Január 13-án egy szeminárium keretében ünnepelték meg Krasznahorkai László irodami Nobel-díját az indiai Delhi Egyetemen, nem mellesleg pedig a nyitóbeszédet a Könyves Magazin által 2025-ben az év könyvének választott Most és halála óráján című kötet szerzője, Barnás Ferenc tartotta. Bár ritkán hallunk az indiai irodalomról, főleg annak magyar kapcsolódásairól, néhány hónapja Tompa Andrea Omerta című regényét is bemutatták két indiai városban.
Megkerestük Köves Margitot, a Delhi Egyetem magyar lektorát, aki több mint 40 éve dolgozik és él az országban, és az egyetemen rendszeresen foglalkozik a magyar irodalom külföldi népszerűsítésével, hogy meséljen arról, hogyan kerül egyre több magyar szerző kötete Indiába, és milyen a fogadtatásuk.
Mióta él Indiában, és hogyan kezdett el tanítani a Delhi Egyetemen?
1983 óta élek Delhiben, ’83 júniusában vettem át a magyartanítást a Delhi Egyetemen. Azóta több megszakítással dolgoztam a Delhi Egyetemen, de folyamatosan itt élek, mert egy indiaihoz, Anil Bhatti germanistához mentem férjhez. Az egyetemi tanítás szüneteiben, amikor más lektor volt, indiai intézményektől (Indiai Történelmi Társaság, Indiai Filozófiai Társaság) kaptam ösztöndíjat.
Köves Margit a szeminárium megnyitóján - Fotó: Köves Margit.
Január 13-án rendezték meg a Krasznahorkai László életművéről szóló szemináriumot a Delhi Egyetemen. Hogyan jött az ötlet? Mennyire ismert Krasznahorkai Indiában?
Az ötlet a Nobel-díj bejelentésének az eufóriájában keletkezett. Oroszszakos kolleganőmmel, Dr. Sraddha Pallal beszélgettem, és javasolta, hogy egy nagy nyilvános előadást kellene szentelni a Nobel-díjnak. Mivel úgy éreztem, hogy ennél még többet is tudunk tenni, örömmel válaszoltam, hogy „egész szemináriumot” fogunk szervezni.
Mindjárt bevittem a tanszékre az itthon Delhiben található angol fordításokat, a Sátántangót, Az ellenállás melankóliáját, a Rombolás és bánat az ég alattot, hogy a kollegák és hallgatók is olvassák.
Krasznahorkait az angolul olvasó indiai közönség egy része ismeri. 2012-ben az Almost Island folyóirat szerkesztője, Sharmistha Mohanty interjút közölt vele, 2013-ban meghívták Indiába, előadást tartott az India International Centre-ben, amit egy beszélgetés követett. Szerepel a Seagull könyvkiadó magyar irodalom listáján, könyveit könnyen be lehet szerezni.
Miért Barnás Ferencet kérték fel a szeminárium megnyitására? A szerző ismert az indai egyetemisták, olvasók előtt?
Barnás Ferencet a Liszt Intézet Magyar Kulturális Központ hívta meg az EUNIC (európai kulturális intézetek) által szervezett Az irodalom éjszakájára novemberben, majd az e hónapban tartott Delhi Nemzetközi Könyvvásárra. Könyveit kiadta a Seagull kiadó és láttam, hogy Az élősködő angol kiadásán, amelyet Paul Olchvary fordított, egy rövid Krasznahorkai mondat van:
Ferenc Barnás is a legend among those who know him.”
Az irodalom éjszakájához már évek óta kapcsolódik egy Delhi Egyetemen tartott délelőtti program, amelynek keretében 8-11 európai író ellátogat a Bölcsészkarra. Ezt az egyetemi programot évek óta a Liszt Intézet szervezi az EUNIC-on belül. Barnás nagyon jól kapcsolódott a kérdésekhez és a hallgatókhoz, egyértelmű volt, hogy ő a megfelelő ember a szemináriumi nyitóbeszéd megtartására.
Azt nem tudom, hogy korábban mennyien ismerték, de ittléte alatt nagyon népszerű volt, az előadására az egyetemen és a könyvvásáron tömegek mentek el, a könyvvásáron könyvbemutatóra kérték fel, és sokan vásárolták meg és dedikáltatták vele a Seagull által megjelentetett könyveit.
Tavaly januárban Kalkuttában és Mumbaiban is bemutatták Tompa Andrea Omerta című regényének angol fordítását. Nagy az érdeklődés a kortárs magyar irodalom iránt Indiában? Vannak esetleg olyan kedvelt/kedvenc írók, akiket gyakran fordítanak?
