Frankenstein szörnyét az afrikai rabszolgák ihlették

.konyvesblog. | 2018. február 06. |

Készek vagyunk-e kétszáz évvel később megtudni az igazat Mary Shelley könyvéről, a Frankenstein vagy a modern Prométheuszról, kérdezi az amerikai történész, Jill Lepore a New Yorkeren megjelent hosszúcikkének alcímében. Többek között ez az igazság:

  • Mary Wollstonecraft Godwin Shelley 18 éves korában kezdte el írni a Frankensteint, két évvel azután, hogy teherbe esett az első gyerekével, aki olyan fiatalon halt meg, hogy még neve sem volt. A gyerek egy este Shelley álmaiban kelt újra életre. Shelley terhes volt akkor is, amikor nekifogott az írásnak, és mire befejezte, már a harmadik terhességénél tartott. A Frankenstein 1818-ban jelent, ám Shelley neve sehol nem szerepelt rajta és benne, mert attól félt, elveszítheti a gyerekei felügyeleti jogát. A regénybeli szörnynek sem volt neve, amikor 1823-ban először színpadra állították, a plakáton a neve helyén annyi állt: ––––––. Shelley addigra életet adott négy gyereknek, eltemetett hármat, és egyszer elvetélt. Utóbbiba majdnem belehalt: a vérzés csak akkor állt el, amikor férje jégre ültette.
  • Shelleynek sem volt saját neve. Csakúgy, mint a regénybeli doktor, Victor szörnye, az ő neve is különböző darabokból állt össze: anyja, Mary Wollstonecraft és apja, Godwin Shelley teljes nevéből. Ráadásul a férjét Percy Bysshe Shelleynek hívták.

frankenstein-poster-classic-movies-19761154-1035-1596.jpg

  • A könyvnek számos értelmezése van, a legutóbbi a Szilícium-völgyi tudósoknak, kutatóknak és fejlesztőknek szolgál figyelmeztetésül, és sokkal többet merít a különböző adaptációkból, mint az eredetiből. Az MIT Press nemrég megjelentette az eredeti kiadást, jegyzetekkel ellátva a mérnökök, tudósi számára, egyfajta kátéként a robotok és a mesterséges intelligenciák megalkotóinak. Azt a részt például, amikor Victor arról beszél, hogy állandó félelemben él, hogy milyen új gonoszságokat követ el a szörny, akit teremtett, a jegyzet Oppenheimer érzéseivel állítja párhuzamba, aki tanúja volt az atombomba erejének.
  • A hetvenes években a feminista kritikusok továbbvitték Muriel Spark gondolatmenetét, aki a Shelleyről írott 1951-es életrajzában a nyolc évig tartó, szinte folyamatos terhesség és veszteség felől közelít a könyvhöz. Egy Ellen Moers nevű kritikus arról írt, hogy Shelley munkáját az tette kivételessé, hogy nemcsak író, de anya is volt. A jelentősebb 18-19. századi női szerzők - Austen, Dickinson – általában vénlányok voltak és szüzek. Shelley volt a kivétel, ráadásul neki már az édesanyja is író volt.

9780262533287_0.jpg

  • Mary Shelley - vagyis akkor még csak Mary Wollstonecraft Godwin - 15 éves volt, amikor 1821-ben találkozott Percy Bysshe Shelleyvel. A férfi 20 éves volt, házas és a felesége épp gyereket várt. Kidobták az Oxfordból az ateizmusa miatt, az apja kitagadta, úgyhogy Percy megkereste a hősét, William Godwint, vagyis Mary édesapját, és annyira összebarátkozott a lányával, hogy amikor megszöktek, Mary már gyereket várt.
  • Ha egy férfi szolgált bármilyen inspirációul is a Frankensteinhez, az Lord Byron lehetett, akivel a Shelley házaspár (és Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, aki szintén elszökött velük) 1816-ban találkozott Genfben. Byron a botrány elől menekült el Angliából, ugyanis miután a felesége egy év házasság után elhagyta, meghagyta neki, hogy soha többé nem láthatja sem őt, sem a lányát, bizonyos Ada Lovelace-t (aki az apja nélkül, saját jogon szerzett hírnevet magának), különben mindenkinek elmondja, hogy Byron lefeküdt a saját féltestvérével, Augusta Leigh-tel. 1816 nyarára Clairmont terhes volt Byrontól, aki egy este annyira unatkozott, hogy azt javasolja, írjanak mind szellemtörténetet. Mary egy olyan történetet írt, amiből később a Frankenstein lett.
  • Azok a hónapok se teltek eseménytelenül, amíg regénnyé írta az ötletét: Percy felesége, aki akkor a harmadik gyereküket várta, öngyilkos lett. Clairmont lányt szült Byronnak (bár a legtöbben azt feltételezték, Percy az apa), Mary és Percy pedig összeházasodtak.
  • A Frankenstein első kiadása egy anonim előszót tartalmazott Percytől, és Mary apjának, William Godwinek volt ajánlva. Azonnal hatalmas siker lett, ám többen azt gyanították, hogy Percy a szerzője.

