A Dűne nem találja a mértéket, de eléri, hogy látni akarjuk a folytatást

A Dűne nem találja a mértéket, de eléri, hogy látni akarjuk a folytatást

Most, hogy a járvány miatti késés után végre láthattam a Dűnét, sok mindenre számítottam, ám az őszintén meglepett, hogy ennyire untam. Aztán eltelt fél nap, és ahogy itt ülök és ezt írom, érzem, hogy elkezdett dolgozni a film atmoszférája. Mintha Dennis Villeneuve is letette volna a maga dobolóját, amivel a sivatagi fremenek a homok urát hívják. Ahogy a doboló morajló lökései nyomán felemelkedik a mélységből az Arrakis monumentális szörnyetege, a film ezernyi benyomása, hatása is egyre erősödik bennem. Villeneuve feladta a leckét a nézőknek, legyen szó A Dűne univerzumának rajongóiról, a Frank Herbertet nem olvasó mozilátogatókról, vagy akár a rendező munkásságának követőiről.

Sándor Anna | 2021. október 26. |
Frank Herbert
Dűne
Ford. Békés András, Gabo, 2019, 598 oldal
-

A Dűnéről sokan leírták már, hogy elsősorban nem is a cselekménye miatt megfilmesíthetetlen (el is bukott rajta Alexandro Jodorowsky és David Lynch is), hanem mert Frank Herbert annyira gazdag univerzumba helyezte az eseményeket, ami még a mozgóképes sorozatformátumot is szétfeszítené. Nem arról van szó, amikor - teszem azt - egy 572. lábjegyzetben megemlített használati tárgy hiánya őrjöngő tiltakozást vált ki a fanatikusabb rajongókból. Hanem hogy a politikai, dinasztikus, filozófiai, vallási, gazdasági és társadalmi rétegek egymásba fonódását mennyire hitelesen tudta Herbert az egyes karakterek nézőpontján, érzésein, motivációin átszűrve ábrázolni. Ráadásul egyre elborultabban, hiszen a messiásváró első kötet tényleg csak a kezdet, ahogy Zendaya is bemondja a kamerába Villeneuve filmjének végén. Igaz, itt még csak arról van szó, hogy Villeneuve egyelőre A Dűne felét dolgozta fel. 

Az 1965-ös A Dűne a sci-fi egyik alapkönyve, azokban az években jelent meg, mikor Philip K. Dicktől kezdve Stanislaw Lemig mára klasszikusnak számító szerzők megjelentetik a legfontosabb munkáikat. És aligha elhanyagolható, hogy ez az az évtized, amikor a két szuperhatalom között felpörög a hidegháborús űrverseny, egyre népszerűbbé válnak Nyugaton a keleti filozófiák és vallások, Timothy Leary és Alan Watts útmutatása nyomán pedig virágkorát éli a pszichedelikus és tudattágító anyagok és módszerek használata. Plusz A Dűnének van egy nagyon erős környezetvédelmi, bolygóökológiai rétege is, ami több mint aktuális napjainkban. 

A Dűne egyre aktuálisabb, ám az új képregény beéri az eladhatósággal
A Dűne egyre aktuálisabb, ám az új képregény beéri az eladhatósággal

Szigorúan szöveghű, hivatalos képregényben jelentette meg Frank Herbert fia A Dűnét. Az eredeti regény világa szinte kiáltott a vizuális feldolgozásért, amire igazán kiemelkedően eddig csak három filmes projekt volt vagy várhatóan lesz képes: David Lynch a múltban, Denis Villeneuve a többször halasztott premierrel még mindig a jövőben, és Alejandro Jodorowsky minden idők egyik leggrandiózusabb látomásával. Ezek ismeretében kíváncsian vettem kezembe az új Dűne-képregényt, hogy vajon mit tud vagy akar hozzátenni a herberti univerzumhoz akkor, amikor a regény ismét egyre aktuálisabb.

Tovább olvasok

Nem annyira az hát a kérdés, hogy mit hagyott ki Villeneuve a regény világából vagy cselekményéből ahhoz, hogy két filmben el tudja mesélni A Dűnét, inkább az, hogy úgy általában mit akart kezdeni ezzel a sokféle olvasat számára hálás alapanyaggal. 

