Betty Friedan forradalmi műben írta meg, mitől szenvedtek az amerikai álmot élő háziasszonyok

Betty Friedan forradalmi műben írta meg, mitől szenvedtek az amerikai álmot élő háziasszonyok

Mérföldkőnek számít a feminizmus történetében Betty Friedan 1963-ban megjelent könyve, a feminizmus második hullámának elindítójaként szoktak rá hivatkozni. Olvass bele! 

Könyves Magazin | 2022. február 28. |
Betty Friedan
A nőiesség kultusza
Ford. Szirmai Panni, Noran Libro, 2021, 413 oldal
-

A kötet magyar nyelvű, történeti, kritikai előszóval ellátott megjelentetése hiánypótló a magyar társadalomtudományi diskurzus és a felsőoktatás számára. A szerző a II. világháborút követő női szerepeket vizsgálja, mindenekelőtt a reklámokban és egyéb médiareprezentációkban, amelyek abból az ideából indulnak ki, hogy egy nő saját magát a háziasszony szerepében, a házasságon, a szexuális passzivitáson és a gyermeknevelésen keresztül valósíthatja meg. Minden más pedig, ami a háztartás és család körén kívül esik, nem nőies - legyen szó felsőoktatásban való részvételről, karrierről, politikai szerepvállalásról. A mű azonnal bestseller lett, és azóta is a XX. század egyik legnagyobb hatású olvasmányaként, a feminista mozgalom egyik alapműveként tartják számon.

Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

Betty Friedan: A nőiesség kultusza (részlet)

Fordította: Szirmai Panni

Kertvárosi háziasszonynak lenni – a fiatal amerikai nők számára ez volt a vágyálom, és az a hír járta, hogy ezt a szerepet a világ többi részén élő nők is irigyelték. Az amerikai háziasszony a tudománynak és a háztartási gépeknek köszönhetően megszabadult a rabszolgamunkától, a gyerekszülés veszélyeitől és a nagyanyja korosztályát kínzó betegségektől. Egészséges, gyönyörű és tanult nő volt, aki csak a férjével, a gyerekeivel és az otthonával foglalkozott. Elérte az igazi női kiteljesedést. Háziasszonyként és anyaként teljes jogú és egyenlő partnere volt a férfinak a saját világában. Szabadon választhatott autók, ruhák, háztartási gépek és élelmiszer-áruházak között; mindene megvolt, amiről egy nő csak álmodhatott.

A második világháború óta eltelt tizenöt évben a női kiteljesedésnek ez a kultusza lett a kortárs amerikai kultúra nagy becsben tartott és önmagát továbbörökítő esszenciája.

Nők milliói élték az életüket az ideálkép szerint, ahol a bájos amerikai kertvárosi háziasszony búcsúzóul megcsókolja a férjét a panorámaablak előtt,

a kombiautónyi gyereket elfuvarozza az iskolába és mosolyogva nézi, ahogy az új elektromos padlósúroló végigszalad a makulátlan konyhapadlón. Maguk sütötték a kenyeret a családnak, maguk varrták a saját és a gyerekeik ruháját, egész nap járatták az új mosó- és szárítógépeket. Hetente nem egyszer, hanem kétszer cseréltek ágyneműt, hímzőtanfolyamra jártak, és szánták saját frusztrált anyjukat, aki még karrierről álmodott. Arról álmodtak, hogy tökéletes feleségek és anyák legyenek; életcéljuk öt gyerek és egy gyönyörű ház volt, s csupán egyetlen dologért küzdöttek: hogy a férjüket megszerezzék és megtartsák. Eszükbe sem jutottak az otthonukon kívüli világ nem nőies gondjai; a férfiaktól várták el, hogy meghozzák a komolyabb döntéseket. Dicsőítették női szerepüket, és büszkén írták a népszámlálási ívre: „Foglalkozása: háztartásbeli.”

