és szeretném megnézni, hogyan tudja Don kezelni a helyzetet. A gyereke talán egy kicsit olyan lesz, mint ő, úgyis szerettem volna megmutatni, milyen lehetett gyerekkorában. Így van lehetőségem arra is, hogy megírjam milyen napjainkban ilyen típusú embernek lenni, nem pedig a nyolcvanas években, amikor még senki sem tudott semmit az Aspergerről.

Szerző: Forgách Kinga

A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2017/1. számában jelent meg.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!