A napokban jelent meg az indiai írónő, Arundhati Roy Mother Mary Comes to Me című memoárja. A kötet a szerző 2022-ben elhunyt anyjának állít emléket. Arundhati Roy két leghíresebb regénye Az apró dolgok istene, amellyel Booker-díjat nyert 1997-ben, illetve A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma (utóbbi megjelenése után interjút is készítettünk vele). Az apró dolgok istenében is az anya életét dolgozta fel, de fikció formájában.
Az új könyv részben a szerző és édesanyja, Mary Roy bonyolult kapcsolatának krónikája. Kiderül a könyvből, hogy Mary dühkitörései Arundhatit és bátyját is megsebezték. De Marynek volt egy másik oldala is: az oktatásért és a nők jogaiért harcolt Indiában, amit Roy nagyon csodált. A könyv azonban nem csak az anyáról szól, hanem íróvá válásának gyökereiről is.
A válás tabu volt
Az írónő a The Interview című műsorban mesélt az anyjáról, aki a keralai szír keresztény közösséghez tartozott, amely egy apró, de kiváltságos közösség, és el van szigetelve India többi részétől. Mary a közösségen kívül házasodott, majd elvált, ami abszolút tabu volt. Az írónő felidézi azt is, amikor a válás után anyjukkal elhunyt nagyapjuk házában akarták meghúzni magukat, de az örökségükért jogi küzdelmet kellett folytatni: „Az éjszaka közepén a nagyanyám és a bácsikám kidobott minket az utcára”.
Az írónő már kisgyerekként is látta, hogy az anyja ellene és a bátyja ellen irányuló haragja valahogy összefügg azzal, amin ő maga is keresztülment:
„Szóval az egyik felem vette az ütéseket, a másik felem pedig jegyzetelt. Ez bizonyos értelemben már nagyon korán íróvá tett…”
A feminizmus nemcsak a nők jogairól szól
A könyvben azt is leírja, hogy édesanyja milyen keményen bánt különösen a bátyjával. Mégsem gyűlölte őt: „…látom, hogy a nyilvános harcai olyan módon teremtettek teret a nőknek, hogy az nekem is teret teremtett.
De ugyanakkor attól, hogy valaki feminista, még nem lesz nagyszerű ember.
A feminizmusnak nem csak a nők jogaihoz van köze. Hanem egy olyan világszemlélethez, amelyben a férfiak és a nők egyenlőek, és amelyben a férfiak és a nők tisztelik egymást.”
Úgy írni, mintha már megöltek volna
Karrierje során sokszor kockáztatta biztonságát, írásai és kijelentései miatt jogi eljárás indult ellene Indiában. A kérdésre, hogy mi a szerepe az íróknak és az alkotóknak egy olyan időszakban, amikor cenzúra van érvényben, ezt válaszolta: „Akár a Szovjetunióban, akár Kelet-Németországban, akár a legsötétebb helyeken és időkben, az íróknak sikerült túlélniük. Munkáik fennmaradtak… Valaki a minap azt mondta nekem:
»Ó, azért szeretem az írásaidat, mert úgy írsz, mintha már megöltek volna«”.
A félelem kultúrája mindenütt jelen van
Az elmúlt néhány napban az indiai Kasmír regionális kormánya betiltotta Azadi című, 2020-ban megjelent esszékötetét, ami az India által ellenőrzött Kasmírban folyó harcokról, a szabadság és az autoriter hatalom mögött meghúzódó fogalmakról szól. Jelenleg letartóztatás fenyegeti Indiában a 2010-ben Kasmírról tett megjegyzései miatt.
„Ez a félelemkultúra itt mindenhol jelen van. Az embereket letartóztatják azért, amit a Facebookon vagy a Twitteren mondanak, vagy azért, amit nem mondanak. Az Egyesült Államokban ez újnak tűnik, de mi már régóta ezzel élünk, és egyre inkább normalizálódik” – tette hozzá.
Fotó: Mayank Austen Soofi / Simon and Schuster
