Slimani kezdésnek felelevenítette egy korábbi élményét, amikor Párizsban egy japán turista egyszer megállította és nekiszegezte a kérdést, hogy hol találja az írókat. Az úti könyve ugyanis azt állította, hogy a francia főváros tele van írókkal, akik naphosszat a kávéházakban dolgoznak. Slimani elmagyarázta neki, hogy ma már elég ritkán dolgoznak az írók a kávézókban, de esze ágában sem volt kigúnyolni a turistát, hiszen annak idején ő is hasonló képet dédelgetett magában. Kamaszkorában Rabatban például egy olyan fotó lógott a szobája falán, amelyet a Café de Flore-ban készítettek Simone de Beauvoirról, de volt fényképe F. Scott Fitzgeraldről és Ernest Hemingwayről is, amely a Montparnasse-on készült.
Slimani számára Párizs mindig is egyenlő volt az irodalommal, szerinte ugyanis a francia főváros „a száműzött írók, átkozott költők és egzisztencialista filozófusok városa”. Meggyőződéssel állítja, nincs még egy olyan város a világon, amely ennyire fontosnak tartaná az írókat: „Soha nem éltem még olyan városban, ahol az irodalom ennyire fontos lett volna”.
De mit olvasson az, aki már az utazás előtt szeretne ráhangolódni Párizsra?
Slimani egy klasszikust ajánlana ez esetben, például Victor Hugótól a Nyomorultakat vagy A párizsi Notre-Dame-ot. Szerinte Hugo továbbra is minden idők egyik legnagyobb zsenije, és nincs még egy olyan író, aki jobban megragadta volna Párizs lelkét. A kortársak közül Virginie Despentes Vernon Subutex-trilógiáját ajánlja, amelyben Vernon, a hajléktalan lemezkereskedő révén fedezi fel az olvasó a bárok és őrült bulik Párizsát. A trilógia emellett Slimani szerint rendkívüli módon ábrázolja a dzsentrifikált Párizst is, ahol a pénz az úr.
Kétszázhúsz éve született Besanconban a francia romantika legnagyobb alakja, Victor Hugo. Irodalmi tevékenysége mellett rendkívül fordulatos és eseménydús életet élt – nem volt nehéz öt érdekességet összegyűjteni róla.
A Goncourt-díjas szerző amúgy szíve szerint azt javasolná, hogy minden kerülethez olvassunk egy könyvet. A párizsi sugárutak, a kilencedik kerület világát például Zola adja vissza, ehhez a Nanát vagy A Patkányfogót ajánlja. De szintén jó választás lehet Patrick Modiano vagy Marguerite Duras, akárcsak az amerikai származású, de élete nagy részét Franciaországban leélő James Baldwin (tőle például a Giovanni szobája). Ha magunk mögött hagynánk Párizst, akkor Slimani Normandiát ajánlja úti célnak, amely olyan nagyszerű írók hazája, mint Gustave Flaubert és Guy de Maupassant. Utóbbitól az Egy asszony élete című kötetre hívta fel a figyelmet, amely szerinte „szinte tökéletes regény”. A tenger mellé Marcel Prousttól olvasna részleteket Az eltűnt idő nyomában című klasszikusból, elsősorban a Balbec-re vonatkozó részeket, amelyet Cabourg városa inspirált. És persze ott van még Michel Houellebecq-től A térkép és a táj, amelyet briliáns, vicces és kegyetlen könyvnek nevezett, és amelyben a széthulló Franciaország városait múzeumokká alakítják át.
Érdemes jobban megismerni vagy megérteni Michel Houellebecq írót? Ez a kérdés foglalkoztatott az új Houellebecq-kötet, az Intervenciók 2020 olvasása közben. A magyarul most megjelent könyv esszéket, publicisztikákat és interjúkat tartalmaz, teljesen személyes és közéleti. Houellebecq neve Magyarországon egy izgalmas, provokatív, fiatalság- és szexmániás depressziós, francia, sznob értelmiségit jelent, aki annyira kiégett, hogy konzervatívvá vált. Nálunk ő elsősorban író és nem közéleti szereplő, de nem lepődnék meg, ha az Intervenciók 2020-ból olvasnának fel a Pesti Srácok tévéjében, vagy a Partizánon. Ezért is a hét könyve.
Tovább olvasokArra a kérdésre, hogy ki a legtöbbet emlegetett író mostanában, Slimani Annie Ernaux-t említette, aki már több mint harminc éve ír autofikciót, és egy igazi feminista ikonná vált. De szintén a figyelem középpontjában áll a radikális íróként jellemzett Constance Debré, aki maga mögött hagyta a férjét és a polgári életét, vállalta homoszexualitását, legutóbbi könyve (Nom) pedig igazi szenzációt keltett. Aki a hangos könyvekre esküszik, azoknak verseket ajánl Leila Slimani, a Szajna-parton sétálva például Charles Baudelaire vagy Paul Verlaine műveit hallgathatjuk. Éjszaka a Montmartre-on sétálgatva pedig Jacques Prévert verseit. Szerinte az sem baj, ha nem értjük a szavakat, hiszen olyan az egész, mintha zenét hallgatnánk.
Végre szabadon kutathatók a párizsi Shakespeare and Company könyvesbolt iratai. Mit kölcsönzött ki Ernest Hemingway, és végül miért kellett a náci megszállás alatt lehúzni a rolót? Ez is kiderül a dokumentumokból.
Tovább olvasokAz összeállításból kiderült, hogy Slimani kedvenc könyvesboltja a híres Shakespeare and Company, és külön dicsérte a tulajdonos, Sylvia Whitman kedvességét, aki kész tanácsokkal ellátni a vevőket. Aki egy parkban szeret olvasni, annak a Palais-Royal kertjét ajánlja magnóliavirágzáskor. A fiatal olvasóknak Slimani egyebek között a Sophie és a tetőjárókat javasolja Katherine Rundelltől, és persze kihagyhatatlanok Maurice Leblanc Arsène Lupin-könyvei, melyek alapján a Netflix forgatott sorozatot Omar Sy főszereplésével.
