Május 1. a munka ünnepe. Ilyenkor ünnepeljük azt a tevékenységet, amivel az életünk egyharmadát töltjük, azaz átlagosan és durván 90 ezer órát. Sokszor az irodalomba menekülünk a munka elől, a könyvek segítségével eresztjük ki a gőzt, ezért érdekes kérdés, hogy ezek hogyan ábrázolják a munka világát: mint démoni időtöltést vagy felszabadító jelenséget.
Tematikus listánkba 7, a munka világa körül forgó kötetet ajánlunk, szépirodalmat és non-fictiont egyaránt. Van szó bennük alkoholista postásokról, az ideális munkakörnyezetről, bejárónők mindennapjairól és munkásvonatokról is.
Charles Bukowski: Posta
Charles Bukowski a kortárs amerikai irodalom egyik meghatározó alakja, annak ellenére, hogy sose akart igazán beilleszkedni se az irodalomba, se a társadalomba. Örök kívülálló volt, olyannyira, hogy még az FBI is figyeltette. Többek között arról volt híres, hogy csak az egyszerű örömöknek élt (pl. szexualitás, alkohol, szerencsejáték).
Ez az első, állítólag pár hét alatt írt regényében sincs másképp, viszont a hedonista életmód mellett a Posta a szóban forgó munkát is központba állítja.
A Posta főszereplője egy helyettesítő, aki ünnepnapokon, viharok alatt vagy éppen betegszabadság idején lép az általános postások helyébe, hogy dolgozzon, amikor másoknak nem kell. Kívülálló a javából, szinte nem is ember, de kedves, vicces és alkoholista, akárcsak Bukowski maga. A könyv a kizsákmányoló munka és a felemelő hivatás harmóniájának groteszk egyezménye.
David Graeber: Bullshit munkák
Ha valaki nem akart dolgozni, akkor azt a szocializmusban „közveszélyes munkakerülő”-nek nyilvánították, és berakták valahova kereket pumpálni. Ma már ez nem ilyen egyszerű. Ha valaki nem akar dolgozni, akkor telemarketingesnek, vállalati ügyvédnek vagy PR-tanácsadónak kell jelentkeznie. Viccet félretéve, a kapitalista jóléti társadalmak rengeteg olyan munkát hoztak létre, amiknek lényegében semmi értelmük.
David Graeber Bullshit munkák című könyve pontosan ezekre a szakmákra mutat rá, amik ha egyik napról a másikra eltűnnének, senkinek nem tűnne fel.
Egy humoros, de legtöbbször megdöbbentő olvasmány arról, hogy milyen abszurd is a munka világa, ahol a pályakezdőknek 10 év munkatapasztalat kell az elhelyezkedéshez, a munkájuk nagy része csak meeting, és a karrierépítés helyett főként csak kapcsolatépítésre jó.
Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve - Válogatott történetek
A munka sokszor úgy jelenik meg előttünk, mint egy kommunista vágyálom: férfiak gépek között izzadnak (a kapitalista változatban számítógépek előtt, és szigorúan ingben!). Pedig a munka ott van mindenhol, a női sorsokban is.
Lucia Berlin Bejárónők kézikönyve című kötete végigvezet minket Amerikán, hogy bemutassa ezt a hétköznapi nők nézőpontjából. Tanárok, ápolók, recepciósok és bejárónők vonulnak előttünk, akik egyszerre nevelnek gyereket, dolgoznak és próbálnak kikapcsolódni, szenvedélyekkel és kötelezettségekkel küzdenek.
Itt nincsenek hősök, se drámai lezárások, a heroinfüggőség nem vég, hanem létállapot, a rákos testvér ápolása nem nyomorúság, hanem szükség.
Berlin, akit halála után csak 11 évvel fedezett fel magának a világ, életrajzi elemekkel megfestett novelláskötete a női identitás és az emberi lét összetettségét járja körbe, a függőségek, az anyaság és a munka párhuzamai között. A kötet az évtized könyvei és 2020 legjobb olvasmányai közé is bekerült.
Carina Maggar: Hogyan ne legyen szívás a munka?
Előfordult, hogy gyorsan váltottál munkát? Vagy éppen megijedtél attól, hogy nem vagy „elég tehetséges”?
