Húsz éve jelent meg A nyugalom, amelynek munkapéldányát Bartis Attila soha nem adja kölcsön senkinek

Húsz éve jelent meg A nyugalom, amelynek munkapéldányát Bartis Attila soha nem adja kölcsön senkinek

Húsz éve jelent meg Bartis Attila egyik legsikeresebb regénye, A nyugalom. Weér Andor és anyja, az egykor ünnepelt színésznő, Weér Rebeka fullasztó története egyben a leválás képtelenségének, az alkotásnak és az íróvá válásnak is a krónikája. A könyvből színházi és filmes feldolgozás is született. Bartis Attila írásban válaszolt a kérdéseinkre, és mesélt nekünk a kezdetekről, arról, milyen változást hozott életébe A nyugalom megjelenése, de emlékeztetett arra is, hogy bármennyi időt is tölt az író egy regénnyel, soha nem ugyanaz az ember áll fel az asztaltól, mint aki leült oda. Interjú.

Fotók: Valuska Gábor

Ruff Orsolya | 2021. április 23. |

Két évtized távlatából mennyire foglalkoztatja A nyugalom? Milyen helyen, jelképes polcon szerepel ez a könyv az ön életében? Olyan író egyébként, aki egyben a saját könyve újraolvasója is? Előfordul például, hogy időről időre előveszi és beleolvas, vagy csak akkor, ha muszáj (például egy újrakiadás alkalmából)?

Ugyanazon a polcon van, amelyen az összes többi könyvem. De ez a polc nem jelképes, ez nagyon is valóságos, ott van Pesten a szobámban, és mániákusan ügyelek rá, hogy azt az egy munkapéldányt még kölcsön se adjam oda senkinek, mert tele van fecnikkel, szükség esetén abból dolgozom, felolvasásokra azt viszem magammal. Ha A nyugalmat eszembe juttatja valaki (műfordító, kiadó, olvasó stb.), akkor nyilván foglalkoztat, de csak úgy magától nem szokott eszembe jutni. Azt példáut az internetről tudtam meg, hogy húsz éve írtam. (Pontosabban akkor jelent meg.) Újrakiadás alkalmából nem szoktam semmit újraolvasni. Ha dolgoznom kell a szöveggel, az más. De arra mostanig egyetlenegyszer volt példa, hogy a megjelenés után, csak úgy újraolvastam a saját könyvem. Az viszont nem A nyugalom volt. És akkor is kellett hozzá egy világjárvány, karantén, meg még egy igen erős, magánéleti motiváció.

Bartis aTTILA
A nyugalom
Magvető, 2018, 326 oldal
-

A nyugalom után, ha jól számolom, nagyjából tizennégy év telt el, mire újra regénnyel állt elő (A vége), közben viszont elég sok minden történt, hiszen egy másik földrészre költözött, A nyugalomnak pedig a megjelenés utáni időszakban több adaptációja is született. Annak idején a feldolgozásokban mennyire tudott vagy akart részt venni? Ennyi év távlatából mit gondol róluk, elégedett a színházi, illetve a filmes adaptációkkal?

Nem költöztem másik földrészre! Ezt nem győzöm hangsúlyozni, ahol csak lehet, most például itt. Ez a mondat így azt jelenti, hogy elhagytam Magyarországot. NEM. Kétségtelen, hogy 2014 óta az időm egy részét, egy kicsit kevesebb, mint a felét Jáván, Yogyakartában töltöm, azon belül is egy Kasongan nevű, cserépműves faluban. (Nagyjából, mint Erdélyben Korond, csak itt muszlim fazekasok készítenek Buddha-szobrokat, leginkább az ausztrál és holland buddhistáknak.) Itt bérelek egy házat, kerttel, cickánnyal, gekkóval, rosszabb napokon kígyóval. Igaz, nagyapám mércéjével mérve ez nem ház lenne, hanem pajta, például, mert nem plafon, hanem a cseréptető van a fejem fölött. És nyilván azért tehetem ezt meg, mert Jáván annyiba kerül egy száz négyzetméteres, folyóparti, kertes ház egy évre, amennyiért Pesten harminc négyzetmétert se lehet bérelni egyetlen hónapra.

De ismétlem, nem hagytam el Magyarországot.

