Az osztrák–magyar határ közelében, egy eldugott kis faluban feltűnik egy olasz öregember, aki furcsa érmékről és egy kígyófejes gyűrűről beszél, és valami Da Vinci nevet emleget. Balszerencséjére Kruták Jenő és Fülöpös Aladár keresztezi az útját, akik józanul se tűrik az idegeneket, de részegen még agresszíven is viselkednek. Az öreg sorsa így hamar eldől, a gyűrű viszont rengeteg kérdést rejt: átok vagy szerencse? És vajon mennyit ér?
És miért kell hozzá megfürdetni egy lovat?
Csabai László legújabb kötete szellemes és fordulatos történeteket tartogat, amik mind átiratai, újragondolásai ismert klasszikusoknak, mint például a címben is jelzett Dan Brown-könyv. De vannak itt még meglepetések: feltűnik Kafka, Münchhausen báró vagy épp Piroska és a farkas is Nyárliget utcáin.
Csabai László: A Da Vinci-köd (részlet)
A Da Vinci-köd, avagy Kruták Jenőné és az illumináltak (Dan Brown ellen)
A balek csorgatja könnyeit. Az ékszer elkártyázásán túl a felesége hűtlensége miatt kesereg.
Kruták Jenő és Fülpös Aladár meghallgatták házassági kudarcának történetét. Őszintén sajnálták, de még őszintébben vágytak egy balekra, akit kifoszthatnak. Fizettek a férfinak egy sört, aztán maguk között snapszerozni kezdtek. A baleknak felcsillant a szeme, látván a gyakran gazdát cserélő ezreseket. Bevonták őt is. És megkopasztották. Utoljára a Rómában végzett püspök keresztapjától kapott kígyódíszes aranygyűrűjét nyerték el tőle.
A csapda részeként Krutákot szintén vesztesnek hozták ki, így most ő vigasztalhatja a balekot. Aki kitámolyog a kocsmából. A kártyások a gyűrűt később passzolják el, a készpénzen nyomban megosztoznak.
És igazán nekilátnak a bélelt söröknek. Ez Nyárligeten Borsodi–Unicum párosítást jelent.
Ahogy a két ivócimbora rekedten nótázva hazafelé halad a ragacsos nyárfarügyek és madárcsicsergés meg repülőgép-berregés ékítette tavaszi alkonyatban, a sarki hentesboltnál egy hosszú tunikát, brokátkaftánt és lapos kerek selyemkalapot viselő hófehér szakállas alak állítja meg őket felemelt kézzel.
– Amici… Un momento!
– Hát te meg ki vagy? – nézi csodálkozva Kruták.
– Amici!
– Kicsoda?
– Barátoim!
– Nem vagyunk a barát… barátoid – feleli Kruták, és megerősítésként Fülpösre néz, aki fejét rázva biztosítja, hogy sosem találkozott még az idegennel.
– Barátoim! Ajánlok buon affare…
– Miért nem beszélsz rendesen? Nem tudsz magyarul? Mi vagy te, cigány? Olyan füstös a képed.
– Sono italiano.
– Italiano? Digó? Az is olyan, mint a cigány. És mi a bajod?
– Mondok: affare. Üzlet nektek.
– Mit akarsz ránk sózni?
– Venni akar! Gyűrű… d’oro… aranygyűrű.
– Honnét tudsz róla?! – kiáltja Kruták, és hátrább lép. – Kifigyeltél minket a kocsmában? Ki a faszom vagy?
– Nekem gyűrű… Családi örökség. Századok óta keresem. Én ősöm, Riccardo Leonardo, akitől én is Leonardo, Leonardo da Vinci, hozta gyűrűt da Gerusalemme…, amikor… keresztes sereggel…
– Hol a bandád?
– Banda?
– Egyedül vagy?
– Én nektek… – és az alak átnyújt egy bugyellárist. Kruták belekotor, a firenzei aranytallérokat százforintosoknak nézi, ezért visszalöki.
– Hagyj minket békén!
– Ezek fiorentini… originali fiorentini…
– Ha nem tűnsz el, tökön rúglak! – mondja dühösen Kruták, s mivel, mint mindenki, ő is indulatból cselekszik, már ágyékon is illeti az idegent.
Erre Fülpösben is feltámad az ütlegelhetnék, kikapja egy platáncsemete támasztókaróját, és lesújt vele a fájdalmasan előregörnyedő kaftános alak tarkójára. A második lesújtás már csak a flasztert éri, és a karó ketté is hasad. Tehát áthatolt az idegen testén. A két kártyás megdöbben. S mikor vizsgálnák az idegen testét, már elmosódni látszanak a körvonalai. Már nincs is ember formája, csak egy nagy, színes paca. Aztán már csak egy ködgomolyag. Majd a köd is felszívódik. A kártyások egymásra néznek.
