Kerber Balázs: A kötetben fontos szerepe lesz a térnek, az utazásnak és az álomnak [Alkotótárs]

Kerber Balázs: A kötetben fontos szerepe lesz a térnek, az utazásnak és az álomnak [Alkotótárs]

ko |

Idén már harmadik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Az idei kiírásra közel ötven pályázat érkezett, közülük választotta ki az előzsűri a tíz legjobbat - hogy ki lesz az ösztöndíj 2023-as nyertese, az a májusi Margón derül majd ki. A következő napokban a Könyves Magazinon mutatjuk be a top10-et - eddig Mohácsi Balázs,  Borda Réka , Böszörményi Márton és Zilahi Anna válaszait közöltük, ezúttal pedig Kerber Balázs mesél élményeiről, terveiről.   

2022-ben ugyancsak a Mastercard-Alkotótárs pályázatának tíz döntőse közé kerültél. Az akkor szerzett tapasztalataidat hogyan tudtad hasznosítani a mostani pályaművednél?
Az akkori pályaművem a mostaninak egyfajta „előző” változata volt, melynek koncepciója tavaly óta sokat változott. A jelenlegi anyagban is fontos a városi tapasztalat és annak álombeli reprezentációja, tudati lecsapódása, de a szöveg kapott egy narratívabb struktúrát, állandóbb szereplőket, akik rendszeresen feltűnnek, és maguk is „írják” a szöveget abban az értelemben, hogy reflexióik hangsúlyosabb helyet kapnak a műben; a személyiségük is meghatározza a versek alakulását. Az érdekel, hogy hogyan mozognak ebben a világban. A tavalyi alkotótáborban kapott visszajelzések is sokat segítettek a szöveg érlelésében, az ötletek továbbfejlesztésében. Rájöttem, hogyan kellene az egységeket tudatosabban, mégis spontánabb módon összekapcsolni;

az egyes hangulatok és a megjelenített urbánus közegek, terek hogyan képesek párosulni a történetvezetéssel, a főbb fiktív alakok mozgásával.

Kinek a tanácsára tudtál támaszkodni ebben a folyamatban, volt-e olyan vélemény, amely utólag visszatekintve döntőnek, meghatározónak bizonyult?
Sokat segített a kötetkoncepció fejlesztésében az előző évi Mastercard-alkotótábor Németh Gábor vezette műhelye, ahol hasznos ötleteket, visszajelzéseket kaptam arra nézve, hogy milyen irányban érdemes továbbhaladni. Például fontos volt az a tanács, hogy jobb, ha a szövegeket lazábban, akár cím nélkül kötöm össze, és inkább áramlásszerű módon helyezem őket egymás után. Ez a javaslat azért is tetszett, mert így a narratív struktúra, az egyes részek kapcsolódása könnyebben alakulhatott ki. Az anyag mostani változatában eleve több szerepet kapnak a hangulati elemek mellett az egyes figurák tettei, motivációi, és azt hiszem, az anyag jelenlegi szervezőelvei ennek lehetőségét meg is teremtik. A kötettervben feltűnő város térszerűbbé lett ezáltal. Így meghatározóbb lett a szöveg epikus karaktere.

Függetlenül a korábbi pályázattól - kinek a tanácsát kéred ki, kinek mutatod meg a készülő írásaidat?
Főleg olyan barátaimnak, költőtársaimnak mutatom meg őket, akikkel rendszeresen beszélgetünk az írásainkról, és akiknek ízlése és érdeklődése is közel áll az enyémhez. Az ő visszajelzéseik sokat segítenek abban, hogy eldöntsem, jó-e az, amit éppen csinálok, illetve a közös beszélgetések, esetleg közös alkotómunka rengeteg olyan spontán inspirációt ad, melyet a magányos gondolkodás vagy a normál írásfolyamat nem biztos, hogy önmagától „kitermelne”. Az interakció sokszor késztet arra, hogy kilépjek a saját beszédpozícióm komfortzónájából, s ez az egyéni alkotásmódszeremet is tudja bővíteni, a saját írásfolyamatomat is fejleszti.

