Kerber Balázs: A versnél érzem, hogy a szöveg akar valamit és nem én

Kerber Balázs és Zilahi Anna nyerte a harmadik alkalommal átadott Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Ott Annának ezúttal Kerber Balázs mesélt egy általános iskolában írt kalandregényről, a nyugatosok és a klasszikus kínai költők hatásáról, valamint a stratégiai játékokról is. (Az első adást, amiben Zilahi Annával beszélgettek, itt találod.)

Kerber Balázs a Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíj keretében készülő verseskötetében (Számtan a holdas estékre) narratív struktúrába ágyazva kíván megmutatni egy disztópikus városi teret a benne mozgó alakokkal együtt, akik az egymással való kapcsolódás lehetőségeit keresik. Babiczky Tibor laudációjában kiemelte, hogy Kerber „elhagyta első kötetének hermetikus, önmagába forduló zártságát”, „(S)aját világa van, a világnak pedig levegője. Agyonszennyezett korunkban pedig jólesik néha szabadon lélegezni”. A pályázat apropóján készített interjúnkban Kerber úgy fogalmazott, „(A) narratívabb szerkezet arra is lehetőséget adott, hogy a kötet mitikusabb vonásokkal gazdagodjon, kirajzolódjon egy autonómabb világ, nemcsak az egyes városi atmoszférák, jellegzetességek.” 

A podcastbeszélgetésben elhangzottakból szemezgettünk.

• Gimnáziumban lett nyilvánvaló Kerber számára, hogy a versírás az ő útja. Ezután elkezdett szemináriumokra járni és tudatosan foglalkozni ezzel. Előtte sokáig prózával akart foglalkozni, egy általános iskolai barátjával írt is egy kalandregényt, ami részben fantasyparódia volt. Ez a regény 2005-ben jelent meg magánkiadásban.
• A költészetbe a nyugatos költők verseivel lépett be, közülük is Ady volt számára kiemelkedő hatású. Mindig érdekelték ugyanakkor más, távolabbi kultúrák, ezért olvasott klasszikus kínai, középkori perzsa irodalmat is. Ezekben vonzó volt számára a távolság a magyar kultúrától, hogy más „versnyelven” beszélnek, bizonyos megoldásokkal gyakran megelőzték az európai költőket.

Kerber Balázs: A kötetben fontos szerepe lesz a térnek, az utazásnak és az álomnak [Alkotótárs]

A Mastercard-Alkotótárs pályázatának tíz döntőse közül ezúttal Kerber Balázs válaszolt rövid kérdéseinkre. 

Tovább olvasok

• Ma már nem tartja valószínűnek, hogy valaha prózát írna. A korábbi prózai próbálkozásai során sem annyira a történések megragadása, mint inkább az érdekelte, hogyan lehet hangulatokat teremteni. A verseknél a külső körülmények, a cselekmény lehet villanásszerű, és építkezhet erős nyelvi impulzusokból. 
• Kerber gamer, és már a gimnáziumban sokat játszott a barátaival multiplayer stratégiai játékokat. Az ezekben a játékokban, a játéktérben megtapasztalható kreativitás, a random generált események és a nyelvi elemek emlékeztetik az alkotásra, és ezzel a költészetét is inspirálták. Ez leginkább a Conquest című kötetében érhető tetten, amiben a versnyelvet ezeknek a játékoknak a szemléletmódja felől igyekezett megközelíteni.

„Kerber Balázs kötetének saját világa van, a világnak pedig levegője”

Kerber Balázs és Zilahi Anna nyerte az idén harmadik alkalommal átadott Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat és a vele járó 3-3 millió forintot. Kerber Balázst Babiczky Tibor laudálta, ennek szövegét most teljes terjedelmében mutatjuk.

Tovább olvasok

• Az ösztöndíj egyszerre okozott neki örömet és sokkolta is. A bejelentése óta eltelt hónapokban azt tapasztalja, hogy az ösztöndíjnak köszönhetően több ideje van inspirálódni, olvasni a munkájához, így gyorsabban is tud dolgozni. A kézirat maga egyébként hosszabb ideje készül és több változata is volt. Az, hogy ez is narratív anyag lesz, figurákkal, lassabban alakult ki, volt, hogy Kerber úgy érezte, hogy szeretne visszatérni az első kötet nem annyira koncepciózus versvilágához.

A beszélgetést meghallgathatod itt, Spotifyon és PodBeanen is.

Kerberrel és Zilahival az őszi Margón is beszélgettünk, azt itt találod:

„Kihívás elfogadva!” – bemutatkoztak a Mastercard® - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjasai

Kerber Balázs és Zilahi Anna nyerte az idén harmadik alkalommal átadott Mastercard® - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon Vass Norbert kérdezte őket a sárvári indulásról, az elméleti pallérozottságról és a mindkettejüknél megfigyelhető „lappangó prózaszálról”.

Tovább olvasok