Erdős Virágot a 2013-as Ezt is el (itt írtunk róla) közéleti versei óta sok olvasó a szívébe zárta, és kísérte végig, ahogy könnyei című kötetének lapjain biciklis futárként rótta az utcákat, vagy éppen űrlényeket szállított a Budapest nevű bolygóra a tavaly napvilágot látott Kalocsában. Friss versgyűjteményében ezúttal Isten nyomába ered, mégis talán többet mond az emberről. A szövegek néhol kíméletlenül nyers, máskor felemelő hangvétellel szólalnak meg, és nem hagynak kétséget afelől, hogy a minket körülvevő világot távolról sem csak rajtunk kívül álló erők alakítják. A sorsunk a saját kezünkben van, (elő)ítéleteinkért mi vagyunk a felelősek. A könyvet a szerző rajzai színesítik.
Erdős Virág: Isten (részlet)
műve
apukám
mondom neki én
így hívom hogy apukám –
mondja
nézd meg apukám mi van itt jaj
szégyen szégyen mondom –
mondja
télen-nyáron
minden nap
késő éjjel és már
kora reggel –
mondja
ki-be jár az a sok rossz arc
a degenerált gyerekekkel –
mondja
kicsik is vadak is még délkelet-
ázsiaiak is –
mondja
belökik a falat és ugrik már
mászik is mind
befelé –
mondja
eleget tűnődtünk
apukám már épp
eleget tűrtél –
mondja
hol a két szép járőr az őrsről
akiket a múltkor küldtél –
mondja
nagy vagy erős vagy igaz és
diadalmas mondom –
mondja
láttassék meg a te műved a jöttment
szolgáidon is mondom –
mondja
ezer esztendő
annyi előtted mint egy
őrjárási idő éjjel –
mondja
ne hagyd hogy a horda a házat
veteményestől
szanaszéjjel hordja
ragadd el őket apukám
fedd fel előttük hogy
nem éltél hiában:
rend lesz itt még egyszer ugye
rend lesz mint
a bibliában
hidege
isten a művész mellett áll.
isten a művész mellett ül.
a művésszel szemben
négy isten ül.
azért csak négy, mert a spar
szellőzőrácsa csak másfél
méter széles, ezért az ötödik istennek
állnia kell.
Fotó: Valuska Gábor
