A kötelező olvasmány jó, csak ne rontsák el

A kötelező olvasmány jó, csak ne rontsák el

Elindult a tanév, visszatérnek a kötelező olvasmányok. A tudás átadása vagy az olvasás megszerettetése a cél? Az biztos, hogy az olvasóvá válás, az irodalomhoz való viszonyunk az érettségiig eldől. Mi a viszonyunk a kötelezőkhöz? A Könyves Magazinban szeptemberben a kötelezőkkel foglalkozunk, ezért felelvenítettük, nekünk annak idején milyen problémáink voltak a kötelezőkkel. Ha benned is felkavarodnak a múltbeli emlékek Jókairól, Homéroszról vagy Stendhalról, akkor írd meg nekünk, mert szeretnénk a végére járni, hogy mi a közös viszonyunk a kötelező olvasmányokhoz. 

Könyves Magazin | 2020. szeptember 11. |

Forgách Kinga: A kötelező jó, csak ne rontsák el az olvasmányélményt

Bár a kötelezőket sokan nem szeretik, én alapvetően jó dolognak tartom, hogy van egy olyan könyvcsomag (még ha az összetételéről lehet is vitatkozni), amit mindenki elolvas. Az olvasmányélmények összekötnek minket, adnak egy közös alapot, amit mindannyian ismerünk és amiről éppen ezért bárkivel lehet beszélgetni. És még ha nem is tetszik mindenkinek az összes feladott könyv, nagyon sokaknak felnőttként is ezek maradnak a meghatározó olvasmányok. Azok a regények, amik régóta kötelezők – például A Pál utcai fiúk, a Légy jó mindhalálig vagy az Egri csillagok – rendre a legnépszerűbb magyar könyvek között szerepelnek a felmérésekben.  

A gond szerintem nem is magukkal a kötelezőkkel van, hanem azzal, amit az iskolában kezdenek velük. A dolgozatok, az osztályzatok, a ránk erőltetett értelmezések és a maratoni elemzések azok, amik elrontják az olvasmányélményeket. 

Nekem például nagy traumát okozott az Egri csillagok, és ez nem Gárdonyi hibája.

Azon a nyáron, amikor az Egri csillagokat kellett olvasni, nagyon (talán túlságosan is) belelkesedtem. Már az első oldalak berántottak, tetszett az idilli kép, ahogy Gergő és Vicuska fürdik a patakban és izgalmas volt Jumurdzsák felbukkanása is. Annyira tetszett a könyv, hogy egymás után kétszer is elolvastam és olvasónaplót is csináltam hozzá, amiben nemcsak írtam az egyes fejezetekről, hanem rajzokkal is illusztráltam azokat. Aztán otthon megnéztük a filmet is, ami szintén nagyon megfogott, már csak azért is, mert a dédnagypapám (Ugray György szobrászművész) készítette a török hullákat a forgatáshoz, így még családi történetek is jártak mellé. Azon a nyáron a szüleim még Egerbe is elvittek, ahol végigjártuk az egész várat és az összes kiállítást, így már egészen határozottan el tudtam képzelni, hogyan zajlott a vár ostroma.

Ezek után azt hittem, nálam jobban senki nem ismeri az Egri csillagokat, alig vártam, hogy az iskolában beszélgessünk róla. A könyv feldolgozása azonban nem azzal kezdődött, hogy kinek milyen élmény volt, hanem egy dolgozattal, amiben a tanár olyan apró részletekre kérdezett rá, amiknek a történet szempontjából szinte semmi jelentősége nem volt, és amiket még egy figyelmes olvasó sem feltétlenül jegyez meg. Csak egy hármast sikerült összeszednem, és ezzel még a jobbak között voltam az osztályban. Nagy csalódást okozott ez az élmény és azóta is összeszorul kicsit a gyomrom, ha szóba kerül az Egri csillagok

Ruff Orsolya: Kötelezők két képben

A kötelező olvasmányok listája egy generációs szalag, amely legalább három nemzedéket köt össze, hiszen az iskolában nagyjából ugyanazokat a könyveket olvasta már az anyám, amiket én, azután pedig a saját lányom. Amikor elhatároztuk a Könyvesnél, hogy saját kötelezős élményeinkről írunk, nekem képek villantak be, amelyek közül kettő volt igazán markáns. Az elsőn nyár van, és nekem az Egri csillagokat kell olvasnom, ami piszok vastag, a borítóján egy kimerevített jelenet a filmből – már új korában is ritka ronda volt. Azóta szerencsére van egy csomó új kiadás, a Móránál például Herbszt László rajzával jelent meg, ami kimondottan jól néz ki. Szóval, nyár van, és a fűben fekszem, és olyan soknak tűnik, az egymásnak simuló papírlapok, rengeteg oldal, de egy idő után azt veszem észre, hogy beszippant és ledarálom az egészet. (Hogy felnőttként milyen érzés újraolvasni, arról itt írtunk.) 

