Nem Trump Amerikájában találták fel a könyvek betiltását, a történelem során számos ország – vagy egyén – élt ezzel a fegyverrel a lehető legkülönbözőbb okokra hivatkozva. A legtöbbször a szexualitás, a vulgáris nyelvezet, a rasszizmus, a vallási nézeteket sértő részek vagy a háborúellenesség, netán a háború támogatása verte ki a biztosítékot, de a személyiségi jogok vagy a jó hírnév védelme is általános érv szokott lenni. Ebben a cikkben összegyűjtöttük a legismertebb példákat a könyvbetiltások történelméből.
A szokásos gyanúsítottak
A könyvek betiltása történelmi távlatokban többet árul el magáról a korról és a társadalomról, mint a magukról a betiltott művekről.
A 19. században több kiadó is kifejezetten ezekre a könyvekre szakosodott, mint például a párizsi Obelisk Press vagy az Olympia Press.
Az egyes országok betiltott könyveinek listáját átfutva gyorsan kiderül, hogy léteznek a szokásos elkövetők, azok a kötetek, amiket több ország is cenzúrázott. Ilyen Salman Rushdie A sátáni versek című regénye, ami legalább 16 országban szerepelt tiltólistán. A kötettel és a szerzőre kiadott fatvával több cikkben is foglalkoztunk már. A tiltás mögött az áll, hogy a történet Mohamed prófétát ábrázolja olyan helyzetben, amit bizonyos iszlám csoportok sértőnek éreztek.
Mindig csak a szex
Vladimir Nabokov Lolita című kötete minimum hat országban nemkívánatos az erotikusnak értelmezett tartalma miatt. A regényt 1955-ben Franciaországban adták ki, és azóta sem kockáztatták az amerikai kiadók a megjelentetését, miután az Olympia Press elvesztette a kormány ellene indított perét. A könyvet nem árusíthatták Amerikában, Angliában, Argentínában, Dél-Afrikában és Új-Zélandon.
D. H. Lawrence Lady Chatterley szeretője című regénye is bíróságra juttatta a kiadóját.
1928-ban először magánkiadásban jelent meg, majd erősen megkurtítva, 1932-ben került a boltokba Angliában és Amerikában. 1960-ban az ismét teljes szöveggel publikált kötet kiadóját, a Penguin Bookst az előző évben elfogadott pornográfiaellenes törvényre hivatkozva beperelték. Kifogásolták a szexualitás nyílt ábrázolását, illetve azt, hogy munkásosztálybeli és arisztokrata folytat intim viszonyt. Az esküdtek azonban úgy döntöttek, nem követett el bűncselekményt.
Szintén nem meglepő, hogy az explicit szexualitás ábrázolása miatt egyes országokban tiltott volt Bocaccio Dekameronja, Voltaire Candide-ja, Henry Miller művei. Ezt a bélyeget azonban még az Ulysses-re is rásütöttték, így Angliában és Spanyolországban egy ideig nem volt elérhető.
William S. Burroughs Meztelen ebéd című kötetének szabados szexuális felfogását és a droghasználat ábrázolását kifogásolták.
Emiatt a könyv miatt robbant ki az utolsó jelentős irodalmi per 1966-ban, Bostonban. Burroughs sikeresen érvelt kollégái, Allen Ginsberg és Jack Kerouac segítségével, hogy művének fontos társadalmi és kulturális értéke van, így a szólásszabadság egyik meghatározó győzelmét aratta a bíróságon.
Ne bízz a görögökben!
Feltehetően a világ legkorábbi betiltott irodalmi alkotása Arisztophanész ókori komédiaíró Lüszisztraté című műve. Nem elég, hogy politizáló nőket ábrázol, az asszonyok ráadásul a békéért agitálnak szexmegvonással – sikeresen. A görögök mellett egy ideig az amerikaiak is úgy érezték, nem ez a megfelelő üzenet az olvasóknak. A háborúellenesség volt a kifogás.
Az amerikaiak azért nem tétlenkedtek sokat az Új Világban.
