„Nagyon jó lenne egy olyan világban élni, ahol a regényírónak nem kell állásfoglalásokat tennie politikai eseményekkel kapcsolatban” – mondta Tompa Andrea még október 7-én, Bécsben, a Vienna Humanities Festival egyik kerekasztal-beszélgetésén. Az eseményen készült videófelvételt a szerző a napokban osztotta meg Facebook-oldalán.
A diktatúrát nem lehet kikerülni, az ember mindig kapcsolódni fog hozzá
Tompa Andreát Carl Henrik Fredriksson svéd irodalomkritikus kérdezte hazáról, diktatúráról, kulturális identitásról, valamint a politikai hatalom és a művészet párhuzamáról a Haza és az Omerta című regények alapján. A Kolozsváron született írót régóta foglalkoztatja a nemzeti identitás és az országok közötti kulturális átjárhatóság kérdése; a regényein túl olykor a közösségi oldalán is ír ezekről a témákról. Tavaly októberben például arról számolt be, hogy Magyarországon és Romániában is idegennek érzi magát.
Összefoglaljuk a bécsi beszélgetésen elhangzott legfontosabb gondolatokat:
- Íróként a szövegeiben leginkább azt a módszert választja, hogy ne ítélkezzen a karakterek felett, pusztán hagyja, hogy azok elmeséljék a saját történetüket. Szerinte az igazi kihívás abban rejlik, hogy az író egyszerre legyen a szövegen kívül és belül, ugyanis minden a nyelven múlik.
- Az Omerta megírásáról az mesélte: 2013-ban állt neki a regénynek, a kiindulópontot pedig az jelentette, hogy hogyan tud valaki igazán sikeres lenni egy elnyomott csoport tagjaként az 1950-es és 1960-as évek Romániájában. Hozzátette, akkoriban Magyarországon a saját bőrén tapasztalta, hogy milyen viszony alakul ki a művészet és az elnyomó hatalom között:
„Amikor 2013-ban írni kezdtem a regényt Magyarországon, akkor negatív értelemben egy nagyon inspiráló környezetben éltem, mert első kézből tapasztaltam, hogyan viszonyulnak a művészek az elnyomáshoz, a cenzúrához, az elhallgattatáshoz, és hogy mit jelent egy ilyen környezetben ennek ellenére is sikeresnek lenni.
Hogyan lehetsz sikeres egy elnyomó rezsimben? Ez most siker vagy kudarc?”
- Tompa a diktatúra és a mindennapi élet kapcsolatáról is mesélt. Meglátásában az ember ilyen esetekben kompromiszumokkal teli életet él. A legnehezebb pedig az benne, hogy bármit is tesz az ember, mindig kialakít egy viszonyt a hatalommal. Itt személyes élményeire is utalt, ugyanis a ’70-es és ’80-as évek Ceaușescu-rendszerében nevelkedett Romániában.
Természetesen ma már teljesen más helyzetről beszélünk Magyarországon, de azért sok hasonlóságot lehet felfedezni”.
- A beszélgetésen a Haza című kötet is szóba került, főleg a cím politikai konnotációja miatt, ami a fordítás során el tud veszni (angolul Home, vagyis otthon). Tompa Andrea szerint fontos, hogy az irodalom felhívja a figyelmet és reflektáljon a hétköznapi nyelv politikai vagy történelmi meghatározottságára, amit olykor észre sem veszünk.
- Kitértek arra is, hogy a mai Magyarországon a kereszténységet sokszor nehéz egy politikai narratíváról leválasztani. Ezért is érezte az Omerta ezzel foglalkozó fejezetét nagy kihívásnak. „Hogyan lehet megírni a kortárs irodalomban egy keresztény karaktert úgy, hogy azt az olvasó tényleg hihetőnek találja?” – fogalmazott.
- Az író a vallás kapcsán összekötötte az ötvenes évek Romániáját és a mai Magyarországot; szerinte a hasonlóság közöttük az, hogy mindkettő szembemegy a keresztény értékekkel. Előbbi a kommunizmust választotta, amely nem ideológiaként, hanem kötelező hitként jelent meg a hétköznapokban, utóbbi pedig szerinte kereszténynek mondja magát, de közben elutasítja az idegeneket, a bevándorlókat, nem segít a szegényeken.
Ezért hiszek az írásban, mert képes árnyaltan és komplexen megjeleníteni a témákat, és ezzel visszavenni olyan értékeket, amiket a politikai hatalom kisajátított” – hangsúlyozta.
- Továbbá úgy látja, hogy az irodalmon kívül is van tétje annak, hogy miről mit állít: szerinte egy regény kevesebb emberhez szól és lassan fejti ki a hatását, míg egy nyilvános felszólalás vagy egy Facebook-bejegyzés által sok emberhez jut el a véleménye, és akár nagyobb hatása is lehet, mint egy könyvnek.
- A beszélgetés végén Tompa Andrea arról is mesélt, hogy milyen élmény számára, hogy először jelent meg románul regénye. „Az embernek kell hogy legyen pár angol fordítása a könyveiből, és akkor talán kiadják a saját hazájában is. Aztán egyszercsak elindul a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ahol Románia a díszvendég, és 20 év után először hívnak meg íróként (a Könyvfesztiválon Tompa négy másik erdélyi író, Bartis Attila, Dragomán György, Vida Gábor és Visky András társaságában beszélgetett a magyarországi és erdélyi irodalom kapcsolatáról - szerk.). Ez egy nagyon nehéz kérdés, hiszen lehet valaki úgy részese a román irodalomnak, hogy közben magyarul ír és Magyarországon él?”
Tavaly arról írtunk, hogy egy ír lap méltatta Tompa Andrea Omerta című regényét, sőt még Indiában is volt kötetbemutatója, ahol nem mellesleg hamarosan a friss Nobel-díjas Krasznahorkai László életművéről tartanak szemináriumot a Delhi Egyetemen.
Fotó: Valuska Gábor