Több mint tizenöt éven át a férjek a szoba egyik felében üzletről és politikáról, vagy szennyvízülepítő tartályokról cseréltek eszmét, eközben a nők beszélgetései a gyerekeikkel kapcsolatos gondokról szóltak, vagy arról, hogyan tegyék boldoggá a férjüket, illetve fejlesszék a gyerekeiket az iskolában, vagy hogyan süssék meg a csirkét, miből csináljanak kanapéhuzatot. És a nekik szóló újságok is csak ilyen témákról írtak. 

Senki nem vitatkozott azon, vajon a nők alsóbb- vagy felsőbbrendűek a férfiakhoz képest; egyszerűen mások voltak.

Olyan fogalmak, mint az „emancipáció” és „karrier”, furcsán és zavarba ejtően hangzottak; évekig senki nem ejtette ki ezeket a szavakat. Amikor egy Simone de Beauvoir nevű francia nő írt egy könyvet A második nem címmel, egy amerikai kritikus megjegyezte, a szerző nyilvánvalóan „nem tudja, miről szól az élet”, és egyébként is, a francia nőkről beszélt. (1) A „nőkérdés” Amerikában már nem létezett.

Ha egy nőnek problémája akadt az ötvenes vagy a 60-as években, tudta, hogy valami vagy a házasságával nincs rendben, vagy vele. Más nők elégedettek az életükkel, gondolta. Milyen nő lehet ő, ha nem érez semmilyen rejtélyes kiteljesedésérzést, miközben a konyhakövet fényesíti? Annyira szégyellte beismerni a kielégítetlenségét, hogy sosem tudta meg, milyen sok nő osztozott ebben az érzésben vele. Ha megpróbálta elmondani a férjének, az nem értette, miről beszél. Ő maga sem értette pontosan. Több mint tizenöt évig az amerikai nők nehezebben beszéltek erről a problémáról, mint a szexről. Még a pszichoanalitikusoknak sem volt rá elnevezésük. Ha egy nő – ahogy sokan tették – pszichiáterhez fordult segítségért, valami ilyesmivel kezdte általában: „annyira szégyellem magam”, vagy „biztos reménytelenül neurotikus vagyok”. „Nem tudom, mi baj van ma a nőkkel – mesélte zavartan egy kertvárosi pszichiáter. – Csak abból gondolom, hogy valami nincs rendben, hogy a legtöbb páciensem nő. És a problémájuk nem szexuális természetű.” A legtöbb nő azonban ezzel a problémával nem kereste fel a pszichoanalitikust. „Igazából nincs semmi baj – mondogatták maguknak. – Nincs is semmi probléma.”

Egy áprilisi reggelen, 1959-ben, egy New York-i kertvárosi lakóövezetben hallottam először egy négygyerekes anyától említeni „a problémát”. Négy másik anyukával kávézgatott, és a hangjában csendes elkeseredés érződött. A többiek tudták, kimondatlanul is, hogy a probléma nem a férjével vagy a gyerekeivel, nem is az otthonával kapcsolatos. Hirtelen rádöbbentek, hogy mindannyian ugyanabban a gondban osztoznak, a nevenincs problémában. Tétován beszélgetni kezdtek róla. Később, miután elmentek a gyerekeikért az óvodába, és hazavitték őket délutáni alvásra, a nők közül ketten is sírva fakadtak a puszta megkönnyebbüléstől, hogy nincsenek egyedül az érzéseikkel. 

Fokozatosan jöttem rá, hogy Amerikában számtalan nő szenved a nevenincs problémától.

Női magazinok szerzőjeként gyakran készítettem interjút nőkkel a gyerekeikkel vagy a házasságukkal, a lakásukkal vagy a közösségükkel

