Kerber Balázs: Mindig foglalkoztatott az álmok sűrítő jellege [Alkotótárs]

Kerber Balázs: Mindig foglalkoztatott az álmok sűrítő jellege [Alkotótárs]

sa |

A napokban kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett Mastercard Alkotótárs alkotói ösztöndíj döntősei. A zsűri hamarosan eldönti, hogy melyik két szerző kapja meg az ösztöndíjat, addig is interjúkban mutatjuk be a jelölteket. Ezúttal Kerber Balázs válaszolt a kérdéseinkre, aki elmondta, miért érdekli jobban a teremtés jelensége a történeteknél, miben inspirálták a videójátékok, és azt is, hogyan teremtünk városokat a városokon belül.

A többi döntős eddig megjelent válaszait itt olvashatjátok: Kállay EszterHegyi EdeMécs Anna, Mucha DorkaMakai Máté, Laboda Kornél, Vonnák Diána.

Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb?

Az első kötetem 2014-ben jelent meg Alszom rendszertelenül címmel. Akkor már régóta tudtam, hogy ezt a címet szeretném, viszont a versek válogatásán elég sokat gondolkodtam. Szerettem volna, ha egyes versek a legkorábbi költői időszakomból (2008-2009) is bekerülnek, de a későbbi stílusváltozásaimat is meg akartam jeleníteni. A kötet szerkesztésében sokat segített Borsik Miklós és Balajthy Ágnes. Kulturális értelemben elég széles volt az érdeklődésem, és rengeteg hatás ért abban az időben; arra törekedtem, hogy ezek foltokban feltűnjenek az anyagban. Olasz szakos egyetemistaként éppen a megjelenés évében töltöttem egy félévet a bolognai egyetemen az Erasmus-program keretében, s a város hangulata, az olasz irodalom hatása sok akkori versemben megjelent. A kötet motivikai szempontból viszont – azt hiszem – egységes; a világnak a spontán érzékelésen keresztüli megértése, a látás természete iránti erős érdeklődés valamiképp az összes versnek sajátja. A megjelenés után nagyon örültem az alapjában pozitív recepciónak, s jó érzés volt egyben is látni ennek a sok éves időszaknak a különböző tendenciáit az összerendezett szövegekben.

Kerber Balázs
Conquest - Stratégiai verspróza
Jelenkor, 2019, 129 oldal
-

Hogyan kezdett el formálódni a második kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?

Második kötetem, a 2019-es Conquest, abból a szempontból nagyon más, mint az első, hogy itt egy összefüggő szövegtérről, gyakorlatilag egy elbeszélő költeményről van szó, amely témájában erősen kötődik a virtuális stratégiai játékokhoz. Ám ennél talán még jobban érdekelt a világépítés esélye, a teremtés mint lehetőség, s az, hogy a számítógépes játékok által generált alternatív történelem hogyan viszonyul a mítoszok világához, hogyan alkot saját történeteket. Az is foglalkoztatott, hogy a részben „mechanikus” történelemszemlélet (nyersanyagok számszerű, adatszerű termelése és hadseregek, egységek sorozatos kiképzése) miként válik a kézzelfogható, a megélt történelem paródiájává. Úgy érzem,

ezen játékok néhol nyers közlésmódja (ennyi és ennyi fát, vasat, aranyat termeltél, ennyit „fejlődött” a tudományod) valahol az életünknek egy különös, de őszinte megjelenítése.

Ezt a szemléletet is szerettem volna a költői nyelv segítségével megmutatni; ennek a látásmódnak az abszurditását. Ugyanakkor ezekben a játékokban az irányítás, azaz egy civilizáció vezetése örömmel is jár, hiszen felfedezést, utazásélményt ígér; valahol eposz és történelemértelmezés is egyben. A kötetnek ez a komplex élmény adta meg a kezdőlökést, de a szöveg évek alatt, lassan formálódott, s a kész változat kialakításában nagyon sok hasznos tanácsot adott Lapis József, a kötet szerkesztője.  

Kinek a tanácsa a fontos számodra? Megmutatod-e valakinek menet közben a szövegeidet?

