Hétfő reggel szomorú hírre ébredtünk: 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám költő, műfordító, esszéista és egyetemi tanár. Folyamatosan frissülő cikkünkben mutatjuk, hogyan búcsúznak tőle pályatársai, tisztelői.
„Szürkébb lesz a nyomasztó magyar létezés nélküle”
Spiró György a gyászhírt bejelentő bejegyzéshez írt hozzászólást: „Nagyszerű ember volt Ádám, kivételes, soféle tehetségével öniróniával élt, született tanár volt, zenebohócként imádott szórakoztatni, pesti volt Londonban is, szürkébb lesz a nyomasztó magyar létezés nélküle.”
„Hogy lesz ez nélküled?”
– kérdezte Grecsó Krisztián megindító posztjában. „Drága, drága, drága barátom! Nem is tudok megnyikkanni. Harminc év, ahogy mondják, jóban és rosszban, de az utóbbira nem emlékszem. Mennyire szeretlek! Hát ki fogja először olvasni a könyveim? Ki gúnyol? Kivel röhögjük könnyesre megunkat a Pozsonyiban?” – írta.
Más a költő egy-egy versével búcsúzik: Szálinger Balázs a Kabátban, állva sorait, Nyáry Krisztián pedig az Ott úszhatnék című verset posztolta. Szabó T. Anna a Visszanézhet, de a víz soraival emlékezik.
„Az egyik legszabadabb ember, akit valaha ismertem”
– fogalmazott Nádasdy Ádámról Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, aki szerint „mindig is fájó pont lesz, hogy a szabadság iránti vágy, a rossz kompromisszumoktól való irtózás Londonig kergette Budapestről”.
Azt írta még: „Többször elmondta, hogy ő elsősorban tanár, és mi szívesen tanultunk tőle, akár az iskolapadban, akár a verseiből, esszéiből. A tudás mellett igyekeztünk magunkba szívni a belőle áradó derűt.”
Szelídség és derű
Fabiny Tamás evangélikus lelkész és püspök nagyszerű alkotóként és csodálatos emberként emlékszik Nádasdyra. „Négy éve sincs, hogy parádés előadással vendégünk volt a Budavári Evangélikus Szabadegyetemen. Szelídsége, intellektusa és derűje nagyon fog hiányozni” – írta.
Veiszer Alinda műsorvezető, újságíró pedig a személyes emlékeken – születésnapokon, könyvbemutatókon való találkozásokon – túl a polgárt méltatta a költőben. „Ez az ember volt a nagybetűs POLGÁR. Róla lehetne mintázni a kedvességet, az eleganciát, a tartást, az elvek következetes számonkérését, és közben az önkritikára való képességet is. Meg a huncut szemeket” – írta.
„Pótolhatatlan veszteség”
– így az ELTE Bölcsészettudományi Kara búcsúzik.
Úgy fogalmaztak: „Tanári munkáját hallgatói nemcsak szakmai felkészültsége, hanem nyitottsága, humora és embersége miatt is nagyra becsülték. Előadásai élményszámba mentek, és sokak számára meghatározó inspirációt jelentettek.”
A Magvető Kiadó nevében Turi Tímea szerkesztő búcsúzott: kiemelte, a nyelvészeti összefüggésekről mindig izgalmasan, érdekesen mesélt, és „teljesen unortodox módon lett széles körben is népszerű”.
„Akik ismertük, sosem felejtjük el páratlan stílusát, édes humorát, szigorú tudását – és hogy a legszigorúbb mégis önmagával volt.
Akik vele dolgozhattunk, akik voltunk olyan megátalkodottan szerencsések, tőle tanulhattuk, hogy a távolság nem elválaszt, hanem összeköt, hogy a munka gyógyír majdnem minden bajra, és most tőle tanultuk meg azt is, hogy csak majdnem. Pontos volt, precíz és fáradhatatlan, és teljesen unortodox módon lett széles körben is népszerű – nemcsak költőként, de nyelvészként, műfordítóként is. Mert hiteles volt, és ellenállhatatlan” – fogalmazott Turi Tímea.
„E.P.-t ölelem. Meg a Miklóst is”
Alföldi Róbert színész, rendező is megrendültem búcsúzik. „Újabb, még egy jó nagy szellemi fekete lyuk a kis életünkön. Már azt sem tudom, hogy lassan hova lehetne lépni” – kezdte bejegyzését, úgy folyatva: „Szomorú vagyok… úgy jó mélyen. E.P.-t ölelem. Meg a Miklóst is.”