A könyvkiadás kereskedelmileg nem nagyon sikeres Indiában, és az utóbbi két-három évben Magyarországról a PIÜ-n (Petőfi Irodalmi Ügynökség) keresztül is nehéz/lehetetlen támogatást kapni. Ugyan tőlük eddig csak klasszikusok, Petőfi, Arany János kiadására mertünk pénzt kérni. A már említett Seagull nevű kalkuttai kiadónak monopóliuma van az angol könyvkiadások terén. Naveen Kishore a tulajdonos, és a magyar könyvek listáját Ottilie Mulzet állítja össze. Ugyan nem beszéltem Naveen Kishore-ral, de már voltam kalkuttai üzletükben.
Több hindi kiadóval beszéltem, akik panaszkodtak, hogy mennyire ráfizetéses a könyvkiadás.
A helyi nyelveken a könyvek sokkal olcsóbbak, mint az angol könyvek (kb. 4-5 hindi nyelvű könyvet lehet megvenni egy angol könyv árán).
Kortárs szerzők kiadásánál a jogdíj adminisztratív és anyagi szempontból különösen megnehezíti a helyzetet, és Krasznahorkai hindi kiadása esetében többszörösen ez volna a helyzet. De vannak kivételek. Például Lanczkor Gábor Sound Odyssey című kötete, amit indiai angol költők fordítottak és a Paperville nevű kiadó adott ki Bombayban, 2017-ben. Lanczkor India-utazó, évente jár Indiába, a költők barátai, vagy a közös munka során váltak azzá.
Orcsik Roland verseit asszámira fordította le Anubhav Tulasi nevű költő és Manu Dash is lefordított néhány verset Orcsiktól. De az asszámi költő nem talált kiadót, ami támogatás nélkül hajlandó lenne kiadni Orcsik kötetét.
Hindiül, a legnagyobb indiai nyelven a Rajkamal Prakashan és a Vani kiadó ad ki könyvet. A National Publishing House, amelyik A színész halála című válogatásunkat adta ki, bezárt.
2008-ban a Literának adott interjúban arról mesél, hogy a 20. század költői (József Attila, Pilinszky János, Weöres Sándor stb.) mellett olyan írók is feltűnnek fordításban, mint Márai Sándor, Spiró György vagy Kertész Imre. Hogyan változott a közel 20 év alatt a magyar irodalom megítélése Indiában? Felfedezhetőek esetleg tendenciák?
Indiában van a világ második legnagyobb angol irodalmi piaca.
Százötven millió ember olvas angolul, és ha ezeknek egy töredéke elolvassa Tóth Krisztina, Tompa Andrea, Schein Gábor, Závada Pál, Vörös István, Barnás Ferenc műveit, az sokat jelent.
Vörös István 2018-ban részt vett az Irodalom éjszakáján és Himani Parasher magyar hallgató és költő lefordította Vörös Naptár című ciklusát magyarból hindire, amit Himani fel is olvasott az Irodalom éjszakáján. Az is előfordulhat, mint Lanczkor vagy Orcsik esetében, hogy indiai és magyar költők találkoznak egymással és például Ashwani Kumar költő elhatározza, hogy megismerteti Lanczkor verseit az indiai közönséggel.
Barnás Ferenc, Köves Margit és indiai hallgatók - Fotó: Köves Margit.
Milyen átjárások lehetnek az indiai és a magyar irodalom között? Illetve tágabb viszonylatban, hogyan kapcsolódik a két kultúra egymáshoz?
Az indiai irodalom a magyarhoz hasonlóan nem befelé fordul – bár olvastam már olyan véleményt, hogy „csak a saját belső dolgai érdeklik” –, szívesen fordul más minták, példák felé.
A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben az indiaiak modern angol irodalom helyett a kelet-európai irodalmak körében kerestek verseket, színdarabokat, prózát, így fordítottak le és lett ismert több Juhász Ferenc-, Nemes Nagy Ágnes-, Nagy László-, Örkény István-mű.
India kettéválasztása 1947-ben, az indiai muszlimok áttelepülése Pakisztánba és a hinduk menekülése Nyugat-Pandzsábból és Kelet-Bengáliából a deportálásokhoz és koncentrációs táborokhoz hasonló traumatikus élmény volt az indiaiak számára, aminek a feldolgozása regény, színdarab, elbeszélés és rövidtörténet formájában ma is folyik, különösen, hogy sok olyan esemény van, ami előhívja a többgenerációs történeteket. Kamleshwar, Ibne Insha, Kushwant Singh munkássága ehhez fűződik. Saadat Hasan Manto rövidtörténetei, a műfaj Örkény egyperceseihez hasonlóan ehhez a történelmi élményhez kapcsolódnak. Asghar Wajahat az egyperceshez hasonló rövidtörténetet számos mai témájú elbeszéléséhez is használja, ahogy Örkény is használta.
Pilinszkyt Kedarnath Singh (1934-2018) és Girdhar Rathi költők is lefordították hindire. Kedarnath Singh hosszúverset is írt Bágh címmel, amelyben Pilinszky „élt egyszer egy magányos farkas” versét használta bagh-ra, tigrisre átköltve.