Amikor elkezdtem írni, nagyon fontosak voltak számomra azok az írószemináriumok, melyekre jártam, mert nagyon sokat tanulhattam a kortárs irodalom látásmódjáról, szemléletéről, s az írás technikai, tudatosabb részéről. Fontos volt számomra Kukorelly Endre és Marno János szemináriuma. Mind Endre, mind János nagyon sokat segített a szemléletem fejlesztésében, kialakításában, s a beszélgetésekből, tanácsokból sokat megértettem a saját verseim működéséről is. A szemináriumokon és később az irodalmi közösségekben, a táborokban és eseményeken sok fiatal költőt ismertem meg, s velük azóta is szívesen beszélgetek az éppen készülő szövegeimről, megmutatjuk egymásnak az írásainkat. 

Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?

Az első kötetemben szerepel néhány narratívabb vers is, s ahogy ezekben a szövegekben líra és elbeszélés keveredik, az nagy segítségemre volt a második kötetem írásában, de – azt hiszem – máig is abban, hogy nagyobb, tágabb struktúrákban tudjak gondolkodni, ne csak „egyes” versekben. Ezek a hosszabb, narratív szövegek talán megmutatták nekem, hogyan tudom a hangulatokat, motívumokat történetekbe ágyazni. Bár maguk a történetek – konkrét formájukban – sosem igazán érdekeltek, de a teremtés mint jelenség, mindig is; az, hogy egy szöveg hogyan képes térré változni. Szerintem a második kötetemhez már jóval tudatosabban álltam hozzá, mert ott a szöveg szerkezetét is alaposabban kellett kialakítanom, illetve írás közben tudtam, hogy az egyes versek már biztosan a kötet, az „elbeszélés” részei lesznek.  

Mit árulhatsz el a nyertes pályázatodról, munkatervedről?

Az új kötetemben szeretném a második könyvem tapasztalatait a városi térben megjeleníteni; megmutatni azt, hogy az emberi percepció – mely önmagában virtualitás – hogyan teremt városokat a városon belül. Az is érdekel, hogy 

az álom mint állandó jelenség, hogyan értelmezi újra élményeinket, s hogyan válik egy másik életté az életünkön belül.

Mindig foglalkoztatott az álmok sűrítő jellege; hogy bizonyos értelemben hasonlítanak a műalkotásokhoz, mert olyan rétegekre mutatnak rá az emlékeinkben, olyan absztrakciókat hoznak létre, amilyeneket éber fejjel gyakran nem tudunk. És mivel álmodni sokszor álmodunk, valahogy az évek során ezek a képek külön világgá alakulnak bennünk, motivikus erdőt alkotnak. Ha városi térben élünk, talán létrejön bennünk egy másik, éjszakai város, ahol mélyebben járnak a metrókocsik, és az állomások is inkább barlangok vagy katakombák. Az álmokban megjelenő tájak, terek mintha folytonosan megérintenék és mozgatnák a hétköznapi percepciónkat, s ez nagyon izgalmas. Azonban a kötetben szeretnék több ilyen szubjektív várost is megmutatni különböző figurákon, alakokon keresztül, akik más-más jellegét fedezik fel az urbánus térnek. Az álmoknak viszont nemcsak a felfedezés, hanem a szorongás is része, s ez csak felerősödhetett azóta, hogy egyre riasztóbb, háborús hangulatban élünk. Ráadásul az is tudatosulhatott bennünk, hogy a békés, városi közeg, mely körülvesz minket, egyáltalán nem mindenkori adottság, hanem nagyon is sérülékeny; könnyen megsemmisülhet. A virtuális világ pedig közben a félelmek birodalmává vált, ahol közeledő veszélyekről, állandó fenyegetésekről értesülünk. A versek talán ezt a folytonosan körülöttünk ólálkodó pusztulásérzetet is szeretnék láthatóbbá tenni. Közben az este mégiscsak a megnyugvás terepe; a szemlélődés, bármire irányul, folytonosságot ad, még ha melankolikus folytonosságot is. A versbeszélőkben ez szüli meg az elvágyódást kozmikusabb távlatok felé.

Kapcsolódó cikkek
...
Alkotótárs

Vonnák Diána: Arról szeretnék gondolkodni, mit jelent a béke elvesztése [Alkotótárs]

A napokban kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett Mastercard Alkotótárs alkotói ösztöndíj döntősei. A zsűri hamarosan eldönti, hogy melyik két szerző kapja meg az ösztöndíjat, addig is interjúkban mutatjuk be a jelölteket. Ezúttal Vonnák Diána válaszolt. 

...
Alkotótárs

Laboda Kornél: Olyan rendszerre találtam rá, amely folyamatosan inspirál [Alkotótárs]

A napokban kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett Mastercard Alkotótárs alkotói ösztöndíj döntősei. Laboda Kornél lapozgatós könyvet tervez, amiben egy frissdiplomás színházrendező bőrébe bújva dönthetjük el, merre bolyongunk egy összezavarodóban lévő kulturális közegben.