– Sokat ittunk – állapítja meg Kruták, s ő meg Fülpös Aladár is érzi: pálinka kell ahhoz is, hogy ezt az élményt feldolgozzák. – Gyere fel hozzánk, van még egy kis dugipiám.
– Disznók, fölkelni! – harsan reggel a vezényszó. Ebből Kruták rögtön tudja, hogy otthon van, a nappaliban a kempingszivacson, és a felesége (az „őrmester”, ahogy emlegetni szokta) számon fogja kérni újabb kilengését.
– Mindjárt, csak még egy kicsit… – morogja Fülpös.
– Te is, Aladár! Nem vagy vendég, nem lehetnek kéréseid. Örülhetsz, hogy tegnap éjjel nem dugtalak be a cimboráddal együtt a hideg zuhany alá.
– Igazad van. Sajnálom… nem kellett volna feljönnöm.
– Vedelni nem kellett volna!
A konyhában viszont kávé várja az éjszaka hőseit.
– Ezt megisszátok! – rendelkezik Krutákné. – Utána Aladár hazamegy, hogy számoljon vele Katica. Kruták Jenő uraság pedig megy az anyámhoz. Egy hétig ő fogja gondozni.
Kruták anyósa demens. Belekezd mindenbe, és mindent félbehagy. Pillanatok alatt felfordulást csinál a lakásában.
Alma-, csokoládé- és virslidarabok kerülnek a sarkokba, a szekrények alá. És mire a húgyhólyagjától elér az agyáig a vizelési inger, már be is engedett egy bögrényit a bugyogójába. Mindazonáltal Kruták méltányosnak érzi a büntetését. A másik alternatíva az lenne, hogy az asszonya hónapokig nem engedi meg neki, hogy éljen házastársi jogával.
– Mennyit ittál el tegnap? – kérdi a feleség.
– Sokat… de nagyrészt a nyereményből volt. Fogtunk egy balekot…
– Szóval kártyáztatok.
– Várj csak! – jut eszébe Krutáknak a gyűrű. Előveszi. – Ez megmaradt.
Krutákné forgatja. Morog, de arca bizakodást árul el. A gyűrűn tekergő kígyó feje a saját farkába harap.
– Bizsu?
– Miért lenne? Szép fényes.
– Túl fényes. És nem látok fémjelet. De igen! „Ge…” Hozd ide az olvasószemüvegem! Aszongya… „Ge badad”. Ez van a kígyó feje alá vésve.
– Hány karátos? Talán egy egész vagyont ér ez a kis…. – bizakodik Kruták.
– Becsültesd fel Sikoviczcal! De nehogy eladd, míg velem meg nem beszélted!
– Nem tudom, mi ez a „Ge badad” – mondja Sikovicz, az ószeres ékszerész. – A fémjel egy nagy C betű lenne meg egy szám. És nem is a gyártó jele, mert azt keretbe kell foglalni. Persze ha régi az ékszer, akkor ez nem érvényes. Hogy szerezted?
– Kártyán nyertük – büszkélkedik Kruták.
– Tehát nincs hozzá eredetigazolás. Ez kételyre ad okot.
– Hamisítvány lenne?
Sikovicz az üvegpultra helyezi a gyűrűt, és egy mágnesgombbal közelít hozzá. A gyűrű nem mozdul.
– Vas, nikkel, kobalt nincs benne, mert azokat vonzza a mágnes. Most következne a savteszt, de azért fizetni kell. A balek nem mondta, honnan van?
– Családi örökség. A keresztapjától.
– Valaki meg azt mondta… – kap észbe Fülpös, és rögtön vissza is fogja a hangját, de kiböki mégis –, hogy Dzserusálemből való.
– Dzserusálemből? Jeruzsálemből? Honnan tudta? A kígyóból?
– Csak egy részeg fecsegett a csehóban – inti le társát Kruták.
Sikoviczban viszont megvillan a nagy fogás reménye. Olyan ékszer ez, aminek nemcsak karát-, de történelmi-művészeti értéke is van!
Óvatosnak kell lennie, ha sokat kínál a gyűrűért, Kruták meg Fülpös a lehetőséget megsejtve vérszemet kap. Ezért a szokásos fitymálással vezeti be az ajánlatát:
– Szép holmi, nem mondom, de az ilyen utánzatok nem ritkák. A súlya… – és ráteszi az ékszermérlegre – öt és fél gramm. Adok érte… nyolcvanezret.
– Meg kell beszélnem az asszonnyal.