kapcsolatos gondjaikról. Egy idő után kezdtem felismerni annak a másik problémának az árulkodó jeleit is. Ugyanazokat a jeleket láttam modern kertvárosok terpeszkedő családi házaiban, a kétszintes Long Island- i, New Jersey-i és Westchester megyei családi házakban; koloniál stílusú házakban egy Massachusetts állambeli kisvároskában; memphisi fedett teraszokon; kertvárosi és belvárosi apartmanokban; középnyugati nappalikban. Néha a problémát nem újságíróként, hanem kertvárosi feleségként érzékeltem, mert ebben az időszakban én is három gyereket neveltem a New York állambeli Rockland megyében. Előkerült a probléma egyetemi kollégiumokban és szülészeti osztályok többágyas hálótermeiben, szülői értekezleten és a Női Szavazók Ligájának ebédjén, kertvárosi koktélpartikon, a kombiautókban a sorompó felemelkedésére várva és a Schrafft’s éttermekben elcsípett beszélgetésfoszlányokban. Azt hiszem, a nyugodt délutánokon, amikor a gyerekek iskolában voltak, vagy csendes estéken, amikor a férj sokáig dolgozott, a nők szájából hallott óvatos szavakat sokkal előbb értettem meg nőként, minthogy felfogtam volna a tágabb társadalmi és pszichológiai vonatkozásait. 

Mi volt ez a nevenincs probléma? Milyen szavakkal próbálták kifejezni a nők? „Valahogy üresnek… tökéletlennek érzem magam” – fogalmazódott meg. Vagy: „úgy érzem, mintha nem léteznék”. Néha a nő elnyomta ezt az érzést egy nyugtatóval. Olykor azt hitte, hogy a férjével, a gyerekeivel van gond, vagy csak az hiányzik neki, hogy újra kifestesse a lakást, vagy jobb környékre költözzenek, vagy viszonyt kezdjen valakivel, vagy még egy babát vállaljon. Néha orvoshoz ment nehezen leírható tüneteivel: „kimerültnek érzem magam… annyira kiborítanak a gyerekek, hogy az már ijesztő… ok nélkül sírhatnékom támad.” (Egy clevelandi orvos „háziasszony- szindrómának” nevezte a jelenséget.) Több nő számolt be nekem arról, hogy nagy vérző hólyagok fakadtak ki a kezükön és a karjukon.

„Háziasszony-penésznek hívom – mondta egy pennsylvaniai háziorvos. – Újabban elég gyakran találkozom négy-, öt- vagy hatgyerekes fiatal nőkkel, akik beletemetkeznek a mosogatásba. De ezt nem a mosogatószer okozza, és nem gyógyítja a kortizon.”

Néha azt mesélték nekem a nők, hogy amikor annyira elhatalmasodik rajtuk ez a rossz érzés, kiszaladnak az utcára sétálni. Vagy otthon sírnak a négy fal között. Ilyenkor nem nevetnek, ha a gyerek viccet mesél, mert meg sem hallják. 

Beszéltem nőkkel, akik éveket töltöttek analízisben, hogy dolgozzanak „a női szerephez való alkalmazkodási képességükön”

és a blokkok feloldásán, amelyek nem hagyják „kiteljesedni feleségként és anyaként”. Hangjukban és tekintetükben ugyanaz az elkeseredettség tükröződött, amit más nőknél láttam, akik biztosan állították, hogy semmi bajuk sincs, pedig olykor furcsán reményvesztettnek érezték magukat.

(1) * Simone de Beauvoir híres feminista könyve 1947-ben jelent meg franciául, Amerikában 1953-ban adták ki The Second Sex címen egy félreértés eredményeként – azt hitték, a szexuális aktusról szól – később gyakran kritizált, megrövidített és félrefordított formában (fordította: Howard M. Parshley zoológus). 2010-ben új, teljes fordításban is megjelent (fordította: Constance Borde és Sheila Malovany-Chevallier). Magyarul A második nem címmel Görög Lívia és Somló Vera értő fordításában jelent meg 1969-ben a Gondolat Könyvkiadónál, majd 1971-ben újra kiadták. (A szerk.)

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Victor Klempererrel megismerhetőek a totalitásra törekvő rendszerek nyelvi sémái

Klemperer az LTI-ben a hitleri propaganda és közélet nyelvének néhány tucat kulcsszimbólumát megragadva, ezeket történeti, kultúrtörténeti és nyelvi kontextusba állítva tulajdonképpen minden totális és totalitásra törekvő rendszer nyelvi sémáit katalogizálja. Olvass bele!