Villeneuve lassú tempójú filmeket csinál, ezt azért érdemes tudatosítani, mielőtt beülünk a moziba - és ez önmagában nem gond, sőt, A Dűnéhez még illene is. Az amerikai-mexikói határvidék kíméletlen és folyamatos drogháborújába vezető Sicarióban Villeneuve azt mutatta meg, hogyan tud minimális cselekménnyel elképesztő feszültséget teremteni úgy, hogy alapvetően a tájat fényképezi hosszasan és az agyunkat lezúzó zenét játszik alá. Persze a Sicarióban is nagyszerű színészekkel dolgozott, ahogy az Érkezésben is, ami egy érzékeny pszichológiai dráma a sci-fi eszközeivel elmesélve, emellett pedig képes az emberi és egy nem antropomorf tudat találkozását ábrázolni. Azért ezt a két Villeneuve-filmet említem, mert ezek végig ott kísértenek A Dűnében, csak itt nem sikerül a bravúr, amitől azok jók lettek.

-

Villeneuve Dűnéjének kulcsfogalma a monumentalitás. Nem tudok például szabadulni attól, hogy mintha a hollywoodi filmzenék atyaúristenének számító Hans Zimmernek kiadták volna, hogy most olyat szerezzen, mintha a 2018-ban elhunyt, izlandi Jóhann Jóhannsson írta volna, aki Villeneuve visszatérő alkotótársa volt. Ezt a szinte megsemmisítő erejű zenét aztán ráeresztették a lélegzetelállító norvég és jordán tájak felvételeire és a katonai diktatúrákat idéző CGI-seregszemlékre,

az eredmény monumentalitása pedig agyonnyomta a cselekményt, annak a feszültségét és a finomabb emberi drámái zömét.

És ez könnyen válik az unalom forrásává.

A szereplők belső vívódásai ráadásul fontos cselekményszervező erők A Dűnében. Például a főhős Paul egyszerre járja be egy kamaszfiú kényszerűen gyors felnövésének és a messiás/próféta ébredésének stációit, ami elég megterhelő neki. És tény, hogy a filmben jó volt látni, hogy annyi young adult tucathős után itt végre hagyják, hogy egy kamasz valóságos kamasz maradhasson a vásznon. Azaz hogy bármennyire is ő a Kiválasztott, az egyik jelenetben még gyermeki örömmel vesse magát a hazatérő atyai jóbarát nyakába, a másikban pedig korát meghazudtoló bölcsességgel vonjon le egy következtetést, hogy nem sokkal később világfájós merengésbe boruljon. Erre a feladatra pedig tökéletes választás Timothée Chalamet. Viszont a Paul vízióira és a jelentőségteljes nézéseire szánt játékidő ugyanúgy túl sok volt, ahogy a fent említett monumentalitás. Ezek az aránytévesztések pedig nemcsak azért ártanak a filmnek, mert vontatottá teszik, hanem mert juthatott volna pár perccel több például a Paul szüleit alakító Oscar Isaac és Rebecca Ferguson összetett viszonyára. Mivel az ő kapcsolatuk úgyis fókuszban van, egyszerűen árnyalható lett volna A Dűne intrikákkal terhelt univerzuma.

-

Ez a pazarlás a színészgárdát tekintve is jellemző a filmre - bár vannak nagyon jó példák is, mint Rebecca Ferguson. Ő kapott teret a karaktere kibontására, és a csapat egyik legerősebb alakítását nyújtja. A herceg ágyasaként egyszerre tud aggódó anya és a Bene Gesserit rend veszélyesen kiképzett tagja lenni, aki szerelemből felülírta a rend szuperember-tenyésztő programját, és lány helyett fiút szült.

Mellette nem rossz Jason Momoa és kifejezetten jó pillanatokat kap a helyi őslakos frement alakító Javier Bardem. Az eredetileg sem túl bonyolult antagonista (a hidegháborús polarizáltság tipikus példájaként) Harkonnen báró itt faék egyszerű, visszataszító gonosz marad, hiába van Stellan Skarsgård az álháj alatt. Josh Brolin figurája pedig dramaturgiailag értelmezhetetlen ebben a filmben, ha valaki nem tudja, hogy lesz még szerepe később.