Nem csak simán magyar író vagyok, hanem magyar adót fizetek, magyarul szavazok, legyen az regény vagy fotográfia, a munkáimat hazaviszem, otthon jelennek meg, vagy otthon állítom ki őket először, és az időmnek legalább a felét otthon töltöm.

A nyugalom színpadi adaptációi közül egyet írtam én (Anyám, Kleopátra), és nem az lett a legjobb. Ez szigorúan a szövegre vonatkozik. De Garassal, Udvarossal, Fekete Ernővel meg a többiekkel együtt dolgozni hónapokig, az életem egyik legnagyobb iskolája és megtiszteltetése volt. Radu Afrim pedig olyan adaptációt írt, és olyan előadást rendezett Marosvásárhelyen, ami az egyébként is erős romániai színház egyik legfontosabb előadása lett. Élő szerzőnek ritkán adatik meg, hogy három perc után egyszerűen elfelejtse, ez az ő regényéből készült, és az előadás végén ugyanúgy támolyogjon ki a nézőtérről, mint az összes többi néző. Nekem ez megadatott, és egy életre hálás vagyok érte. Így még azt sem érzem igazán tragédiának, hogy a filmre vonatkozó kérdésére inkább megkerülöm a választ.

Ha A nyugalom keletkezéséről szeretnénk beszélni, egészen pontosan mennyit kellene visszamennünk az időben? Fel tudja idézni, mi volt az a kép, az az élmény vagy az a szövegcsíra, az a mondat, amelyből aztán kibomlott a regény?

2000. január elején kezdtem el írni, és húsvét vasárnapjára lett meg az első, nyers változat. Aztán még egy évig szöszöltem vele. Ez a szöszölés nem lebecsülendő, de a ritmusban, szerkezetben, tartalomban érdemi változás már nem nagyon történt. Igen, volt egy nagyon erős kép, jobb híján nevezzük képnek, bár ez inkább érzet.

Anya és fia az idők végezetéig összezárva egy lakásban.

Ennyi. Csakhogy ettől a képtől meg lehetett fulladni. Ebből indult a szöveg, aztán lett belőle, ami lett.

Olvasóként sem mindig egyszerű befogadni Weér Andor E/1. személyű elbeszélését, szöveg- és gondolatvilágát, de érdekelne, hogy íróként mindezt hogyan élte meg? Mindig egyértelmű volt, hogy ezt a történetet csak így lehet megírni, vagy egy hosszas mérlegelés eredményeként döntött végül az E/1. elbeszélői pozíciója mellett?

Ha az ember ebben a nyomásban egyszer csak leírja, hogy “Szombat déletőtt tizenegykor volt a temetés”, és utána nem tudja abbahagyni, akkor már nem nagyon mérlegel semmit. Az írás (meg más alkotás is) módosult tudatállapottal jár. Ennek az intenzitása persze lehet különböző, ebben az esetben annyira intenzív volt, hogy három hónapig, amíg az első változat végére nem értem, nem is nagyon kerültem ki belőle. Azért egyes szám első személy, mert három vagy négy rövid novellát leszámítva A sétától Az eltűnt idő nyomáig mindent egyes szám első személyben írtam. Ezt lehet elemezni, sőt kell is, de attól még nem lesz egy hosszan fontolgatott alkotói koncepcó mögötte.

Így írok, mert ebben a formában tudom a számomra leghitelesebb mondatokat leírni.

Ami azért fontos, mert ha számomra nem hiteles egy mondat, akkor esély sincs rá, hogy bárki más számára az legyen.

Ha A nyugalom írásának időszakát kellene egyetlen fotóval visszaadnia, egyetlen képbe sűrítenie (tegyük fel, hogy ez lehetséges), mit ábrázolna az a kép ön szerint?

Egy munkaszobát. Csak ez nem állókép, hanem egy mozgásban lévő, végtelenített morf képsor lenne. Mondjuk Kubrick hófehér szobája az Űrodüsszeiából változik át lassan Lynch sakktáblapadlós, vörös függönyös szobájává, majd vissza. És a kettő között pillanatokra nyilván ott van a valóságos szobám.

