Garaczi László Weszteg című regénye (olvass bele ITT) a karantén idején játszódik Magyarországon, a történet három sűrű napot fog át. A harmincas éveiben járó rendszergazda Brúnó és a tanár Hajni a világjárvány közegében próbálják feldolgozni szakításukat. Két nézőpontból számolnak be a részben összekapcsolódó, részben párhuzamos, egymásra rímelő vagy éppen egymást ellenpontozó történésekről. A maszkviselés, az online munka, a távolságtartás, az elnéptelenedett város, a bezártság és annak következményei – mindezek a motívumok túlmutatnak a konkrét járványhelyzeten. A karantén nem háttérként, hanem a társadalmi elszigeteltség metaforájaként jelenik meg. A harmadik szólamban Sybille, a német ökofeminista politológus a disztópiaként elképzelt jövő „csúnya, új világának” költői-filozofikus képeit adja. A Weszteg nem csupán a lenyúzott személyiségek groteszk társadalmi tablója vagy az elmúlt éveinket alapvetően felforgató járvány ironikus krónikája, hanem melankolikusan pulzáló dezillúziós szerelmi regény.
Garaczi László Weszteg című regényét mutatta be péntek este a Margón. Mesélt például a zenés munkamódszeréről, a történelem angyaláról, a számára ellentmondásos disztópikus trendről, és elmondta a véleményét a Ligetről is.
Tovább olvasokA regény 20. lett a 2022-es év könyve listánkon, ahol azt írtuk róla: “a három szereplő nyelvezete szinte szétrobbantja a beszűkült tudatállapotunkat. Miközben kibontakozik a regény borzasztó ismerős és nyomasztó világa, Garaczi viccesen-ironikusan pörgeti az eseményeket, és érdekes kritikai vagy filozófiai kérdéseket hoz játékba.”
A szerzővel Szegő János beszélgetett, közreműködött Porogi Ádám. Beszámolónk a könyvbemutatóról ITT olvasható.
A hangfelvételt meghallgathatod itt és Spotifyon is.