– Legyen kilencvenezer.
– Megbeszéljük. És ez a „Ge badad”?
– Ja, hát az… valami vallási dolog lehet. Egy paptól kéne megkérdezni. Egy okos paptól.
A Nyárligeti Egyetem Teológia Intézetének társalgójában a három pap-professzor szilvapálinkát kóstolgatva társalog. Kruták és Fülpös kérését meghallva elcsodálkoznak, de rögtön kíváncsiak is lesznek. Először dr. Váradi Endre, a judaizmus ihletett tolmácsolója veszi kézbe a gyűrűt.
– A kígyó ősi zsidó szimbólum. Lehet gonosz lény. Például a kígyó biztatta Évát, hogy egyen a tiltott gyümölcsből. Viszont Mózes póznára erősített rézkígyója meggyógyította azt, aki felnézett rá. Így a bűntől való megszabadulás jelképe is lett.
– S ezzel – teszi hozzá dr. Winter Sebestyén evangélikus püspök és teológus – előképe a keresztnek.
– No, talán így van. Mégis a Gonosszal való kapcsolata az erősebb. A felirat: „Ge badad.” Ez, bár latin betűkkel van írva, egyértelműen héber. Annyit tesz: ’elkülönített’, ’magányos’. Főnévként: ’elkülönítés’. Ugyanebből a szótőből ered a „bada”: ’hazudni’. És a „bad”: ’fecsegő’, ’hazudozó’. Mindezen szavak kapcsolata egyértelmű: a sok fecsegés vezet hazugsághoz, a hazugság, a kígyó hazugságának elfogadása pedig az elkülönítéshez, végső soron az Édenből való kiűzetéshez.
– És arany? – kérdi mohón Kruták, amit Váradi meg sem hall:
– Tudni kell, hogy a klasszikus héber a magánhangzókat nem jelöli, holott éppen azok változásával jönnek létre új szavak, új jelentések. A hagyomány teremti meg a helyes olvasatot. Néha több helyes olvasatot. Ami csodálatos lehetőség: egy szógyök mást jelent más magánhangzókkal, más szövegkörnyezetben. De változhat a jelentés más nyelvekbe átkerülve is. Erre számtalan példát találunk, hiszen, a magyart leszámítva, a világ minden nyelve a héberből ered.
A Mindenható héberül teremtette meg a világot, héberül szólt Noéhoz is. Csak hát Bábel tornyának építésekor… de ezt bizonyosan tudják.
– Tudós kollégámhoz csatlakozva – veszi át a szót az evangélikus Winter –, megjegyzem, hogy a bad németül fürdőt jelent. A „Ge badad”, vagyis „gebadad”, vagyis „gebadet” pedig azt: ’megfürdött’, ’megfürödve’. Nyilvánvaló, milyen irányba ment az évszázadok során a jelentésbővülés. És ez még csak…
Ekkor dr. Joó Euzébiusz, a katolikus esperes-hittudós úgy érzi, közbe kell szólnia:
– A „badius” latinul, Szent Jeromos után a Biblia egyik szent nyelvén ’pej lovat’ jelent. Ebben az összefüggésben arra utalhat, hogy az ókori rómaiak, akárcsak a korai zsidók, állatáldozatokat mutattak be az Istennek, isteneknek. Rómában nyilván pej lovat.
Kruták és Fülpös felhúzott szemöldökkel néz egymásra. Az utóbbi végül annyit bök ki:
– Semmit nem értek!
– Pedig egyszerű – mondja Váradi megbocsátó mosollyal –, összefoglalom önöknek:
Fürdesd meg a pej lovadat, mielőtt feláldozod az Úrnak, különben nem lesznek megbocsátva álnok szavaid, tetteid, és az Úr el fog különíteni a Paradicsomba tartók táborától, a Gyehenna tüzére fog száműzni.”
A Nyárligeti Egyetem mellett van a nyárligeti stadion, amellett a Harmadik Félidő kocsma. Ide térnek be Krutákék egy bélelt sörre. Amit újabbak követnek.
– Talán csak nem akar minket a balek becsapása miatt megbüntetni az Isten! – veti föl Kruták.
– Én is félek ettől – feleli lehajtott fejjel Fülpös. – De ha megfürdetjük a lovat, nem lesz büntetés. Kell szerezni egy pej lovat!
– Vagy fogadni rá! Eladjuk Sikovicznak a gyűrűt százezerért, és úgy már őt terheli ez az átok vagy mi a fene. Mi pedig a pénzt visszük a lovira.
– Még tán úgy járhatnánk a legjobban…
Fotó: Hámori Zsófia / Artisjus