A könyv második felét feldolgozó folytatás sorsáról közben megy a találgatás, a Legendary Pictures még nem jelentette be, hogy beleáll-e az elkészítésébe (update: a cikk megjelenése után néhány órával a Legendary hivatalosan bejelentette, hogy elkészül a második rész). Márpedig ott ismerhetjük meg az Arrakis bolygó valódi arcát, a fremenek kultúráját, amiben szent a víz, Mester a homokféreg és ott van az a bizonyos alázatos egység is a természeti renddel - valamint persze beindulnak az egyre nagyobb ívű katonai és politikai leszámolások is. Ezekre pedig nagyon kíváncsi lennék. Sőt, Villeneuve azt nyilatkozta, hogy szívesen feldolgozná a következő könyvet, A Dűne messiását is. Úgyhogy már csak ezek miatt is érdemes ismét elővenni a korábbi kérdést, hogy ez az első film tulajdonképpen mi akar lenni és kit tud megszólítani. 

-

Most úgy tűnik, hogy Villeneuve Dűnéje az égvilágon semmit sem akar gondolni A Dűnéről. A rendező bevallottan rajongóként megcsinálta az eddigi legjobb, képeskönyvszerű feldolgozást, és egyszerre próbált a többi rajongónak és az átlagnézőnek is megfelelni. A film kellően letisztult és tele van elég kis részlettel ahhoz, hogy egy elnézőbb rajongó mögé tudja látni a teljes univerzumot - egyre inkább úgy érzem, ez dolgozik bennem is utólag. És a film kellően leegyszerűsített is, hogy egy Herbertet nem ismerő néző is találjon fogást a történeten. Hogy mindez aztán mire lesz elég, az ebben az esetben a bevételi adatokból nagyon szépen ki fog rajzolódni - főleg, hogy Amerikában nemcsak a mozikban, hanem streamingen is elérhető.

Itthon azért minél nagyobb vásznon nézzétek, ez a film megköveteli - és ne akciófilmet várjatok. Akció is lesz benne, de ez egy Villeneuve-film. Lassú és monumentális, de a rendező korábbi munkáihoz képest sajnos egy kicsit üres.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

A Dűne messiásával bővítené trilógiává a Dűne-filmet Denis Villeneuve

A rendező nagyon optimista, hogy zöld lámpát kap majd a második Dűne-film is, aminek jelenleg a forgatókönyvén dolgozik. Már a harmadik film terveiről is beszélt, miközben mi a járvány miatt még mindig az első rész bemutatójára várunk.

...
Kritika

A Dűne egyre aktuálisabb, ám az új képregény beéri az eladhatósággal

Frank Herbert fia új, hivatalos képregényt készített A Dűnéből. A regény korunk egyre égetőbb kérdéseit tárgyalja, ráadásul nagyon alkalmas a vizuális feldolgozásra. Mégis úgy tűnik, Brian Herbert alkotóként nem tudta magáévá tenni A Dűne legfontosabb imáját.

...
Hírek

Stanislaw Lem évekig lappangó novellája már angolul is elérhető

SZÓRAKOZÁS
...
Nagy

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett A páciens!

A páciens című sorozathoz kapcsolódva most öt olyan könyvet mutatunk, amelyekben a pszichológus szemszögén keresztül beleshetünk a terápia zárt ajtaja mögé, és amelyekből kiderül, hogy a szakember is ugyanolyan esendő, mint a páciens.  

...
Podcast

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

A hallgatók társalkotói szerepéről, John Cheever prózájáról, hidegháborúról és melankóliáról beszélgettünk Szabó Benedekkel, aki az egyrészt-másrészt generációjához tartozik.

...
Szórakozás

Müller Péter Sziámi: A dal tud valamit, amit szeretnék tudni én is

„Életem összes kalandja másodszándékból következett” ‒ mondja Müller Péter Sziámi, akinek napestig sorolhatnánk a titulusait és a kitüntetéseit, magára legszívesebben mégis költőként tekint. Elmesélte nekünk, hogy lelt rá élete legjobb játszótársára nemrégiben, és megtudtuk tőle, miért csendesednek el bennünk a dalok, mire felnövünk.