„Nagyon szerettem Ádámot. Azt hiszem, ő is kedvelt engem, noha a kapcsolatunk rendkívül szemérmes és távolságtartó volt”
– így Závada Péter írt a költőről, felidézve, hogy a műfordítással kapcsolat munkák, kerekasztal-beszélgetések és Shakespeare-konferenciák miatt gyakran találkoztak.
Pályájuk összefonódásáról Závada úgy fogalmazott: „Számos remek Shakespeare-fordítását vertem szét különböző rendezők kérésére (pl. Bodó Viktor), amit ő hősiesen tűrt, sőt, olykor még tetszett is neki. Egyszer a kérdésemre, hogy hogy tetszett az Ahogy tetszik átíratom a Katonában, azt felelte: - Nem rossz. De azért, amikor felfedeztem benne a saját soraimat, az olyan volt, mint amikor az ember a hepehupás földútról átér a tükörsima autópályára. Isten veled, Ádám!”
Nádasdy Ádám a Magyar Műfordítók Egyesülete tiszteletbeli elnöke volt, kollégái „végtelenül szeretetreméltó mesternek” nevezték.
„Ádám mindig ott volt, ahol szükség volt rá: támogatta a műfordító kollégákat, szót emelt a szakmáért, tudott relevánsan kérdezni, és persze két kérdésen belül Dante- vagy Shakespeare-fordítást hozni fel példának vagy ellenpéldának. Közösségünkbe játékos komolyságot hozott, megfontoltan józan és tapintatos hang volt a mi bábeli kórusunkban” – írták.
Az egyik utolsó, klasszikus polgári értelmiségi
Schilling Árpád rendező többek között Nádasdy csípős humorát, nagyvonalú öniróniáját, örömmel teli életszeretetét emelte ki: „különleges, egészen ritka személyiséged fájóan hiányozni fog ezekben a reménytelen, vérzivataros időkben, amikor az igazi szellemek barlangokba bújva vészelik át az erőszakos, humortalan és ízléstelen barbár szörnyek tombolását”.
„Tisztelettel és fájdalommal búcsúzom tőled, az egyik utolsó, klasszikus polgári értelmiségitől, nagyszerű költőtől és pótolhatatlan műfordítótól” – fűzte hozzá.
A Katona József Színház is búcsúzik, arra emlékeztetve, hogy 1994-ben az ő új szövege alapján készült a Szentivánéji álom, munkái és átiratai felhasználásával született a közelmúltban az Ahogy tetszik, az Embtrag és a Némacsend, az ő fordításában játsszák a Lear királyt és Dante Isteni színjátékát.
„Rendkívüli bátorsággal gondolkodott nyelvről, világról, emberről – szavai nemcsak értelmeztek, hanem közelebb is hoztak bennünket egymáshoz.
Ádám a társulatunk barátja és lenyűgöző, inspiráló munkatársunk volt” – írták.
A Vígszínház pedig azt emelte ki, hogy Nádasdy Ádám műveltsége, csalhatatlan ízlése biztonságérzetet és hitet adott a társulatnak: „Jelenléte és figyelme pedig azt a hitet erősítette bennünk, hogy léteznek még olyan emberek, akik mellényzsebükben hordják az egész európai kultúrát és műveltséget, és akik hihetetlen tudással felvértezve, keserűség és cinizmus nélkül, végtelen derűvel, optimizmussal, nyitottsággal és belső szabadsággal tudnak alkotni – és a művészetről gondolkodni.”
A Radnóti Miklós Színház társulata azzal búcsúzott, hogy Nádasdy Ádám hozzájuk is tartozott: „Búcsúzunk tőled, drága Ádám, akit annyian érzünk magunkénak. Szerettük finom és érző lényedet, metsző intelligenciádat és nyelvedet. Most mi maradtunk itt, pedig te is szerettél volna... (…) Siratunk, szeretünk, reméljük, a horzsolás neked most nem fájt!”
Az Örkény István Színház Facebook-oldalán pedig azt írták: „A kevesek, a kiválasztottak közé tartozott. Tudása, személyisége pótolhatatlan. Barátunk, kollégánk, kritikusunk és állandó beszélgetőtársunk volt.”