A nőirodalom is fontos, akár az angol irodalomra, Arundhati Roy-ra gondolunk, legújabb önéletrajzi írása Mother Mary Comes to Me, szenzáció volt, vagy helyi nyelveken író nők, mint a hindiül író Man Booker-díjas Geetanjali Shree (Gítandzsali Srí) vagy a kannada nyelven író, 2025-ben Nemzetközi Man Booker-díjas Banu Mushtaq (Bánu Mustak). Ezek mögött az írók mögött több író helyi nyelven íródott ragyogó műve áll, Alka Saraogi, Mannu Bhandari, Usha Priyamvada, Maitreyi Pushpa, Mamta Kalia, hiszen a díjazott írók gazdag irodalmi élet részei.
A színház is fontos kapcsolódási terület. A Tótékat a Színházi Egyetem (National School of Drama) 1983-ban bemutatta hindiül, és a Gézagyereket Bhanu Bharati radzsasztháni társulata is szívesen bemutatta volna.
A színházi egyetem jelentkezett a Liszt Intézet igazgatójánál, Dr. Erdő Mariannál, hogy Krasznahorkai Herscht07769-ét amit az Örkényben már előadtak, szívesen előadnák színpadon 2026 márciusában.
Vikram Singh drámapedagógus egy hathetes tanfolyam keretében magyar népmeséket próbál a Liszt Intézet megbízásából hátrányos helyzetű gyerekeknek a MANCH (mancs) program keretében. A mancs a színpad hindi és szanszkrit neve, a magyar jelentés mellett. A népmeséket február közepén fogják bemutatni a magyar követségen.
Ezzel kapcsolatban érdemes tudni, hogy a magyar népmesék és ezeket feldolgozó rajzfilmek nagyon népszerűek Indiában.
Többen (Indu Mazaldan, Indukant Angiras) fordítottak és kiadtak népmeséket hindiül és sokan foglalkoznak további fordítással és kiadással, pédául bengáliul.
Barnás Ferenc a szemináriumon - Fotó: Köves Margit.
Kiket olvasnak szívesen az országban (akár indiai, akár világirodalmi íróról legyen szó)? Milyen a megoszlás a hazai és külföldi kötetek között?
Nagyon sokan olvasnak Indiában angolul íródott regényeket, esszét. Nem említettem Amitav Ghosht, akinek az Ibis trilógiája fontos, Dél-Kelet Ázsia történelméhez kapcsolódó regény, de például az indiai sci-fi is nagyon népszerű. Manjula Padmanabhant, Vandana Singhet vagy Sami Ahmad Khant említeném itt meg. Nagy a műfajgazdagság angol és a helyi nyelveken is, több regényben a sci-fi a politikai regénnyel keveredik.
Úgy tudom, hogy az angol piac nagyobb, a könyvpiac 55 százalékát teszi ki, de a helyi nyelvek könyvkiadása (hindi, bengáli, malajalam, tamil, kannada stb.) sem elhanyagolható. Az olvasók 30-35 százaléka pedig kizárólag helyi nyelveken olvas. Én személy szerint úgy látom, hogy a művelt indiaiak jó része helyi nyelven (ami az anyanyelve) és angolul olvas. Tehát Girdhar Rathi fordítótársam, aki angolirodalom-szakos volt, hindiül és angolul olvas, de a jó hindi irodalmat szívesebben olvassa hindiül, bengáli barátaim hasonló szenvedéllyel olvasnak bengáliul és angolul. A külföldi könyveket helyben is kiadták, és a helyi kiadás sokkal olcsóbb. Sokszor megvárjuk, amíg egy világirodalmi sikerkönyvet a Seagull vagy más kiadó helyben is kiad.
Várhatóak a Krasznahorkai-szemináriumhoz hasonló események a jövőben?
A KKM minden évben felkéri a lektorokat, hogy a Vendégoktatók a Magyar Kultúráért projekt keretében állítsanak össze egy programot.
Háy János, Lanczkor Gábor, Orcsik Roland, Hidas Judit vagy Szabó T. Anna a Kaláka együttessel ilyen program alapján jutott el Indiába.
Több költő az Irodalom éjszakájára jutott el, például Vörös István, Orcsik, Barnás. Voltak olyanok, akiket indiai hivatalos- vagy magánszervezetek hívtak meg: Esterházy Pétert a Sahitya Akademi (Irodalmi Akadémia), Tóth Krisztinát a Poetry Across Cultures irodalmi magánszervezet, Krasznahorkai Lászlót az Almost Island nevű folyóirat.
2024-ben az indiai magyartanítás 55. évfordulója alkalmából a VMK keretében a többnyelvűségről szerveztünk egy szemináriumot, amelyen kitűnő nyitóelőadást tartott Orcsik Roland. Azóta is küzdünk a kötete kiadásáért.