Változtatásokkal vagy teljesen új anyaggal pályáztál ez alkalommal?
Az előző kötetkoncepciómat bővítettem és alakítottam át, támaszkodva a kapott javaslatokra és az azóta született ötleteimre, azóta keletkezett benyomásaimra. Az anyag új változatában fontos az, hogy nem csupán egyes figurák reflexióit követhetjük nyomon, de ezek a karakterek aktívabban meg is próbálnak kapcsolatba lépni egymással a teremtett városi térben, illetve ez a városi tér is rejt magában jobban megtervezett háttértörténeteket, problémákat, szorongásokat. A narratívabb szerkezet arra is lehetőséget adott, hogy a kötet mitikusabb vonásokkal gazdagodjon, kirajzolódjon egy autonómabb világ, nemcsak az egyes városi atmoszférák, jellegzetességek. Kifejezetten sok előnyt jelentett számomra a szövegtér koherenciájának fejlesztése, a tágabb értelemben vett „világ” megtervezése.


Mit árulhatsz el a döntős pályázatodról, munkatervedről?
A tervezett kötetben egy pontosan meg nem nevezett, de jellegzetes vonásokkal bíró, noir-os városi térben mozognak az egyes karakterek, és ehhez a közeghez mindegyikük sajátos viszonyt alakít ki; reflexióikat önálló, kisebb szövegegységekben is olvashatjuk majd, de gondolataik a narratívabb egységekben is rendre meg-megtörik, elválasztják az egyes eseményeket.

A városban létezik egy túlbürokratizált hatalmi gépezet, melyet a főbb szereplők vagy tudomásul vesznek, vagy elrejtőznek előle, amennyire tudnak, vagy keserű és kissé lagymatag lázadásba fognak.

A figurák emellett folyton igyekeznek megtalálni egymást, hallani egymás felől, ám ezt mindig nehezíti saját tudatállapotuk és a tér önnön zegzugossága. A kötetben fontos szerepet fog kapni a térnek, az utazásnak és az álom mitikus, teremtő erejének különös összjátéka; az urbánus térben való mozgás számomra felveti a kérdést, mit jelentenek az ember számára a távolságok, az épített struktúrák, illetve a térképek mint a felfedezett és felfedezhető világ reprezentációi. A kötetterv hangulatán nyomott hagyott és hagy az elmúlt évek bizonytalanná és ijesztővé váló környezete is; a figurák folyamatosan félnek egy esetleges katasztrófától vagy háborútól, amely bármikor bekövetkezhet, illetve kitörhet, s ez személyes tűnődéseiket, tépelődéseiket erősen meghatározza.

Kapcsolódó cikkek
...
Alkotótárs

Böszörményi Márton: Nem szabad minden jónak tűnő ötlethez ragaszkodni [Alkotótárs]

Az idén harmadik alkalommal meghirdetett Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjra érkezett pályázatok közül az előzsűri kiválasztotta a tíz legjobbat. Közülük most Böszörményi Márton válaszolt rövid kérdéseinkre.  

...
Alkotótárs

Borda Réka: Heteken át képes vagyok flow-ban olvasni [Alkotótárs]

Idén már harmadik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. A tíz döntőbe jutott szerző között van Borda Réka is, aki öt rövid kérdésünkre válaszolt. 

...
Alkotótárs

Mohácsi Balázs: Egy alakuló szöveg intim dolog [Alkotótárs]

Idén már harmadik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Az idei kiírásra közel ötven pályázat érkezett, közülük választotta ki az előzsűri a tíz legjobbat. A következő napokban bemutatjuk a top10-et - elsőként Mohácsi Balázs mesél a kísérletezés vágyáról és az írás közbeni írásról.

...
Alkotótárs

Kerber Balázs és Zilahi Anna a Mastercard® – Alkotótárs 2023-as győztesei

Kerber Balázs és Zilahi Anna nyerte az idén harmadik alkalommal átadott Mastercard - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat és a vele járó 3-3 millió forintot.

Polc

Csak a dzsungel van Závada Péter új verseskötetében

...

Alice Munro novelláiban a takaros előkertek mögött mindig ott a titok, a temetetlen múlt

...

Elveszve, mégis megtartva – Tompa Andrea új regényében a történelem fehér foltokkal büntet

...

Az embermentő labdarúgó ‒ dédunokája írt könyvet a válogatott első gólszerzőjéről

...
A hét könyve
Kritika
A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké
...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.