A sikeres szociológus Rose Napolitano Brooklynban él férjével Luke-kal. Rose tinédzser kora óta biztos benne, hogy nem vágyik az anyaságra, ezért a kapcsolatuk elején leszögezte, hogy nem akar gyereket, Luke pedig egyetértett vele, mivel ő sem akarta feladni fényképész karrierjét. A férfi véleménye azonban megváltozott. Kérdés, hogy vajon valóban felébredt benne az apai ösztön, vagy szülei nyomására döntött úgy, hogy mégis szülővé szeretne válni? Ezzel az alapkonfliktussal indul a regény, Rose és Luke a hálószobában veszekednek, ugyanis a férfi megtalálta felesége gyógyszeres tégelyét. Rose megígérte, hogy szedi a terhesvitamint, ám a dobozból szinte alig hiányzik pár tabletta. Luke kérdőre vonja a feleségét, innentől pedig kilenc lehetséges életút bontakozik ki előttünk. Rose-nak két döntése van. Kiáll magáért és vállalja, hogy továbbra sem akar gyereket, ezzel azonban lehetséges, hogy a házasságát kockáztatja, vagy feláldozza önmagát a kapcsolatért.
Úgy tűnik, nincs jó döntés, mert Rose élete mindenképpen vakvágányra fut.
A házasságuk egyik lehetséges életben sem marad olyan felhőtlenül boldog, mint a gyermekvállalás előtt, vagy éppen annak hiánya következtében. Valamelyikük megcsalja a másikat, de olyan is előfordul, hogy Luke, aki annyira vágyott az apaságra, mégsem bizonyul olyan gondoskodó szülőnek, mint gondoltuk. Rose valamilyen módon az összes életében anyává válik, ha nem is lesz saját gyereke, nevelőszülő lesz belőle.
Donna Freitas az abortusz témáját is beemeli a történetbe, amit ugyan nem fejt ki annyira, mint ahogy várhatnánk, ám a főszereplő és az édesanyja közötti olykor viharos anya-lánya kapcsolatot annál is inkább bemutatja. A történet számos olyan komoly témát érint, amik önmagukban is megérnének egy-egy regényt, így bizonyos pontokon hiányérzetünk lehet, bár lehetséges, hogy a szerző éppenséggel szándékosan hagyta elvarratlanul a szálakat és
az olvasó fantáziájára bízza, hogy Rose Napolitano melyik élete a legszimpatikusabb számunka.
Mindenesetre egészen biztos, hogy a regény gondolkodásra késztet, és valószínűleg nincs is egyetlen helyes válasz arra, hogy egy gyerek megmentheti-e a zátornyra futott párkapcsolatot vagy, hogy valóban lehet-e egy nő élete teljes az anyaság nélkül. A gyerekvállalás kulcsa éppen a felelősségteljes gondolkodásban rejlik, így néha pont az a legfelnőttesebb döntés, ha valaki nemet mond az anyaságra, ami persze a férfiak esetében is igaz. Az egyetlen különbség, hogy a nőknek - noha sokat javult a helyzet az utóbbi években - a mai napig sokszor el kell viselniük a megrökönyödött tekinteteket, ha egy társaságban vagy éppen az idősebb generációval beszélgetve elhangzik, hogy nem akarnak gyereket.
Ha tetszett a regény, az alábbi könyveket ajánljuk még:
Marie Aubert: Felnőtt emberek
Marie Aubert rövid regénye néhány nap eseményeit mutatja be. A főszereplő Ida, egy negyvenéves, egyedülálló építész, a közös családi nyaralóba érkezik, hogy pár napot pihenéssel töltsön húga családjával és édesanyjukkal. Testvére Martha és férje évek óta szeretnének közös gyereket, a baba azonban nem érkezik. Martha a férfi előző házasságából született kislányát saját gyermekeként próbálja szeretni, amit azonban a kislány néha igencsak megnehezít. A regény az öregedést és a társadalom felől érkező elvárásokat állítja a fókuszba a nők szemszögéből. Ida nem tudja eldönteni, hogyan viszonyul az anyasághoz, és ezt az egyébként is feszültséggel teli érzést fokozza Martha állandó versengése. Nem kérdés, hogy a testvérpár szereti egymást, Ida időről időre mégis megelégeli húga gyerekes viselkedését, aki úgy vágyik az anyaságra, hogy közben talán maga sem nőtt fel még teljesen. Donna Freitashoz hasonlóan a norvég író sem válaszol a kötet kérdéseire, sokkal inkább nyitottságra és gondolkodásra késztet. A regény a hét könyve volt nálunk, cikkünket róla itt olvashatod.
Sheila Heti: Változások könyve
A magyar származású torontói író kötetében egy harmincas évei közepén járó írónő belső monológját halljuk, aki úgy érzi, eljött az idő, döntenie kell. Ha most nem vállal gyereket, talán örökre lecsúszik az anyaságról, amiről nem tudja eldönteni, valóban akarja-e. A nő párja kivonja magát a kérdés alól, Miles ugyanis teljesen rábízza a döntést. A kötetben olyan kérdésekkel találkozunk, mint hogy létezik-e egyáltalán anya-típus, akkor is teljes életet élhet egy nő, ha nem lesz belőle anya, vagy joga van-e egy nőnek döntenie arról, hogy életet ad egy másik embernek, vagy elveszi a születés lehetőségét. A kötetről itt írtunk, a szerzővel készült interjút pedig itt olvashatod.
Rácz Laura Rebecca: Tudatosan gyermektelenek
A kötet célja korántsem az, hogy lebeszéljen a gyerekvállalásról, éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a családalapításnak tudatos döntésnek kell lennie, de azt is hangsúlyozza, hogy az sem baj, ha valaki kellő átgondoltság után mégis úgy dönt, a gyermektelenek közé tartozik. A kötet éppen róluk szól. Huszonhárom interjún keresztül ismerhetjük meg nők, férfiak és párok álláspontját, múltját, a döntés folyamatát, és végül a miértjét annak, amiért úgy döntöttek, nem akarnak szülővé válni. Ennek számos oka lehet, gyerekkori traumáktól kezdve egészen addig, hogy úgy érzik, felbomlana a párkapcsolat harmóniája. Azzal azonban számolnia kell annak, aki ilyen bátor kijelentéseket tesz, hogy sok esetben kemény társadalomkritika és megszólás éri akár az idősebb, akár a fiatal generációtól is. A szerző célja, hogy csökkentse az előítéletet, és arra késztessen, hogy megértőbbek legyünk egymással, hiszen minden döntés mögött rejlik magyarázat.
Szécsi Noémi: Egyformák vagytok
Em és Elza ugyanabból a faluból költöztek Budapestre, amikor egyetemre mentek és ma is egy helyen dolgoznak. A negyvenéves barátnők két különböző életet élnek, de mindkettejüket ugyanazok az érzések nyomasztják. A regény pár napba sűrítve meséli el Em és Elza történetét, akik egy este a céges lakáséttermi vacsorára hivatalosak. Az est vendégei között van leszbikus író, fiatal színésznő és klasszikus családmodellben élő anyuka is, akikről természetesen megvan a barátnők véleménye. Em a férjével és a lányával él, de úgy érzi, nem teljesedett ki a munkájában, míg Elza elvált és minden idejét a karrierjének szenteli, de ő sem igazán boldog. A regényben felszínre kerül az abortusz és a vetélés témája, és a mi lett volna ha…kérdése is ott bujkál a szereplőkben.