-

Olvastam önnel egy interjút, amiben arról mesélt, hogy A nyugalom kínai megjelenése után kapott egy kéthónapos ösztöndíjat, ami nagyon meghatározó volt, és Kína előtti, illetve Kína utáni szakaszokra osztotta az életét. Ha ugyanezt a felosztást megcsináljuk a könyvekkel, akkor mi a legmarkánsabb különbség A nyugalom előtti és A nyugalom megjelenése utáni írói életében?

Például az, hogy A nyugalom előtt esélyem sem lett volna eljutni Kínába. Vagy fel sem merülhetett volna, hogy egy jávai faluból válaszoljak az ön kérdéseire.  Igaz, ezek olyasmik, amik más úton is bekövetkezhetnek egy ember életében, csak én nem ismerem azokat az utakat. Az ismertség, legyen az bármekkora, valamiféle változást hoz mindenki életében. Aminek egy része jó, és azt általában mások is látják, egy része meg kifejezetten keserű, amit általában mások nem látnak, igaz, nem is illik panaszkodni miatta.

De a leglényegesebb változást nem a hírnév hozza, hanem maga a munka.

És az a változás mindig belül történik. Olyan nincs, hogy valaki leül az íróasztalhoz, megír egy regényt, majd feláll, mint aki jól végezte dolgát, és ugyanonnan folytatja az életét, ahol a regény előtt abbahagyta. Teljesen mindegy, hogy három hónapig ül ott, vagy tizenöt évig, esetemben az is mindegy, hogy A nyugalom, vagy A vége, soha nem ugyanaz az ember áll fel az asztaltól, mint aki oda leült. Az írás egy olyan munka, amelyben kisebb szerepe van annak a tudásnak, amellyel már rendelkezem, mint annak, amelyre pont e munka során teszek szert. Ha egy regény végére érve ugyanannyit tudok önmagamról, másokról, a világról, mint amikor belekezdtem, akkor nem csináltam semmit.

2020-ban Térey-ösztöndíjas lett – mesélne arról valamit, hogy jelenleg min dolgozik, milyen kézirat, könyv tölti ki a napjait? 

Most épp A sétából készülő film forgatókönyvén dolgozom. De ennek nincs köze az ösztöndíjhoz. Tavalyelőtt belekezdtem egy olyan könyvbe (A rég, 1968-1984), ami a legegyértelműbben nem regény, még csak nem is regényes, és amit csak úgy érdemes megírni, ahogy azt sem a saját, sem az érintettek életében nem adná ki az ember soha. Így nem tudom, mi lesz. Hiszen nyilván úgy akarom megírni, ahogy érdemes. Erre a nemtudommilesz-re kapom az ösztöndíjat.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Bartis Attila Jáváig ment a nyugalomért

...
Hírek

Rakovszky és Bartis a Libri-díjas

...
Nagy

Bartisnak mindegy, hogy fényképező vagy malteros kanál van a kezében

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Hírek

Ilyen volt Julia Child, mielőtt a főzés világhírű nagykövetévé vált volna

...
Hírek

Május végén térnek vissza a Jóbarátok

...
Hírek

Eladó a szélmalom-ház, amely egykor Arthur Miller lakhelye volt

...
Hírek

Milyen titkokat rejtenek Leonardo da Vinci jegyzetfüzetei?

...
Hírek

A Pendragon legendát dolgozza fel a Budapest Bábszínház

...
Hírek

Barabási a New York Timesban írta meg, hogyan lett digitális műalkotás egy hálózati képből

...
Hírek

Salinger, fotóikonok és Ms. Columbo [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Hírek

Bereményi Géza, Grecsó Krisztián, Spiró György, Závada Péter, Csoóri-est és Rájátszás a Margó Irodalmi Fesztiválon

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Michel Houellebecq nem egy mém, a karantén meg nem katasztrófafilm

Érdemes jobban megismerni vagy megérteni Michel Houellebecq írót? Ez a kérdés foglalkoztatott az új Houellebecq-kötet, az Intervenciók 2020 olvasása közben.

...
Nagy

15 elképesztő tény Sir David Attenborough életéről

Ma ünnepli 95. születésnapját Sir David Attenborough, világhírű természettudós, aki arra tette fel az életét, hogy bemutassa nekünk a természet csodáit. Születésnapja alkalmából 15 érdekes tényt osztunk meg az életéről.

