A Levegőt venni Zoltán Gábor harmadik kisprózakötete, amit a Vásárlók könyve és az Erények könyve előzött meg - azonban utóbbi már több mint húsz éve, 1999-ben jelent meg. A Levegőt venni így az elmúlt bő két évtized kisprózatermésének válogatása, amelyek fordított időrendben szerepelnek a kötetben. Az elrendezés kapcsán Zoltán elmesélte, hogy akkoriban még folyamatnak tűnt, hogy rendszeresen írja a novellákat például folyóiratok felkérésére, és volt a gépén egy fálj, amiben sorba is szerkesztette őket.
A Szomszéd és az Orgia című regényei körül viszont Tóth-Czifra Júlia szerint elhalkult Zoltánban a kispróza. Az író Márait idézte, aki szerint a novella gyilkos műfaj. Zoltán úgy vélte, a novella egy külön világ, nagyon végig kell gondolni, most nehezen is ülne le megírni egyet. Ha viszont egy regényt sikerül elgondolni, ahhoz oda lehet ülni minden nap, évekig. Zoltán számára a Levegőt venni egy kései visszaigazolás, mert amikor megírta a novellákat és azok megjelentek, zömmel sikeresek voltak, de aztán elfelejtettették őket, amit frusztrálóként élt meg.
Zoltán Gábor elképzelte, milyen lenne a Szép versek 1944, pontosabban utána járt, milyen verseket írtak a magyar költők abban a háromszázhatvanöt napban, és mindezt kötetbe is rendezte. Az abszurd antológiát tegnap mutatták be a Margó Irodalmi Fesztiválon. A szerzővel Tóth-Czifra Júlia beszélgetett.
Novella és regény viszonyában Zoltán azt is elmondta, hogy csak egy szöveg kísértette meg, hogy regényt írjon belőle, viszont szerinte fel kell tudni ismerni, hogy mennyi van egy ötletben, nem szabad felfújni - ő is találkozott már olyan regényekkel, amikben igazából egy novellányi anyag volt, csak az írójuk felfújta őket.
A kötet elején Tóth-Czifra szerint Zoltán egy erős gesztust tett azzal, amikor egy Lamed Wufnikról szóló szövegét adta meg mottóként. A Lamed Wufnikok a zsidó misztikában 36 igaz ember, akik fenntartják a világot, nélkülük az elpusztulna. A számuk fix, amikor az egyik meghal, születik egy új. A szöveg eredetileg egy kép kísérőjéül született, M. Nagy Szilvia grafikusművész készített egy sorozatot a Borges-féle Képzelt lények könyvéhez, amiben a Lamed Wufnik is szerepel. Volt egy kezdeményezés, hogy kiadják a Borges-könyvet M. Nagy képeivel, de ehhez a Borges-jogörökösök nem járultak hozzá - ekkor jött az ötlet, hogy kortárs magyar szövegeket írjanak a képekhez, ezek közül viszont annyi anyag nem született meg, hogy a megrendelők végül elengedték a projektet. Zoltán novellája így most jelenik meg először, egyébként ez az egyetlen novella a Levegőt venni kötetben, aminek ez az első megjelenése.
Zoltán Gábor novellistaként kezdte pályáját, de kisprózakötetet utoljára 1999-ben adott közre. Levegőt venni című könyve így több mint húsz év novelláinak keresztmetszete. Olvass bele!
Zoltán szerint, ha egy író a világ legrettenetesebb történetét beszéli el, az a remény gesztusa, mert még mindig remél valamit, máskülönben nem írna. Tóth-Czifra talált egy szép metaforát az írásra a Vásárlók könyve Mézet venni című novellájában, amiben egy gyerek beleeszik a mézbe, ám a véletlenül benne maradt fullánkot is lenyeli, ami majdnem megöli. Tóth-Czifra szerint az írást is értelmezhetjük úgy, mint a mézzel együtt véletlenül lenyelt fullánk.
A történet definíciója kapcsán előkerült az a vélekedés, hogy a posztmodern véget ért, és itt a történetmesélés kora - Zoltán szerint viszont nem ugyanazt értjük történetek alatt. Az író itt megemlítette, hogy a magyarban évszázadokkal ezelőtt nem is létezett a ‘véletlen’ szó, hanem helyette a ‘történetet’ használták, a véletlenül helyett azt mondták “történetből esett”. Zoltán szerint egy történetben az a fontos nekünk, ami számunkra a világ lényegét jelenti. Ám hogy ezt a lényeget miben találjuk meg, az eltérő, így ha például az olvasó nem azt kapja lényegesként a történetben, ami egyezik az övével, nem fog neki tetszeni.
