A Magvető Kiadó szokás szerint idén is megtartotta hagyományos könyvheti estjét a Radnóti Színházban, ahol Turi Tímea és Szegő János szerkesztők vezénylésével összesen 3528 oldalnyi friss megjelenést mutattak be. Ott voltunk.
Aki szereti a Magvető könyveit, annak mindig ünnep a Radnótiban megrendezett bemutató, hiszen nemcsak a kiadó szerzőivel lehet találkozni, hanem részleteket is hallhatunk a művekből – ezúttal Bálint András, Berényi Nóra Blanka és Krisztik Csaba előadásában. A zenéért Sárközy Zoltán (30y) felelt.
A két nagy múltú antológia, a novellákat tartalmazó Körkép és az idén Nádasdy Ádámnak ajánlott Szép versek említése után már érkeztek is a színpadra a szerzők.
Ahogy maga Nádasdy mondta egykor, „a Könyvhét olyan, mint a falusi búcsú: ha a falu része vagy, ott kell lenni!” Mutatjuk a Magvető idei kínálatát.
A jó szöveg tönkretesz
Darvasi Lászlótól megtudhattuk Az első izlandi hóregény című friss kötete apropóján, hogy „a novella rendőr, akit megcsal a felesége”. Ez valami olyasmit jelent, hogy nagyon konzervatív, komoly szabályrendszer szerint működő képződményről van szó, de ezek a szabályok mégis könnyen felülíródhatnak.
Szó esett továbbá arról is, hogy milyen a jó szöveg, és mit művel ez a szerzővel. A jó szöveg tönkretesz” – fogalmazott Darvasi. „Ha jól írsz, halálos veszélyben vagy, mert ez nagyon sokat akar tőled” – tette hozzá.
400 x 4
Szijj Ferenc könyve négyszáz négysorost tartalmaz, melyek összessége ugyan kirajzol valamiféle ént, a kép mégis rejtélyes marad. „Az ember megpróbál elmesélni egy történetet, de az mindig kitér, más irányba visz” – mondta a szerző, akit a választott forma segített abban, hogy megfogalmazza, amit valójában nem lehet megfogalmazni.
És hogy miért fontosak a varjak?
Erre is kereshetünk választ a versekben.
A háton futkosó hideg neve Kertész Imre
A két szerkesztő röviden szót ejtett Tüdős Klára memoárjáról, hiszen ez is a közelmúltban jelent meg, majd Fekete Ádám vette át a mikrofont, aki első, autofikciós regényében (olvass bele!) megalkotta a mozgássérültként élő Tömkeleg Ábrahámot.
Ő meg akart jelenni ebben a könyvben, hogy átengedje magán azokat a gondolatokat és élményeket, amiket én nem tudtam” – mondta a szerző.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy az egyszerre drámai és vicces könyvben a narrátor hátán futkosó hideget Kertész Imrének hívják, ami egyszerűen azért lehetséges, mert írásban bármi az.
Színe előtt, háta mögött
Erdős Virág Isten címmel írt verseskötetet (olvass bele!), viszont leszögezte, hogy a borítóra írt szó alapján tett feltételezésekkel szemben nem „ered a teremtő nyomába”. Bár a felhőket ábrázoló fotó alapján gondolhatnánk, hogy az eddig inkább lefelé forduló tekintet most az eget kémleli, a könyvben sorakozó szövegek nem emelkednek metafizikai magasságokba, hanem jóval izgalmasabb módokon „istenes versek”.
Az est közepén tartott rövid szünet után Fehér Béláról emlékeztek meg a szerkesztők, aki sajnos már nem érhette meg regénye, a Balkán nagyoperett (olvass bele!) megjelenését, de tiszteletére ezt a címet kapta a rendezvény.
Valaki mindig bogárrá változik
A második felvonás elsőként kérdezett szerzője Csabai László volt, aki olyan híres szerzőket idéz meg virtuóz könyvében (olvass bele!), mint Csehov, Gogol, Kafka vagy éppen a címet ihlető Dan Brown. Továbbgondolásai néhol tiszteletadások, máskor kevésbé, de az biztos, hogy a szerző mindig képes mosolyt csalni az olvasók arcára.
Ketten egyet
Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi regénye (olvass bele!) nemcsak azért izgalmas vállalkozás, mert ketten írták, hanem azért is mert mindeközben homogén, egységes szövegre törekedtek, ami kicsit olyan, mint egy közös gyerek.
Főszereplőjük, Kiss Villő egyébként 1993-ban úgy dönt, hogy Amerikából Magyarországra költözik. De vajon sikerül-e beilleszkednie bevándorlóként, és milyen élete lesz itt? Kiderül a történetből – a bemutatóról itt írtunk.
„Nem vonyítok az igazságért”
A legszórakoztatóbb felolvasás egyértelműen Schein Gábor könyvéből született (részlet itt), amikor is Krisztik Csaba szólaltatta meg a verses regényben megnyilatkozó Schein Gábort, Bálint András pedig az ő szavába újra és újra belevágó kutya hangja volt.
A szerző mesélt arról, hogy mennyiben született az izgalmas perspektívájú könyv saját élményekből, és természetesen arról is szó esett, hogy miért pont egy kutya szemszögét választotta.
Részletekben rejlő nagy egész
Zárásként Tóth Krisztina kapott szót, aki ezúttal novelláskötettel jelentkezett, melynek darabjai – ahogy azt a szerzőtől megszokhattuk – az alaposan láttatott pici részletek mögött mindig valami nagyobbat sejtetnek.
A Könyvhetet megnyitó Booker-díjas David Szalay (interjúnk itt) ragaszkodott ahhoz az állásponthoz a Test bemutatóján, hogy ő sem tud többet a hőséről, mint bárki más, Tóth Krisztina viszont úgy vélte, neki nagyon alaposan kell ismernie a szereplőit ahhoz, hogy bizonyos részleteiket ki tudja takarni.
Fotók: Valuska Gábor