mary_shelley_from_life_and_letter_of_mary_w_shelley_1889.jpg

  • Shelley a regény során eléri, hogy az olvasó ne Victor Frankensteinnel, hanem inkább a szörnyével szimpatizáljon, még akkor is, amikor a szörny megöli Victor testvérét, majd a legjobb barátját és végül a menyasszonyát. A visszajelzésekből kiderül, hogy ez sikerült is neki. Egy kritikusa 1824-ben arról ír, hogy az igazság kétségtelenül a szörny oldalán áll, és a szenvedései mélyen megérintették.
  • Amikor Victor utoljára találkozik a teremtményével, a szörny elmeséli neki hogyan ébredt öntudatára, hogyan tanulta meg a dolgok nevét, hogyan tanult meg olvasni. A könyvek, amiket olvasott, gyakran épp azok a könyvek voltak, amelyeket Shelley is sűrűn forgatott. Egy nap a szörny talált például egy bőrtáskát az erdőben, benne olyan könyvekkel, mint „Az elveszett paradicsom, Plutarkhosz Párhuzamos életrajzainak egy kötete s Az ifjú Werther keservei”.(Göncz Árpád fordítása)
  • A szörny fejlődéstörténete párhuzamba állítható a rabszolga-narratívával. Amikor megtalálja teremtője feljegyzéseit arról, hogyan hozta létre őt, már nem egy gyerek többé, aki most tanulja a világot, ráébred, hogy valójában rabszolga. „Átkozott, átkozott teremtőm! Hát miért élek?! Miért nem oltottam ki abban a pillanatban az élet szikráját, amivel oly könnyelműen megajándékoztál?”
  • Mary és Percy elszánt abolicionisták voltak, nem ettek például cukrot, mert tudták, hogyan készül, és számos könyvet elolvastak Afrikáról és Nyugat-Indiáról. Percy a fokozatos felszabadítás híve volt, mert attól tartott, hogy a hosszú ideig elnyomott, bármifajta oktatástól eltiltott rabszolgák máskülönben véres bosszút állnának.
  • Maryre akkora hatással voltak az olvasmányai, hogy a szörnyet afrikaiként, az európaiak ellentéteként ábrázolta. „Fürgébb vagyok, mint az ember, és szerényebb koszton is megélek. Testem kisebb ártalmára viselem a hideg és a meleg végleteit. Erőm messze meghaladja az övét. Ahogy körülnéztem, nem láttam magamhoz hasonlót, és nem is hallottam ilyenről. Hát szörny lennék, a föld szégyenfoltja, akitől mindenki fut, és akit mindenki megtagad?” Az 1823-as színielőadás azonban inkább karikatúraként jelenítette meg ezt, ugyanis a színész kék arcfestéket viselt, amitől inkább látszott színesbőrűnek, mint halottnak.
  • Erre a produkcióra hivatkozott később a britek abolicionista külügyminisztere, George Canning, és arról beszélt a brit parlamentben, hogy a feketékre úgy kell gondolni, mint egy felnőtt ember alakjával és erejével rendelkező teremtményre, amelynek intellektusa egy gyermekével ér fel.
  • A későbbi 19. századi színpadi adaptációkban már egyértelműen afrikainak ábrázolták a szörnyet, az 1850-es években pedig rendszeresen felbukkant az amerikai politikai karikatúrákban, mint csaknem teljesen meztelen fekete férfi, aki a rabszolgaságot testesíti meg, és bosszút akar állni a nemzeten, amelyik létrehozta. Sőt, a plakáton látható zöld arcfesték ellenére még James Whale híres 1931-es filmjében is feketének gondolhatjuk: a rendező ugyanis az egyik jelenetben bemutatja, hogyan lincselik meg.
TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.