Fredrik Backman humora az egyik ok, amiért a könyveinek népes rajongótábora van. Ezt csillogtatta meg a Simon & Schuster kiadó eseményén tartott beszédében. A svéd szerző állítása szerint a megbízása arról szólt, hogy beszéljen a közönségnk az írói létről. Bár az ügynöke azzal biztatta, hogy a fellépés jót tesz a karrierjének, sőt, jó mulatság lesz. Backman azzal vágott vissza, hogy nem azért tölt napi nyolc órát általa kitalált személyek társaságában, mert jól boldogul társasági helyzetekben.
„Írónak lenni a legjobb módja annak, hogy azért kapj fizetést, mert nem vagy normális" – indokolta, hogy miért ezt a szakmát választotta. Állítása szerint nem szenved kreativitási szorongásban, de az ügynöke szerint a környezete viszont szenved Backmantól.
Az író szerint neki csak egy teljesen hétköznapi szorongása van, néha pánikrohama, írói válsága pedig egyáltalán nincs.
Az író szerint a titok: a halogatás. „Nem akarok dicsekedni, de nagyon jó vagyok a halogatásban. Lenne írói válságom, de egyszerűen addig halogatok, hogy el sem jutok odáig. Most is csak azért vagyok itt, mert jelenleg épp egy könyv megírását kellene befejeznem" – vezette le a munkamódszerét az író.
A szorongását egyszerű skandináv szorongásnak titulálja. Svédországban Ikea van és depresszió. Utóbbi nem más, mint az amerikaiak depressziója, csak olcsóbb én magadnak kell összeszerelni. És előfordulhat, hogy pár alkatrész hiányzik, vezeti le Backman, aki egyébként rendszeresen és nagyon érzékenyen foglalkozik a mentális egészség kérdésével a regényeiben. A jövőbeli regényírókat azzal biztatta, hogy nézzenek rá, ő egy idióta, és mégis író lett. Így ők is képesek rá. Végül reményét fejezte ki, hogy legközelebb már azért késik a könyve leadásával mert ennek a reménybeli írónak a könyvét olvassa.
Ha eddig még nem találkoztál Fredrik Backman munkáival, mutatunk három könyvet, amikkel elkezdheted:
Az ember, akit Ovénak hívnak
A legtöbben talán emiatt a könyv miatt hallották Backman nevét. A regényből egy svéd és egy amerikai filmfeldolgozás is készült, utóbbiban Tom Hanks alakította a címszereplőt, fiatalkori önmagát pedig az egyik fia játszotta.
Backman már itt is megmutatta, milyen jól ért ahhoz, hogy a leghétköznapibb kis morzsákból mély és torokszorító történetet írjon.
Ove 59 éves és mindenről megvan a véleménye, amit meglepően apró dolgok alapján alakít ki: kinek milyen kocsija van, milyen ruhát visel. Felesége halála óta egyetlen vágya van, hogy ő maga is kövesse a szeretett asszonyt. A szomszédai azonban egyszerűen nem hagyják. Egymás után fordulnak hozzá mindenféle kérdésekkel, amikben szerintük csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát.
A nagymamám azt üzeni, bocs
Backman úgy tűnik, különösen vonzódik a szomszédokhoz, mint témához. Ebben a regényben a hétéves Elsa a nagymamája megbízásából kersi fel a társasházban lakó szomszédaikat, hogy különféle titokzatos leveleket kézbesítsen nekik, amelyekben az időközben elhunyt nagymamája igyekszik bocsánatot kérni az illetőtől.
A küldetés hatására a kislány nemcsak a ház lakóit ismeri meg mélyebben és jön rá, hogy mindenkinek van valami szerethető története, hanem a nagymamája életéről is megtudja azt, amit az idős asszony félt neki elmesélni. Lehet-e valaki a világ legjobb nagymamája, ha rossz anya volt? Hogy lesznek az emberek szörnyetegek, ha túl sok fájdalom éri őket? Vissza lehet-e forgatni ezt a folyamatot?
Hétköznapi szorongások
Nem meglepő módon Backmannak ez a regénye is kapoptt egy sorozatfeldolgozást, ráadásul nem amerikai, hanem svédek forgatták le a hat epizódnyi történetet. A cselekmény középpontjában egy túszdráma áll, ami egy eladásra kínált lakás bejárásán tör ki szilveszter előtt egy svéd kisvárosban. A lakásban rekedt nyolc ember meglehetősen sokat megtud egymásról, amíg a két rendőr, apa és fia igyekszenek megoldani a helyzetet.
Végül mindenki épségben hagyja el a lakást, de a túszejtő is felszívódik. A rendőrök dolga egészen más természetű lesz, mint várták, amikor megpróbálják kihallgatni az ügy résztvevőit. Hogy lehet valakiről megállapítani, hogy bűnöző vagy áldozat? Egyáltalán létezik ilyen éles határvonal?
Fredrik Backman fotó: Youtube képernyőfotó