A másik kép évekkel későbbi, tél van, pár nappal karácsony előtt, és én kórházban vagyok. Még nem tudom, hogy hamarosan magántanuló leszek, vizsgálat vizsgálatot fog követni, én pedig iskolai home office-ba kerülök (ezek szerint karantén-veterán vagyok, ez csak most esik le). Szóval, a kórházban vagyok, ami szinte már teljesen üres az ünnepek előtt. Az egész épület csendes és lehangoló, a fehér éjjeliszekrényen pedig a Vörös és fekete hever, az egyik gimis kötelező (vagy ajánlott? már nem is tudom), mintha minden mehetne ugyanúgy tovább a maga útján, és nekem csak annyi lenne a dolgom, hogy időre elolvassam a könyvet. 

Így aztán nem is csinálok mást, csak olvasok és várok, csak én, Julien Sorel meg De Rênalné.

Klasszikus eszképizmus, egy hangot nem tudnék felidézni a könyvből, a valóság kimosta a fikciót, de talán még sosem voltam ennyire hálás könyvnek.

Szeder Kata: Hemingway az angoltanár

Az érettségi évében érkezett hozzánk egy anyanyelvi angoltanár, Mr Schmidt. Korosodó, de ennek tényével látványosan békétlen fickó volt Texasból, kissé nagyothalló, viszont hiúsága nem engedte, hogy ezt fel is vállalja, vagy segítsen rajta. Azért, hogy emiatt ne érje sok kellemetlenség, óráink rendszerint abból álltak, hogy ő csak beszélt és beszélt, közhelyeket és sallangokat puffogtatva, mi pedig hallgattuk. Pár hét után aztán fellázadtunk, hogy ez így nem lesz jó, teljesen el fogunk felejteni angolul beszélni, hagyjon végre szóhoz jutni minket is. A következő órára Hemingway-novellákkal érkezett, az Indián tábort olvastuk fel, és ugyan továbbra sem beszéltetett minket,  de végre valami újat hallottunk. Az 1920-as évekről mesélt, Amerikáról, Párizsról, korszellemről, Gertrude Steinről és szalonjáról, arról, hogy a „rose is a rose is a rose is a rose” („a rózsa az rózsa az rózsa az rózsa.”), 

Hemingwayről, vadászatokról, háborúkról, írói módszeréről, az egyszerűsítés és sűrítés művészetérő - miközben szimbólumokat magyarázott és rajzolt a táblára.

Ugyan tiszavirág-életű volt irodalmi lelkesedése és hamar visszatért a régi mederbe - amit leginkább passzívba kényszerített angoltudásunk sínylett meg -, így nem lett a kedvenc tanárunk később sem, de az biztos, hogy Hemingwayt mindannyiunkkal megkedveltette. Gimnáziumi négy évünk során Az öreg halász és a tenger volt talán az egyetlen olyan irodalmi kötelező, amit tényleg mindenki és időben elolvasott. És nem csak azért, mert rövid és eleve szerethető, hanem mert előzőleg, angolon és angolul, kaptunk hozzá egy sajátos kulcsot, igazából, magát Ernest Hemingwayt.

Valuska László: A kötelezők gyanúsak voltak, a kortársak segítettek megszerettetni

Az utolsó történelemóra után hívott magához a tanárom, a kezembe adott egy cetlit, mert szeretett mindent cetlikre felírni, és nem azért, mert ha valami beugrik neki, akkor ne felejtse el, hanem ez a kommunikációs formája volt. Átadta a papírt, vele az üzenetet, és azt javasolta, hogy olvassam el.

Sokáig azok a könyvek voltak fontosak, amelyeket én választottam ki, amelyekről nem mondták, hogy el kell olvasnom. 