...
Beleolvasó

L. Ritók Nóra: Olyan ellentmondásokkal vádoljuk a mélyszegénységben élőket, amik minket is feszítenek

Gyermekek tízezrei élnek ma Magyarországon a 21. századi Európához méltatlan nyomorúságban. Éhesen, gyógyszer nélkül, teljes és végleges kilátástalanságban. L. Ritók Nóra megmutatja ennek a legtöbbünk számára láthatatlan világnak a kegyetlen mindennapjait. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A jól működő közösségek társadalmában egy-egy pártnak nincs jelentősége a hétköznapokban

Itthon a "politizálás" szitokszó, pedig politizálni valójában annyit jelent, hogy foglalkozunk a közös ügyeinkkel. Mint ahogy azt ebben a könyvben Ésik Sándor ügyvéd, a Diétás Magyar Múzsa Facebook-oldal főszerkesztője is teszi. Olvass bele!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Pogátsa Zoltán: Rá kell jönnünk, hogyan haladjuk meg a kapitalizmust

Litkai Gergely podcastsorozatának novemberi témája a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás című kötet, amiről a szerzővel, Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológussal beszélgettek.

...
Zöld

Legendás, ismeretlen, regényes, sétálós – 10+1 új könyv a 150 éves Budapestről

Budapest 150 éves születésnapján a város sokszínűségét és sokféleségét hangsúlyozva válogattunk össze róla szóló, (egy kivételével) friss kiadású könyveket. Vessz el az ismeretlen ismerős Budapesten!

...
Zöld

A hagyománytisztelet egy iszonyú gyorsan változó világban öngyilkos stratégia

Az ember vége, a természet esélye című új könyve apropóján Jordán Ferencet népességcsökkentésről, az ember rendmániájáról, visszavadításról, hibás fókuszról és a kötet zavarba ejtő címéről is kérdeztük. Interjú.

ADVENT
...
Könyves Advent

Egy autista srác természethez írt szerelmes levele

Dara McAnulty magával ragadó, lírai hangvételű könyve, az Egy ifjú természetbúvár naplója a természettel való mély kapcsolatát tárja fel, de olvashatunk benne az aktivista munka és az autista lét mindennapi kihívásairól és örömeiről is. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Rosszul végződő, abszurd és megbocsájtó mesék – 8 prózakötet karácsonyra

Három fiútestvér, három nemzedék, egy zombianyu és megannyi izgalmas sztori. Például családtörténetek és tönkretett szerelmek, metsző irónia és őrült tanmesék. 8 friss magyar prózakötetet ajánlunk.

...
Könyves Advent

Jézus korában is kórházban születtek a kisbabák? Keresd a választ a Bibliai Kisokosban!

Bibliai Kisokos csupa olyan kérdést tesz föl, amelyet minden Biblia iránt vagy napjaink bibliai vonatkozású helyszínei, kultúrtörténeti eseményei iránt érdeklődő gyermek vagy épp felnőtt fejében is megfogalmazódhat. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Mister Morrison állatlexikona megmutatja milyen változatos és gyönyörű az élővilág

A Mágikus állatok iskolája rajongói számára igazi csemege Mister Morrison állatlexikona, melyben minden tudnivalót összeszed az egyes állatokról. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Megható, varázslatos, vicces – 10 karácsonyi gyerekkönyv az adventi hangolódáshoz

Karácsonyhoz közeledve 10 olyan gyerekkönyvet ajánlunk, melyek valamilyen módon kötődnek a kicsik által várva várt ünnephez.  

...
Könyves Advent

A Barátnőm, Anne Frank életigenlő memoár a veszteségről és a túlélésről

A kis Hannah Amszterdamban köt barátságot Anne Frankkal. Aztán 1942 júniusában, az egyre erősödő antiszemitizmus idején szétválasztják őket. Hannah Pick-Goslar szeretetteljes portréja a barátságról, a reményről és a bátorságról is szól. Olvass bele!

Olvass!
...
Beleolvasó

Borda Réka: Vesna Lemaic történeteiben nincs olyan, hogy mi és ők, csak mi, emberek

A Szívélyes fogadtatás novelláiból kirajzolódik az idegenségérzet, az akadozó kommunikáció, és a vágy arra, hogy valahogy megtaláljuk a helyünket a világban. Olvasd el az utószót, melyet Borda Réka írt a kötethez.