A hét könyve
Kritika
Atwood varázstalanítja Odüsszeusz mítoszát
...
Podcast

20 éves A Da Vinci-kód: Jézus feleségétől a 80 millió eladott példányig

2003-ban jelent meg angolul A Da Vinci-kód, a kötet sikerére pedig jellemző, hogy abban az évben az eladásokat tekintve csak egy másik giga-bestseller, a Harry Potter és a Főnix Rendje tudta túlszárnyalni. De mit tudott és mit tud a regény most? Podcastben kibeszéltük.

Olvass!
...
Beleolvasó

Tom Felton: Harry Potter és Draco Malfoy egyazon érme két oldala

A Harry Potter-filmek forgatásáról, felnövésről, barátságokról, a hírnév előnyeiről és hátrányairól is mesél önéletrajzában Tom Felton színész, akit Draco Malfoyként ismert meg a világ. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Szerhij Zsadan: Ezt a földet mától Ukrajnának nevezd!

Harkiv Hotel címmel jelent meg az ukrán Szerhij Zsadan kötete, melynek verseit Vonnák Diána válogatta és fordította magyarra. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Az elitiskola tanárának manipulációja a szülők életét sem kíméli

A saját érdekedben az iskolai közösségek olykor viszontagságos működésébe enged betekintést, ahol sokszor csupán egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak a lappangó indulatok. Olvass bele!

...
Szórakozás

Üdvözlet a mélysötétből? - Kispál és a Borz: Rózsaszín adalszöveg

A Kispál és a Borz 2022-es visszatérése nem egyértelműen a nosztalgiafaktor csúcsrajáratásáról szólt, bár az új lemez megjelenéséig még várnunk kell, hogy tisztán lássuk a zenekar mögött munkáló akaratot. 

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Atwood varázstalanítja Odüsszeusz mítoszát

...
Kolozsi Orsolya

Nádas szerint elkerülhetetlen az összeomlás, de muszáj tennünk a dolgunkat

...
Valuska László

Iamyank: Ki akartam mondani, hogy mind meg fogunk halni

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Krasznahorkai László könyvét lapozgatják a britek az angol könyvesboltokban

Nemrég annak jártam utána, hogyan fogadták a britek Harry herceg memoárját Londonban, most pedig ismét nyakamba vettem a várost, hogy kiderítsem, mit gondolnak a magyar szerzőkről. Így hát könyvesboltról könyvesboltra jártam, hogy felkutassam, mely művek alapján ismerhetnek minket a britek.

...
Nagy

Az utolsó mohikánon nőttél fel, de ezeket nem tudtad

Milyen történelmi előzményei vannak a regénynek? Mi tükröződik abban, ahogyan Cooper az őslakosokat ábrázolja? Az eredeti szöveg melyik rétegével nem találkozhattak Magyarországon azok, akik Réz Ádám átdolgozását olvasták? És mit hagytak ki korábban több magyar fordításból?

...
Nagy

Tar Sándor a térképről leszorult helyek és emberek írója

Tar Sándorról írt monográfiát Deczki Sarolta, akit az elesettek, a kiszolgáltatottak, a periféria írójaként is emlegetett szerző életéről és műveinek erőteljes hatásáról is kérdeztünk. 

...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Nagy

Nádas szerint elkerülhetetlen az összeomlás, de muszáj tennünk a dolgunkat

A Nádas Péterről készült dokumentumfilm, a Saját erdő egyszerre portré- és természetfilm, meditatív alkotás, mely a világról és önmagunkról alkotott tudásunk átgondolására késztet. Kárpáti György Mór alkotása megállásra késztet, kiléptet a mindennapok zajából és felületességéből, és bevezeti a nézőt az író gondolatainak terébe. 

...

20 éves A Da Vinci-kód: Jézus feleségétől a 80 millió eladott példányig

...

Vonnák Diána: A nyelv nagyon demokratikus dolog, mindenki használja

...

Hidas Judit: Nőként gyakran szapuljuk az apákat, különösen, ha elváltak 

...

A Last of Us előtt már begombásodott a (horror)irodalom