A munkával kapcsolatban sok klisé él a fejünkben a megfelelő főnököktől kezdve az ideális munkaórákig.
Carina Maggar elsőkézből tapasztalta meg, hogy a munka sokszor nem olyan, amilyennek az ember gondolja. Rengeteg munkát vállalt már, még annál is többször fürdött be vele, lett megalázva, vagy pusztán unatkozni kezdett és kilépett. Manapság az ember sokszor kerülhet olyan pozícióba, ami nem is a szakterülete: elkellhet néhány jótanács, hogy omoljunk össze a munka miatt. A Hogyan ne legyen szívás a munka? című kötet pontosan ezt a célt szolgálja!
Tar Sándor: A 6714-es személy
Egykoron olyan fekete vonatok járták az országot keresztbe-kasul, ahol vágni lehetett a füstöt, folyamatosan ordibáltak, kézről kézre járt az olcsó bor, elhasznált ruhák dörgölőztek egymáshoz. Ezeken általában olyan munkások ültek, akiket a társadalom nem akart látni. Ha nem dolgoztak, akkor a kocsmákban üldögéltek, messze a családjuktól, akik talán már meg is feledkeztek róluk. Tanulatlan emberek, akik pénz és lehetőség hiányában csak ahhoz értenek, amit elsőre megmutattak nekik, azt is szégyenkezve végzik a külvilág miatt.
A munka az egyetlen lehetőségük az életre, mert itt még hasznukat látják.
Tar Sándor első novelláskötete 1981-ben jelent meg, és egy az egyben ráborította a valóságot az akkori olvasókra. Elképzelése szerint szociográfiát írt, realista, dokumentarista prózát, a valóságot, ahogyan volt, mindeközben pedig egy szépirodalmi jelentést adott egy olyan korszakról, amit igyekszünk minél hamarabb elfelejteni. Ez a könyv pedig itt van, hogy emlékeztessen. Még Krasznahorkai László is beválogatta a kedvenc könyvei közé, amikor egy külföldi újság felkérte erre.
Cal Newport: Elmélyült munka
Az okostelefonok és a folyamatosan érkező értesítések világában a munka teljesen mást jelent, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. Ma már az alapvető képességek egyike az, hogy ki tudjuk zárni a zavaró tényezőket, de még így is ott van a folyamatos válaszadási kényszer, a szétszóródó figyelem és a kimaradástól való félelem, ami stresszt és fáradtságot okoz.
Cal Newport Elmélyült munka című könyve tudományos kutatásokat és hatékony emberek szokásait mutatja be, hogy szemléltesse az elmélyült munkavégzés négy alapszabályát.
Ezekkel a szabályokkal átalakíthatjuk a gondolkozásunkat és rutinjainkat, gyorsabbak és hatékonyabbak lehetünk, sőt még időt is spórolhatunk vele, hogy utána visszatérhessünk a dopaminfüggőséget okozó telefonokhoz. A viccet félretéve: ez a könyv segíthet a slow living (azaz lassú élet) kialakításában és javíthatja a munkavégzést.
Németh Gábor: Ez nem munka – Mondatok pénzért
Május 1-én ideális esetben mindenki dolgozna, még az is, akinek nincs vagy nem lehet munkája (pl. csecsemő, kutya), de ez fordítva van: a munka ünnepén senki nem dolgozik. Nincs munka, vagy ami van, az nem az. Ugyanez van Németh Gábor novelláskötetében is, ahol a szabályok helyett csak laza emlékezgetés és sztorizás van, ugrálás térben és időben. Az egyik pillanatban Esterházy Péter mellett sétálunk, a másikban nyelvi és társadalompolitikai kérdéseken mélázunk. Igazából mindegy is, hiszen ez nem munka, ez inkább csak játék, amiben Németh bravúrosan forgatja a nyelv lapjait, ettől pedig a legunalmasabb jelenet is humoros, elgondolkodtató és mély lesz.
Az Ez nem munka egy ízig-vérig „némethgáboros” kötet, ahol a szellemes asszociációk és a mélyreható jelenetek könnyedén és mégis váratlanul váltják egymást.
A Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon pedig nemrég az is kiderült, honnan ered a kötet címe.
Fotó: Fortepan / Hlatky Katalin-Főkert