1650-ben rögtön meg is történt az első könyvbetiltás.
A telepesek között közismert politikai és közéleti személyiség, William Pynchon Megváltásunk méltó ára (The Meritorious Price of Our Redemption) című írása volt ez. A puritanizmust kritikával illető vitairatot Londonban adták ki, de néhány kötet visszajutott Amerikába is. Bostonban könyvégetést tartottak. Pynchon hiába volt Springfiled városának alapítója, több magas tisztség betöltője, eretnekség miatt perbe fogták. Birtokait fiára íratta, és visszamenekült Angliába.
Az osztrákoknak a trendi ifjoncokkal gyűlt meg a bajuk. Ahogy ebben a cikkben részletesen be is mutattuk, Goethe Az ifjú Werther szenvedései című műve hatására többen öngyilkosok lettek, így a szentimentális levélregényt a habsburgok betiltották a monarchiában. Sajnos a német, holland és olasz olvasókat is megfosztotta tőle a cenzúra.
Amire senki nem számít
A kínai cenzúra szigora ismert, a politikai okokból betiltott könyvekre számítottunk is.
Ezzel együtt kicsit meglepődtünk, amikor a Jane Eyre-t is nemkívánatosnak találták.
A cenzorok szerint a kulturális forradalom idején rossz hatással volt a fiatalokra. Az Aliz Csodaországban pedig az emberi nyelvezettel beszélő állatok miatt akadt fenn a rostán. A cenzor szerint ez degradáló, mert azt sugallja a gyerekeknek, hogy az emberek és az állatok egy szinten állnak.
Chilében 1971-ben a Hogyan olvassuk a Donald kacsát című esszét tiltották be. Ez sajnos nem képregény, hanem a Disney képregények marxista kritikája. A Dél-Amerikában bestsellerré váló könyv a rajzok kapitalizmust és a vállalati kultúrát hirdető természetét kifogásolja, illetve azt, hogy ez tudatosan, propagandaként kerül a füzetekbe.
Az angolok még Waldóra is lecsaptak 1987-ben.
A népszerű karakter, akit a mesekönyvek illusztrációin kell megtalálni a gyerekeknek, azzal húzta ki a gyufát, hogy egy strandos jelenetben az egyik napozó fedetlen keble kivillant. A hibát a későbbi kiadásokban orvosolták.
Nonfiction könyvek vs. diktatúrák
Nonfiction művek más okokból kerülnek betiltásra, Szingapúrban például Marx, Engels, Lenin és Sztálin művei is tiltottak voltak. Őket a náci Németországban sem olvashatták, ahogy Einstein munkáit sem.
Noam Chomsky két műve is áldozatul esett a dél-koreai cenzúrának, ami 2008-ban 23 könyvet tett tiltólistára. Az írek a születésszabályozásról szóló tájékoztatást sem nézték jó szemmel, az első erről szóló felvilágosítókönyv, Marie Stopes Married Love című kötete tiltott volt (ez felbukkan a Downton Abbey című sorozatban).
Léteznek olyan könyvek, amiknél indokoltnak érződik, hogy ne kerüljenek a könyvpiacra, ilyenek például a szakmai fogásokat is tartalmazó kémmemoárok. Peter Wright korábbi MI5 ügynök Spycatcher című kötetét már a megjelenés előtt betiltották, mert attól tartottak, hogy szakmai titkokat szivárogtat ki.
William Powell The Anarchist Cookbook című, a rendszer megdöntésére
gyakorlati tanácsokat tartalmazó, robbanóanyagok, fegyverek vagy LSD otthoni gyártásához készült kézikönyve érthetően került tiltás alá,
ahogy azt később a szerző is belátta. Hasonlóan sajátos kézikönyv Claude Guillon 1982-s Suicide mode d'emploi című könyve, ami az öngyilkossághoz ad tippeket. A kötet megjelenése óriási botrányt kavart Franciaországban.
(The Guardian, britannica.com)
Nyitókép forrása: pexels.com
