Az Emlékiratok könyve megjelenésének 40. évfordulójára Nádas Péter kiadója, a Sárközy és Társai különleges, jubileumi kiadással készül. Az exkluzív és limitált példányszámban elérhető kiadvány július 1-től lesz előjegyezhető, és 2026 őszén kerül forgalomba. A megjelenés 30. évfordulóját korábban a Margón ünnepeltük.
A kiadó közleménye felidézte, hogy 1986 májusának elején leszállította a nyomda az Emlékiratok könyve első példányait a kiadóba, ahonnan Nádas Péter első útja a Városmajor utcába vezetett, hogy Polcz Alaine-nak és Mészöly Miklósnak vigyen belőle (barátságukról a Halott barátaim című kötetében is írt, részletek itt).
A regény – az akkori szokásjog szerint – nem kerülhetett forgalomba az Ünnepi Könyvhétig.
A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet első kiadásából 14 ezer példány került forgalomba, ami még azon a héten el is fogyott, ahogy a korabeli sajtó fogalmazott, „a készlet elég jól kitartott a könyvhét végéig”.
Hogyan született meg?
Nádas Péter 1973 nyarán fog hozzá a regényhez, amelynek kéziratát 1974 tavaszán megsemmisíti. Néhány hónap múlva azonban – a Kisorosziban álló 12 négyzetméteres faházban – írni kezdi az Emlékiratok könyvének azt a változatát, amit ma is ismerünk.
1979-ben, a Jelenkorban jelenik meg az első regényrészlet – Sétánk egy régi délutánon –, melyet a könyv megjelenésig számos újabb publikáció követ ebben a folyóiratban, illetve a Mozgó Világ, az Élet és Irodalom, a Kortárs és az Életünk hasábjain is. 1980-ban – a Nádas-szöveg nyomán – Isten tenyerén ülünk címmel jelenteti meg a Magvető a fiatal írók szövegeiből válogatott antológiáját.
1981 januárjától 1982 februárjáig Nádas Péter a DAAD ösztöndíjával Nyugat-Berlinben él, ahol tovább dolgozik regényén.
Szintén Isten tenyerén (In Gottes Hand) címmel jelenik meg a DAAD és a Literarisches Colloquium Berlin (LCB) közös kiadásában a még készülő regényből 1983-ban az első idegen nyelvű részlet Hildegard Grosche fordításában. A regényt 1985. április 15-én fejezi be.
A recepciója
Bazsányi Sándor, Nádas Péter monográfusa így fogalmaz a 40 éve megjelent regényről: „Az Emlékiratok könyve 1986-ban jelent meg, pontosan abban a »kegyelmi pillanatban«, amikor a tabuk még mereven álltak, ám a kádárista hatalom már túl gyenge volt ahhoz, hogy egy ilyen jelentőségű művet elnémítson,
vagyis Nádas Péternek valóban sikerült sebet ütnie, sőt átjárást nyitnia a magyar irodalom »berlini falán«.”
A regény a megjelenés évében megkapta a Szerzői Jogvédő Hivatal az Év könyve jutalmát próza kategóriában, valamint az Örley István Baráti Kör díját – Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című munkájával együtt. Utóbbi elismerést Mészöly Miklós adta át neki, aki Nádas egyik interjúja szerint nem is olvasta az Emlékiratokat.
Olyan mértékben fölbőszítette. Alaine elolvasta. Őt megrázta. Miklós nem reagált, duzzogásba, sértődésbe menekült.
Mert úgy érezte, hogy én az ellenkező utat választottam, mint amiről jó tíz éven át beszéltünk. De nem választottam az ellenkező utat. A szintézis igénye nem bennem, benne volt erősebb” – mondta Nádas Károlyi Csabának.
A regényért Nádas Péter 1991-ben az Osztrák Állami Díj az európai irodalomért (Österreichischer Staatspreis für Europäische Literatur), 1995-ben a Lipcsei Könyvdíj az Európai Megértésért (Leipziger Buchpreis für Europäische Verständigung) kitüntetést veheti át. 1998-ban a szerzőt a Vilenica-díjal ismerik el, és az Emlékiratok könyve francia kiadását pedig az év legjobb idegen nyelvű könyvének járó díjjal (Le Meilleur Livre Étranger) jutalmazzák.
Számos nyelvre lefordították, többek között németre, hollandra, svédre, angolra, spanyolra és finnre.
Susan Sontag úgy fogalmazott róla, hogy ez „korunk legnagyobb regénye és a század nagy könyveinek egyike”.
Nyitókép: Valuska Gábor fotója
