Anne Frank: Anne Frank naplója - 1942. június 12. - 1944. augusztus 1.
Anne Frank naplója a holokauszt és a második világháború egyik legfontosabb emlékirata, nem mellesleg pedig a Biblia után a világ második legolvasottabb könyve. Anne két évig bujkált a nácik elől egy raktár hátsó traktusában, akkor írta naplóját is, és mindössze tizenöt éves volt, amikor meghalt a bergen-belseni koncentrációs táborban. Anne Frank naplójából egy tehetséges, fiatal lányt ismerünk meg, aki tele volt álmokkal és tervekkel, és aki az üldöztetés közepette folyamatosan dokumentálta, min megy keresztül ő és családja. A naplót az elmúlt években rengetegszer és a legváltozatosabb műfajokban feldolgozták, életét sokan kutatták, sőt, kötetbe gyűjtötték az általa írt rövid történeteket is. A napló feldolgozásairól bővebben ITT írtunk.
Lousia May Alcott: Kisasszonyok
Január végén mutatták be a magyar mozik a Kisasszonyok című filmet, amelynek köszönhetően itthon is reneszánszát éli Lousia May Alcott klasszikusa, amelynek eredeti megjelenése óta bő 150 év telt el. A történet népszerűsége miatt az év elején mi is újraolvastuk a regényt, arra voltunk kíváncsiak, hogy mitől működik ma, a 21. században ez a történet. Ezt írtuk: „Mai szemmel nézve a Kisasszonyok nem egy fordulatokban bővelkedő regény, holott vannak benne tragikus elemek (az önfeláldozó Beth megbetegedése), jellempróbák (a barátnők által kicicomázott Meg debütálása egy estélyen), és egymás közötti konfliktusok is (Amy tűzre dobja Jo kéziratát). Éppen a lányok közötti interakciók sora adhat magyarázatot arra, miért működik még ma is a Kisasszonyok, holott a szöveg az elején (főként, amíg képbe helyezi az olvasót) kimondottan lassú, esetenként nehézkes. A szereplők közötti dinamika viszont a mai napig eleven, a párbeszédek működnek, és a négy lány közül (akik a cselekmény idején 12, 13, 15 és 16 évesek) szinte mindenki talál olyat, akivel azonosulni tud.”
Charlotte Bronte: Jane Eyre
Charlotte Bronte kultikus regénye a 19. századi Angliába repít vissza, és megmutatja, milyen lehetett szegénysorsú lányként felnőni egy olyan korban, amikor a döntési helyzet a férfiak kezében volt, és az ember lehetőségeit sokszor a pénz és a rang határozta meg. A címszereplő, Jane Eyre még egészen kicsi, amikor elveszíti a szüleit, ezért először a nagybátyja, majd szívtelen nagynénje neveli őt. Utóbbi azonban nem kedveli az okos, élénk képzelőerővel megáldott lányt, ezért tízéves korában a loowodi bentlakásos iskolába küldi, ahol borzasztóan bánnak vele. Jane öntudatos felnőtté válik, akinek a legfőbb vágya a szabadság, és aki hisz abban, hogy a nőknek is meg kéne adni a lehetőséget, hogy tanulhassanak és kibontakoztathassák a tehetségüket.
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Már több mint kétszáz éve jelent meg Jane Austen kultikus regénye, a Büszkeség és balítélet, ennek ellenére ma is a legnépszerűbb könyvek egyike. Jane Austen népes családja szórakoztatására már egészen fiatalon írogatott, első regénye, az Értelem és érzelem azonban csak 1811-ben jelent meg. Ekkorra azonban már jó néhány kéziratot őrzött a fiókja, így például a First Impressions (Első benyomások) című regényét is: ezt 1796 és 1791 között vetette papírra, majd 1811 és 1812 között többször átírta. A regény később Pride and Prejudice, azaz Büszkeség és balítélet címmel jelent meg 1813-ban. Elisabeth Bennet és Mr. Darcy azóta is az irodalomtörténet egyik legvonzóbb és legismertebb szerelmespárja. Történetükből elképesztő mennyiségű feldolgozás készült.
Kaffka Margit: Színek és évek
Kaffka Margit legismertebb regényében, a Színek és években egy ötvenéves asszony emlékezik vissza gyerekkorára és fiatalkorára, valamint a századvég vidéki Magyarországára, ahol felnőtt. A könyv rengeteg érzelemmel, nosztalgiával és sokszor keserűséggel mesél a korabeli társadalmi átalakulásról, a dzsentri világ hanyatlásáról és a nők helyzetéről. A történet főhőse Pórteleky Magda, az ő emlékein, elbeszélésén keresztül ismerjük meg a lányok, nők, asszonyok lehetőségeit a korban, amelyek elég szűkösek, és amelyeket először a család, aztán a férj határoz meg. A Színek és évek egy olyan korszakról mesél, amelyben – akárcsak ma – nagy változások zajlanak, a kérdés pedig az, vajon tudnak-e alkalmazkodni az új folyamatokhoz a régi rendszerben felnőtt emberek.
Harmos Ilona: Burokban születtem
Kosztolányi Dezső feleségét, Harmos Ilonát életében nem tartották számon és nem ismerték el íróként, pedig fennmaradt szövegei arról tanúskodnak, hogy jó tollú, kifejezetten jó stílusérzékkel rendelkező író volt. Harmos Ilona szakmáját tekintve színésznő volt, de a 30-as években több elbeszélése is megjelent a Szép Szóban és a Nyugatban, valamint színműveket is fordított. Kosztolányi Dezső halála után megírta férje regényes életrajzát is, amelyből közelebbi képet kaphatunk a költőről, mint bármilyen más forrásból (később Karinthyról is írt hasonlót). 1948-ban pedig Tüzes cipőben címmel kiadta ostromnaplóját, melyben a fiával átélt bujkálását mutatta be. Burokban születtem című memoárját 2003-ban találta meg Borgos Anna a Kosztolányi-hagyatékban. A könyvben, amely a burok motívum köré szerveződik, Harmos Ilona a gyerekkoráról, felnövéséről, nőiségének felfedezéséről mesélt, a kötetben emellett novelláit és íróportréit is olvashatjuk.
Polcz Alaine: Asszony a fronton
„A háború nem könnyű. A házasság sem.” Polcz Alaine nevét sokan a hospice mozgalom révén ismerik, de az írói munkássága is nagyobb figyelmet érdemelne. A Jelenkor az utóbbi években sorra adta ki Polcz Alaine köteteit, köztük az Asszony a fronton című önéletrajzi írását, amelyben első házassága mellett a második világháború szörnyűségeit és a szovjet csapatok brutalitását beszélte el saját történetén keresztül. Polcz Alaine könyvéről a Könyves Magazinon Ott Anna így írt: „Az Asszony a fronton kamaszként közkézen forgott a barátnőim között, valamelyikünk az anyukája polcáról vette le titokban, izgalommal és félve olvastuk, mert tudtuk, hogy felnőtt könyv, hogy halál és erőszak van benne. Most újraolvasva megrendültem, leginkább a nyelvtől, amin el tudja mesélni az elmesélhetetlent. Úgy éreztem magam, mintha egy kávéra látogattam volna meg őt a Városmajor utcai lakásban és ott, abban a másfél-két órában mesélt volna a fiatalkoráról. Talán máshogy nem is lehet erről beszélni, talán máshogy nem is lehet ezt túlélni. Polcz Alaine 1944-ben ment hozzá Jánoshoz, így kezdődik a történet, majd a pesti nászúttal folytatódik, amit már a második világháború határoz meg. Az olvasás során az járt a fejemben, hogy nem is olyan egyszerű meghalni, hogy mennyi mindent kibír az ember! De honnan az erő, milyen ösztönök dolgoznak bennünk, ami akarva akaratlan életben tart minket?”