...
Alkotótárs

Tóth Krisztina: Aki ír, az fejben állandóan ezzel foglalkozik

Az ösztöndíjak lehetővé teszik azt, hogy az ember egy kicsit félrevonuljon - mondta Tóth Krisztina, a Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíj egyik zsűritagja.

...
Kritika

Stephen King megmutatja, hogy a szakadozó internet jobban érdekel minket, mint a széthulló világ

Stephen King legújabb kisregényei éppoly magával ragadóak, mint a korai regényei. Kapcsolatról, fausti alkuról, rajtunk kívül és belül állókról, valamint az önmagából kifordult világunkról mesél a Minél véresebb.

...
Nagy

Harag Anita: Anyának jókedve van (2.)

A legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat 2020-ban Harag Anita kapta meg az Évszakhoz képest hűvösebb című kötetért. Vasárnap, ebéd nálunk című tárcasorozatának ez a második része.

...
Nagy

Coco Chanelnek nem tetszett az élete, alkotott egy újat [zsebró]

Coco Chanel a világ mindmáig talán legismertebb divattervezője. Azonkívül, hogy forradalmasította a női divatot, számtalan stílus- és életmódtanácsot hagyott ránk. De az igazi inspriációt sokkal inkább ő maga jelenti, hihetetlen karriertörténete pedig minimum három fontos tanulsággal is szolgál. 

Olvass!
...
Beleolvasó

Mit szólna gyerekkori önmagunk, ha látná, milyen felnőttek lettünk?

Székely Szabolcs verseskötete, A beszélgetés története a felnőttkor dilemmáiról, meghasonlásairól mesél, és közben leszámol jó néhány illúzióval is. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Nyolcvanéves nyomozók fejtik meg a nyugdíjasotthon gyilkossági ügyét

Az utóbbi idők egyik legnagyobb krimi szenzációja Richard Osman könyve, A csütörtöki nyomozóklub. A regény csak Angliában több mint egymillió példányban kelt el, Steven Spielberg pedig már le is csapott a filmjogokra. Olvass bele! 

...
Beleolvasó

Agatha Christie előtt tiszteleg debütáló krimijében Pavesi

Minden bűnügyi rejtély ugyanazon az egyszerű szabályrendszeren alapul: kell, hogy legyen egy áldozat. Egy tettes. Egy gyanúsított. Egy nyomozó. A többi csak játék ezekkel az összetevőkkel és lehetséges permutációikkal. Olvassatok bele Alex Pavesi új regényébe!

...
Beleolvasó

A partizánnők története gyökerestől megváltoztatja a holokausztról alkotott képet

Lengyel női ellenállók történetét meséli el Judy Batalion elképesztő könyve, amely teljesen új szemszögből mutatja be a holokauszt történetének egyik kevésbé ismert részét. Kik voltak a partizánnők? Miért felejtettük el őket? Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ki írja majd meg a nagy járványverset?

Vida Kamilla első kötete, a Konstruktív bizalmatlansági indítvány friss és izgalmas, ráadásul a versektől nem idegen az önirónia. Olvassátok el a Nagy járványverset a közetből!

...
Beleolvasó

Yasmina Reza felfedi a hajszálrepedéseket az unalmasnak tűnő hétköznapokon

Yasmina Reza Renaudot-díjas regénye, a Babilon arról szól, mi történik, ha valaki a következményekkel nem számolva ki meri mondani a véleményét. Mutatunk egy részt belőle!

Polc

Az undor kitörölhetetlenül ott van férfi és nő kapcsolatában

...

Stephen King megmutatja, hogy a szakadozó internet jobban érdekel minket, mint a széthulló világ

...

Gyönyörű regény a lányról, akinek két anyja volt

...

A banalitások és az apokalipszis közé sodort minket a koronavírus-járvány

...
A hét könyve
Kritika
Cinikusak vagyunk mind, ez köt össze - Gyurcsány és Orbán hatása a kortárs fiatal lírára
...
Gyerekirodalom

Jean-Claude Mourlevat: Ritkán teszem fel a kérdést, vajon tetszeni fog-e

Az Astrid Lindgren-emlékdíjas Jean-Claude Mourlevat olyan szerző, aki mindig mindenben a maga útját járja, akárcsak a szereplői, akik szintén öntörvényű figurák és gyakran kilógnak az átlag mesehősök sorából. A francia írót olvasásról, vizualitásról, meghatározó könyvekről faggattuk.