...
Alkotótárs

Makai Máté: A fő lökést a pozitív reakciók adták meg [Alkotótárs]

A napokban kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett Mastercard Alkotótárs alkotói ösztöndíj döntősei. Makai Máté egy olyan detektívregénnyel pályázott, amelynek főhőse egy digitális drogdíler.

Hírek
...
Hírek

Szabó Borbála: Petőfi zseniális, humoros, izgága [Petőfi200]

...
Gyerekirodalom

Az önkifejezésben, filmkészítésben, tudatos médiahasználatban is segít a Bookline Kids márciusi kiemelt könyve

...
Alkotótárs

Harmadik alkalommal hirdetik meg a Mastercard® - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjprogramot

...
Nagy

Kutyarágta kézirat, egy váratlan Batman-inspiráció, és egy író, aki utálta a saját könyvét

...
Hírek

„Rákországban” kezelik Paul Austert

...
Panodyssey

Kiss Gabriella: Pótlás [Panodyssey]

...
Hírek

Könyvesblokk: Odüsszeusz hű feleségétől Virginia Woolfon át az olasz hegyekig

...
Zöld

Megölt újságíróról és őslakos szakértőről neveztek el két élesztőgombafajt

...
Hírek

Dr. Máté Gábor a depresszió szorításában fordult először a terápia felé

A hét könyve
Kritika
Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban
...
Nagy

Gurubi Ágnes: Szauna nap

Gurubi Ágnes a Szív utca című kötetével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozata mostantól egy évig olvasható a Könyves Magazinon. Ez az első rész.

...
Kritika

Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban

Magyarul is olvasható az amerikai Valancourt kiadó nemzetközi antológiája, amiben Veres Attilától is jelent meg novella. A kötet történetei úgy mesélnek az emberi félelmek és szorongások egyetemességéről, hogy közben sokféle szerző, sokféle stílusában, sokféle horrortradícióhoz kapcsolódnak eredetien. Ez a hét könyve.

Szerzőink

...
Sándor Anna

A Last of Us előtt már begombásodott a (horror)irodalom

...
Kolozsi Orsolya

Boldizsár Ildikó: A jó kérdés kapu a megoldás felé

...
Sándor Anna

Húsz éve csak a kedvenc könyveiket akarták kiadni, majd az Agave minta és mérce lett

Még több olvasnivaló
...
Panodyssey

Závada Péter: Az új formákról

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

...
Nagy

Nádas és Hajnóczy is magukról, vagyis a világról írnak

Azonosíthatjuk Nádas Pétert a Párhuzamos történetek főszereplőjével? Hajnóczy Péter magáról mintázta volna A halál kilovagolt Perzsiából alkoholista főhősét? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a PIM kiállítása, amelyen Barnás Ferenc mondott beszédet.

...
Kritika

Bevezetés a városi magány mesterségébe

Jhumpa Lahiri Amerre járok című kötete pillanatképeket villant fel a városi magány mindennapjairól: a folyamatosan pergő mentális film egy névtelen nagyváros kulisszái között játszódik, hőse és mesélője pedig egy negyvenes nő, egy klasszikus megfigyelő, aki állandó önreflexióban él – sőt, nemcsak egyszerűen létezik, hanem folyamatos mozgásban van, jön, megy, bolyong.

...
Nagy

Húsz éve csak a kedvenc könyveiket akarták kiadni, majd az Agave minta és mérce lett

Húszéves idén az Agave kiadó, most vezetőjével, Velkei Zoltánnal beszélgettünk a kezdetekről, trenddiktáló borítókról és trendkövető élfestésről, kudarcokról és dacról, Veres Attila sikeréről és Zsoldos-díjakról, valamint az új Magnóliáról. Interjú.

...
Nagy

Boldizsár Ildikó: A jó kérdés kapu a megoldás felé

Boldizsár Ildikó hatvanéves lett, ez alkalomból köszöntötték őt barátai, pályatársai és olvasói, valamint legújabb kötetét is bemutatták a Puskin moziban rendezett ünnepségen. 

...
Nagy

Jónás Tamás: Nincs időm a mellébeszélésre és a tabura

Hosszú hallgatás után új kötettel jelentkezik Jónás Tamás, akit önéletrajziságról, fájdalomról, szeretetről és Istenről kérdeztünk.