...
Zöld

Elon Musk gyerekkorában az erőszak része volt a fiatalok oktatásának

A könyv különleges betekintést nyújt Elon Musk sikereinek és kudarcainak történeteibe és soha nem látott közelségből vizsgálja meg, hogy Musk démonjai vajon zálogai-e az innovációnak és a kreativitásnak. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Hassan Preisler: Kaméleon vagyok, és lehetek bárki, akit csak kívánsz

A barna ember terhe eredetileg vitairatnak indult az integráció témájához, ám végül egyszerre lett magával ragadó self-fiction és fergeteges társadalmi szatíra, amelyet át- meg átsző a főhős szövevényes családtörténete. Olvass bele!

Hírek
...
Szórakozás

Alternatív kabaré, roma hősök és az ezerszer áldott nyolcadik kerület [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Podcast

Szűcs Ádám: Olyan könyvekért rajongok, amiket én soha nem tudnék megírni

...
Hírek

Milyen könyveket olvasott Napóleon két csata között?

...
Hírek

Meghalt Henry Kissinger, a hidegháború csúcsdiplomatája

...
Hírek

Megvan a 2023-as Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj három jelöltje

...
Gyerekirodalom

A gyerekek a legfontosabbak a világon! – Maria Montessori tudása ma is érvényes

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Andrés Neuman: Amikor gyászolsz, az otthonod is beleremeg

Az argentin-spanyol szerzővel a Magunknak mondjuk apropóján beszéltünk mások mellett katonai diktatúráról, az anyanyelv különös elvesztéséről, a regénye valódi főszereplőjéről és arról is, mi a közös a gyászban és a száműzetésben. Interjú.

...
Kritika

Hűség a felejtésben: a táborokba zárt japánok sorsa nem csak amerikai történet

Julie Otsuka a saját családja történetét is beleírta debütregényébe, amiben a második világháború során internálótáborokba zárt amerikai japánokról mesélt. Az Amikor isten volt a császár a hét könyve.

...
Kritika

Pusztán attól, hogy valaki anya lesz, nem válik varázsütésre jó emberré

A norvég Lars Svisdal regénye a generációk közötti szakadékot érzékelteti, miközben egy felnőtté válás története is. Láthatóvá válik benne, hogy a jóléti társadalmak is küzdenek a maguk démonaival.

...
Beleolvasó

Cserna-Szabó: Összebékülhetnek egy emberen belül ennyire különböző múltak és kultúrák?

A dán Hassan Preisler A barna ember terhe című könyvéhez Cserna-Szabó András írt utószót. Olvasd el!

Szerzőink

...
Kiss Imola

Megtudtuk a választ arra, hogy miért született még egy könyv Alföldiről

...
Sándor Anna

Andrés Neuman: Amikor gyászolsz, az otthonod is beleremeg

...
Kolozsi Orsolya

Pusztán attól, hogy valaki anya lesz, nem válik varázsütésre jó emberré

A hét könyve
Kritika
Hűség a felejtésben: a táborokba zárt japánok sorsa nem csak amerikai történet
...
Kritika

Megtudtuk a választ arra, hogy miért született még egy könyv Alföldiről

Csáki Judit Alföldi Róberttel, a mai magyar színházi élet egyik legismertebb alakjával készített beszélgetőkönyvet. Az Alföldi ‒ Rajtam nem múlt című kötetben szóba kerülnek a meghatározó tanárok, a magánéletet bekebelező szakma és a nem túl jó színészek is. Kritika.

...

Szűcs Ádám: Olyan könyvekért rajongok, amiket én soha nem tudnék megírni

...

Szendrői Csaba: A vers elhanyagolt műfaj

...

Nagy Gabriella: A regényemet mozgató alak szeretett harcolni és ölni

...

Parti Nagy Lajos: Olykor egyszerűbb volt verset írni, mint bármi mást

...

Babarczy Eszter: Nem próbálok szép sztorit kerekíteni abból, hogy az ember ifjúsága elmúlik