Galgóczi Erzsébet: Vidravas
Galgóczi Erzsébet regénye az 50-es évekbe, a kommunizmus legsötétebb korszakába vezet vissza. A regény középpontjában egy igazságtalan koncepciós per áll, amely során egy ártatlan geológust életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, a feleségét pedig egy kis faluba telepítették ki. A Vidravas főszereplője Rév Orsolya, a fiatal képzőművész, aki politikai okokból nem járhat egyetemre, ezért a szüleivel él falun, ahol az erőszakos államosítások és a kuláklisták nehezítik meg az életet. Galgóczi Erzsébet regénye még a rendszerváltás előtt, 1984-ben jelent meg. A cenzúra persze töröltette bizonyos részeit és az utolsó fejezet sem jelenhetett meg. A Vidravas ezzel együtt is bátor könyv, amely a rendszer sok bűnére felhívta a figyelmet.
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Virginia Woolf regénye a modern próza egyik legfontosabb alkotása, amely hatalmas hatással volt a regény fejlődésére a 20. században. A Mrs. Dalloway gondolatfolyamszerű elbeszéléstechnikája új távlatokat nyitott és témájában is újszerű volt. A regény a húszas években játszódik, helyszíne az első világháború utáni London, a cselekménye pedig egyetlen napot ölel fel. Clarissa, azaz Mrs. Dalloway épp egy partira készülődik, és közben felidézi múltjának döntő pillanatait. A sors fintora, hogy életének néhány korábbi szereplője aznap váratlanul fel is bukkan, köztük egykori szerelmei, Peter Walsh és Sally Saton is. A történet másik szála az első világháborúra reflektál, a frontról hazatérő katonák traumáit mutatja be.
Mary Shelley: Frankenstein
Már több mint kétszáz éves Mary Shelley kultikus története, a Frankenstein vagy a modern Prométheusz, mégis a mai napig a legnagyobb hatású könyvek közé tartozik. Shelley 1816 nyarán kezdte a történetírást a Genfi-tó partján, miután Byron arra kérte ismerőseit, írjanak rémtörténeteket. A 18 éves lány kilenc hónapon keresztül két nagy jegyzetfüzetbe jegyezte le a sztorit. A mára már ikonikus történet szerint Victor Frankenstein életet lehel a holt anyagba, ám később megtagadja teremtményét – és ezért a szörny rettentő bosszút esküszik. A mű a tudomány hatalmáról, az emberek természetéről és a világban betöltött helyéről tesz fel fontos kérdéseket, miközben a bűnhődésről, a létezésről és a lelkiismeret erejéről is elgondolkodtatja olvasóit. A Frankenstein 1818-ban jelent, ám Shelley neve sehol nem szerepelt rajta és benne, mert attól félt, elveszítheti a gyerekei felügyeleti jogát, ha kitudódik, hogy ő írta. A történet születésének legizgalmasabb részleteiről ITT írtunk.
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Harper Lee Pulitzer-díjas regénye, a Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg. A könyv azóta sokat hivatkozott klasszikus lett és angolszász területeken számos iskolában tananyag (a regényből megjelenése után két évvel Robert Mulligan készített Oscar-díjas filmet). A történet a 30-as évek Amerikájában, az alabamai Maycomb nevű kisvárosban játszódik. Itt él Jean Louise Finch (Scout) bátyjával, Jemmel és édesapjával, Atticus-szal. Harper Lee, aki egészen egyedi történetmesélési képességekkel rendelkezett, a kislány, Scout szemszögén át mutatja be a kisvárost. Az ártatlan, naiv gyermeki nézőpont azonban idővel megtörik, a felnőtté válás pedig hamarabb jön el, mint kellene. A regény egyik fő témája a rasszizmus, a gyerekek ügyvéd édesapja, Atticus Finch elvállalja egy színesbőrű férfi védelmét a bíróságon, akit egy fehér nő megerőszakolásával vádolnak, emiatt az egész családot támadások érik.
Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje
Margaret Atwood disztópiája, A Szolgálólány meséje 1986-ban jelent meg, a virágkorát azonban egyértelműen a 2010-es években élte, amikor elkészült és elképesztően népszerű lett az adaptációja. A könyvről ezt írtuk kritikánkban: „Atwood könyve a jövőben játszódik, a Bibliát politikai és ideológiai célokra használó Gileád Köztársaságban, ami látszólag Kanadával határos, ám a valóságban „nem ismer határokat”: ahogy Lydia néni, a Szolgálólányokat kitermelő átnevelőtábor egyik mozgatórugója fogalmazott, „Gileád benned van”. Hétköznapi szexizmusunkat add meg nekünk ma, és segíts, hogy megszabadulhassunk mindenkitől, aki nem tagozódik be önként a szép új világba. Abba a világba, amely igen sajátos eszközökkel küzd a túlélésért, amit a terméketlenséget generáló vírusok, a levegőbe és a vízbe kerülő vegyi anyagok, és az egyre erősebb sugárzás hátráltat, vagyis Atwood egyik kedvenc kortárs témája, az utolsó óra-probléma.” A történet folytatásáról, a Testamentumokról ITT írtunk.
Simone de Beauvoir: Minden ember halandó
Simone de Beauvoir a 20. század második felének egyik legnagyobb francia gondolkodója, akinek számos olyan gyönyörű és elgondolkodtató műve van, amelyről tanulhatnánk az iskolában. A Minden ember halandó az életről, a halálról és az emberségről szól, a halhatatlanság gondolatával játszik el, és ezáltal beszél a végességről. A történet egyik főszereplője Régine, a fiatal színésznő, aki egy vidéki útján különös idegennel találkozik a hotelben. Hamarosan aztán megtudja, hogy a Fosca nevű férfi halhatatlan, és ettől nagyon fellelkesül, hiszen ő is épp erre vágyik, mert így szeretne örök hírnevet szerezni. Fosca azonban elmeséli neki az életét, hogy 1279-ben született Itáliában és egy elixír miatt már nyolc évszázada nem tud meghalni. Ahogy elbeszéli a történetét, egyre világosabbá válik, hogy a halhatatlanság nem egyenlő a boldogsággal, sőt.
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm - Nápolyi regények 1.
A négyrészes Nápolyi regények első kötete bevezetés egy hatvan évig tartó barátságba az örökké bizonytalan Elena Greco és a lobbanékony Lila Cerullo között Nápoly nyers és kegyetlen díszletei előtt. „Életterük olyan, mint egy agresszív szappanopera, amelyben a hatalmi ranglétra különböző fokain álló családok vetélkednek egymással, apák hajítják ki az ablakon lányaikat vagy bocsájtják áruba őket a család boldogulása érdekében. Csak a Greco család egyezik bele, hogy lányuk továbbtanuljon, az első regény Lila számára a női princípiumokban teljesedik ki, tizenhat éves korában férjhez megy. Bár a környezetük eltagadhatatlan hatással van a személyiségük alakulására, Elena és Lila életét, legyenek bármilyen távol is egymástól, a barátságukat működtető, egyszerre konstruktív és destruktív erő mozgatja.” - írtuk a Briliáns barátnőmről Ferrante-portrénkban. Ferrante minden könyvében az egyetemes női tapasztalatról mesél, a női test, lélek és psziché legmélyére fúr és „olyan érzéseket hoz a felszínre, amelyekről a társadalom szemében illetlenség beszélni. Hősei nem színlelnek, nem félnek feláldozni az identitásukat, és nem hajlandóak azonosulni a szerepekkel, amelyeket a társadalom rájuk kényszerít”. A Nápolyi regényekről ITT írtunk.
