A podcast legfrissebb epizódjában Nádasdy Ádám arról beszélt, hogy tudatosan igyekezett változtatni az édesanyja és az édesapja tartózkodó, régimódi szülőfelfogásán. Megosztotta Ott Annával az apává válás szépségeit és nehézségeit, a házassága felbomlásáról is beszélt, illetve megtudtuk, miért kezdett későn verseket írni. (A sorozat korábbi epizódjainak beszélgetésit is meghallgathatod, Tompa Andreáét itt, Tóth Krisztináét pedig itt találod.)
Másképp is lehet
A beszélgetésből kiderül, hogy Nádasdy Ádám édesapja nagyon hagyományos férfi volt abban az értelemben, hogy elsősorban a család anyagi stabilitásának megteremtésén dolgozott, a kisgyerekekkel való bánáshoz viszont nemigen talált nyelvet. Emiatt elmaradtak közöttük a négyszemközti, meghitt beszélgetések.
Nádasdy elsősorban a nagyszülei révén tapasztalta meg a szülői szerep „emberibb, szeretetteljesebb” oldalát, és tudatosan törekedett rá, hogy másként közelítsem az apasághoz, mint amit ő tapasztalt gyerekként.
Interjú, tárca, rádió- és netnapló, nyilvánosan elmondott beszéd leirata – ennyiből is látszik, hogy műfajilag mennyire heterogén Nádasdy Ádám legújabb kötete, amely az elmúlt években itt-ott (folyóiratban, internetes oldalon, ünnepi kiadványban) megjelent írásai közül válogat. Bár történetei tűnhetnek szerteágazónak, valójában mégis arról mesélnek, milyen volt egy megváltozott, majd a változatlanságba (vagy változtathatatlanságba?) évtizedekre megdermedt, és megint később újból változni látszó országban felnőni.
Tovább olvasokA szülei tartózkodók, régimódiak voltak és Nádasdy feltétlenül változtatni akart azon, ahogy a gyerekekhez, illetve mindenki máshoz viszonyul. „Nem éreztem, hogy mindig fegyelmezni kéne magamat, hát lássa az a gyerek, hogy ember vagyok én is.”
Könnyebb, vagyis másképp nehéz
Az apává válásért ‒ fejti ki Nádasdy Ádám ‒ dolgozni kell, és nem kis megterhelést jelentett számára ez a feladat, ugyanakkor nagyszerű volt átélni. „Jó volt figyelni a gyerekeket, mert ne felejtsd el, hogy nyelvész vagyok, tehát azt is figyeltem, hogy ők mit mondanak, meg hogyan.”
A költő, műfordító elmeséli, hogy nemrégiben az egyik lányáéknál járt látogatóban, ahol egy-, illetve négyévesek az unokák, és megtapasztalta, hogy ilyenkor a fél figyelem az anya részéről a gyerekeket illeti. „Ez az első pár év ilyen, és beláthatatlan, hogy egyszer majd változik, és folyamatosan könnyebb lesz,
vagyis inkább másképpen nehéz.”
Amikor a lányától a szüléssel kapcsolatos emlékeiről beszélgetett, azt a választ kapta, hogy bármennyire fájdalmas és megerőltető, de nem úgy gondolnak vissza rá a nők, hogy bosszút kellene állni a gyereken. „Az öröm – teszi hozzá ‒, hogy megszületett a gyerek, hát az mindent überol, és akkor annak fényében kit érdekel, hogy mindez mennyi fájdalommal, nehézséggel járt.”
Interjút adott a Magyar Hangnak Nádasdy Ádám nyelvész, író, műfordító, a gyermekvédelmi törvényről, a fóliázott könyvekről és a NER propagadájáról is beszéltek.
Tovább olvasokMiért fogott olyan későn versírásba Nádasdy Ádám? Lehet-e az alkotásra koncentrálni kisgyerekes apaként? Mikor és mi módon mesélt a lányainak arról, hogy egy férfival kötötte össze az életét a házassága felbomlása után? Az Ezt senki nem mondta! podcast legfrissebb epizódjából kiderül!
Ha megosztanád gondolataid, kérdéseid, tapaszalataid, történeted a podcast sorozatban felmerülő témákkal kapcsolatban, írj nekünk az eztsenkinemmondta@
Támogatott tartalom!
