Ha tartanánk egy közvélemény-kutatást Charles Bukowski kedvenceiről, valószínűleg az alkohol végezne az első helyen. Pedig az ital és az irodalom mellett volt még valami, amit Bukowski rajongva szeretett. A macskák. Következő életemben macska akarok lenni, írta, a macskaság előnyeit pedig a napi 20 óra alvásban, és az etetésben látta, de az üldögélve segget nyalást is elég jó programnak tartotta. Egy hamarosan megjelenő verseskötettel, az On Cats-szel (A macskákról) Bukowsi is csatlakozik majd a macskarajongó írók népes táborához TS Eliot vagy épp Doris Lessing mellé.
Jó dolog, ha egy csomó macska vesz körül, írta Bukowski. Szerinte, ha rosszul érzed magad, csak ránézel egy macskára, és máris jobban leszel, mert a macskák mindent tudnak, és mindent annak látnak, ami. Ők a mi megmentőink, írta, és úgy vélte, minél több macskád van, annál tovább fogsz élni. Ha 100 macskád van, tízszer tovább élsz, mint ha csak 10 macskád lenne. Egyszer majd mások is rájönnek erre, viccelődött, macskák ezreivel fogják körülvenni magukat, és örökké fognak élni. Életrajzírója, Howard Sounes szerint Bukowski öregkorában már kicsit érzelgősen nyilatkozott a macskákról, és feleségével, Linda Lee-vel elég sok nyávogó állattal vette körül magát.
Charles Bukowski: Nők
Fordította: Pritz Péter, Trubadúr, 2014, 448 oldal, 2990 HUF
A kötetet megjelentető Canongate kiadó képviselői szerint Bukowskiról mindenkinek a rock’n’ roll életforma jut eszébe, ám a versek egészen új, szelíd oldalát villantják majd fel. A októberben megjelenő kötetet egy Bukowski eddig kiadatlan levelei tartalmazó könyv előzi meg júliusban, a címe On Writing (Az írásról) lesz. A kötet tartalmazza majd egy magazinszerkesztő levelét, aki megírta neki, hogy az előolvasónak nem tetszett a szöveg, amit küldött, mire Bukowski csak annyit válaszol, az előolvasás elég jó munkának hangzik, és ő is előolvasó akar lenni.
Egy másik, 1985-ben írt levelében leírja, mit szól ahhoz, hogy egy holland könyvtár polcairól eltávolították 1983-as novelláskötetét, a Tales of Ordinary Madness-t, mert szadistának, helyenként fasisztának és diszkriminatívnak találták. Ha nem elismerően ír a nőkről, a feketékről vagy a homoszexuálisokról, az Bukowski szerint csak azért van, mert akikkel találkozott, azok nem voltak épp úrinők vagy úriemberek. Úgy vélte, csak akkor nem piszkálják a kritikusok, ha olyan rossz emberekről ír, akik történetesen fehér férfiakról. Tényleg szükség van arra, hogy kijelentsem, a nők, a feketék és a homoszexuálisok között is vannak jó emberek? – kérdi levelében Bukowski. A cenzúra szerinte azoknak az eszköze, akik el akarják rejteni maguk elől a valóságot, és csak egy utat ismernek, pedig számos út létezik, ám ő nem tud haragot érezni irántuk, inkább csak szörnyű szomorúságot.
Forrás: Guardian