Ha ellátogatunk az oldalra, látható, hogy kétféle módon adakozhatunk: lehet általánosságban utalni, de azt is választhatjuk, hogy egy-egy konkrét szobor vagy festmény restaurálásához járulunk hozzá. Az egyes művek fotója alatt követhető, hol tart a folyamat, és bizony az is, hogy szegény kis vízköpők valamiért nem tartoznak a népszerűbb versenyzők közé. Szóval ha mindig is szerettél volna örökbe fogadni egy vízköpőt, akkor itt a lehetőség!
Victor Hugo: A párizsi Notre Dame
A párizsi Notre Dame-ot a legtöbben tragikus szerelmi történetként tartják számon,
pedig az irodalomtörténet egyik, ha nem a legnagyobb marketingfogása.
Az olvasva is egyértelmű, hogy a regény szinte óda a katedrálishoz, ami méltóságteljes protagonistaként magasodik a szereplők mellett. Ezt a gyönyörű épületet viszont a 19. századra jócskán megtépázta a történelem. A 12. században kezdték építeni, mikor VII. Lajos azt gondolta, hogy úgy emelheti Párizst Európa fővárosává, ha lenyűgöző templomot épít benne. Az első komoly károkat a 16. századi hugenották okozták, akik több szobrot is szétvertek, mert bálványoknak tartották őket. A francia forradalom idején pedig azzal a rohanták meg a felkelők, hogy majd az ész templomává avatják, és ezzel a lendülettel mindjárt le is fejeztek több szobrot, mert tévesen azt hitték, francia királyokat ábrázolnak - pedig bibliai uralkodók voltak. Ezekben az években aztán a katedrálist többször kifosztották, megrongálták, a huszártornyot lebontották. Az 1800-as évek első évtizedeire a katedrális már elég méltatlan állapotban volt, ekkor lépett a színre Victor Hugo.
Nem titkolta, hogy a regénnyel akarta az épületre irányítani a figyelmet, ha már a franciák hagyták lassan lepusztulni. Ezért aztán Hugo nagyon aprólékosan írta le a monumentális székesegyházat, amit önmagában, önmagáért is értékesnek látott, nemcsak a történelmi örökségként, hanem a tudományok és a művészet emlékműveként is. (Az már csak egy hátborzongató részlet, hogy egyébként a regényben is van egy tűzjelenet, amit itt olvashatsz.)
A párizsi Notre Dame 1831-ben jelent meg és hatalmas siker lett, az olvasói pedig elkezdtek turistaként a katedrálishoz zarándokolni.
Mindennek közvetlen hatására végül 1845 és 1878 között az eredeti tervek szerint felújították az épületet. Azóta nem történt ilyen nagy volumenű felújítás, míg végül két éve a tűzvész új fejezetett nyitott a székesegyház történetében.
Visszatérve a vízköpőkre, ha láttad a regény Disney-féle feldolgozását, bizonyára emlékszel rá, hogy milyen jó fejek voltak:
