Március 13-án lesz a Petőfi és a márciusi ifjak egy napját, azt a bizonyos 15-ét feldolgozó, 6,8 milliárd forintból készülő Most vagy soha! díszbemutatója. Ugyan IMAX-ben még nem láthatjuk, de ez lesz az első magyar film, ami Dolby Atmos hangkeveréssel szólal meg. Ez is kiderült az interjúból, amiből az alábbiakban szemezgetünk:

• Rákay szerint a nagy költségvetésű filmeknél korábban nem érdekelt senkit, ki a producer, nála viszont a közéleti szerepvállalásai miatt téma lett. Pedig a film csapatmunka eredménye, Szente Vajk producer és Lóth Balázs rendező is minden döntésben részt vett. Az utolsó szó Rákayé volt kreatív producerként.
• A valóságot kicsit fikcionalizálták a film kedvéért, Vasvári Pált például mint „egy szerethető bonvivánt, a női szívek megdobogtatóját” ábrázolják, és kicsit csaltak a dátumokkal Petőfi Zoltán fogantatását illetően is.

• Petőfiért gyerekkora óta rajong, akkor adta neki oda az apja a Petőfi-összest. Szerinte sok közös vonás van benne a költővel, például mindketten megosztóak voltak a saját korukban. Ő viszont, Petőfivel ellentétben, tud bocsánatot kérni: „Rá is ment a barátsága Jókai Mórral, mert annyira nem szívelte, hogy Jókai a nála idősebb Laborfalvi Rózába szerelmes. A végletekig elment, csak hogy megakadályozza ezt a szerelmet, és ezért sosem kért a barátjától bocsánatot. A filmben – Vasvári szájából – el is hangzik egy pikáns megjegyzés e témában.”
• Zavarja, hogy a Most vagy sohát! kurzusfilmként emlegetik, miközben a magyar filmek zöme évtizedek óta állami pénzből készül. Azt reméli, erre évtizedekkel később úgy gondolnak majd, mint ahogy ma az Egri csillagokra, A kőszívű ember fiaira, az Egy magyar nábobra. Szerinte ilyen magyar film a rendszerváltozás óta kevés készült, Petőfi személyén keresztül pedig a „nemzeti minimumra” is rá lehet mutatni. Az ilyen nemzetegyesítő ügyekre példaként a friss pedofilbotrányt hozta.
• Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, Arany Medve-díjas filmjét nem szereti, az Oscar-díjas Saul fiát viszont igen. „Megőrül” „a szocióba oltott nyomorpornótól”, vagy hogy a filmekben „a magyar nép alávaló alkoholistákból és kiröhögni való vidéki bunkókból álló banda”.

„Megkockáztatom, hogy az elmúlt harmincnégy évben a magyar mozifilmek 70 százalékát csöndesen a kukába lehetne dobni, észre sem venné senki.”

(Utóbbi kijelentéssel kapcsolatban érdemes felidézni Demeter Szilárd emlékezetes véleményét a magyar irodalomról – a szerk.)

• Szerinte a világban éppen az antihősök kultusza tombol, pedig a pszichopata Joker is csak annak tükrében értelmezhető, hogy ismerjük morális ellentétpárját, Batmant. Így több film kell a valódi magyar hősökről.
• Ők nem terveznek kötelező vetítéseket szervezni az iskolásoknak, viszont a pedagógusok számára február végén lesz pár ingyenes vetítés.