A felnőttek, a tanárok, az irodalomtankönyv, a kánon mind a hatalom megtestesítői voltak, ezért roppant gyanúsak. 

A kötelezők jelentették a múltat és a hatalmi pozíciót, a kortársak a szabadságot, az önrendelkezést, a nyitottságot. Ami kötelező, az nem érdekes, ami kortárs, az alapból izgalmas. A múlt és jövő, a kötelezők és kortársak közötti feszültséget egy magyartanárom úgy oldotta fel, rombolva le ezt a biztonságos kétosztatúságot, hogy lazán összekötött egy kortárs novellát Móricz-cal. Elkezdte felfejteni a kapcsolatokat, a hálózatot, ahogy az irodalmi szövegek egymásra hatnak. Kiderült, hogy a kötelezők izgalmasak is tudnak lenni, sőt nagyon élők! Hogy mindegy, mikor jelent meg valami, ha a jelenből olvasva megszólít, és így minden kortárssá válhat. Fordulópont volt, mert onnantól a kortársak jelentették a kapcsolatot ahhoz az élő hagyományhoz, amit sokan kötelező feladatként olvastak. Ha egy kritikában szerepelt Ottlik, Kosztolányi, Joyce vagy Arany János neve, akkor visszafele elolvastam, mindig a jelenből. Nem az érdekelt, hogy elvégezzem a házi feladatot, hanem hogy kapcsolatot találjak a múlt és a jelen között, mert bele akartam lépni a hagyományba, még ha akkor ezt nem így fogalmaztam meg, de érteni akartam a körülöttem lévő kultúrát, a felnőtteket, és mindenről saját véleményt akartam kialakítani. Ehhez viszont olvasni kellett.

A tanár úrral nem voltunk igazán jóban, megvívtuk egymással harcainkat a gimnáziumban, viszont tiszteltük a másikban az olvasót: pad alatt Esterházyt vagy Kunderát olvasok, hogy amikor Márairól beszél, akkor mindenről beszél. Idegenek voltunk egymásnak, de a könyveken keresztül mindenről tudtunk beszélni.

A cetlin Robert M. Pirsig neve és A zen és a motorkerékpár-ápolás művészete cím szerepelt. Nem hallottam addig se a szerzőről, se a könyvről, de másnap kikölcsönöztem a könyvtárból. Ezt a könyvet nekem ajánlotta, rendesen bele is olvastam magam. Ez volt az igazi kötelező olvasmányom, ami bár nem szerepelt a tanmenetben, de el kellett olvasnom.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Testvérnépnek tekinti a magyarokat az Egri csillagok török fordítója

...
Nagy

10+1 kötelező olvasmány, amit otthonról ingyen le tudsz tölteni

Online elérhető klasszikus könyveket ajánlunk a karantén idejére, nem csak iskolásoknak. 

...
Gyerekirodalom

Elővettük minden idők legnép-szerűbb kötelező olvasmá-nyát

Ha van Magyarországon nagybetűs kötelező olvasmány, akkor az az Egri csillagok. Tizenöt éve a Nagy Könyvet is megnyerte. A regénynek és a belőle készült filmnek kétségtelenül elég masszív olvasói-nézői bázisa van. Újraolvastuk.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Olvass!
...
Beleolvasó

És te mit tennél, ha éjszaka beállítana hozzád a bátyád egy zsák pénzzel és egy hullával?

A családomban mindenki gyilkos Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Roderik Six hátborzongató történetet írt az emberi alkalmazkodókészségről

A Helikon Margó Könyvek sorozatában megjelent Özönvíz egy ökológiai katasztrófa küszöbén játszódik és a kíméletlen túlélési kényszerről mesél. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ughy Szabina novelláiból kiderül, hogy milyen áron válhat láthatóvá egy nő

Milyen árat kell fizetni egy nőnek, hogy szépnek, egészségesnek tűnjön? Ughy Szabina elbeszéléseiben a nők számára az önmagukra ismerés, testük és szellemük újrafelfedezése alapélmény. Olvass bele!

Hírek
...
Beleolvasó

És te mit tennél, ha éjszaka beállítana hozzád a bátyád egy zsák pénzzel és egy hullával?

...
Beleolvasó

Szöllősi Mátyás szerint Roderik Six világa lágy, nedves, szürke purgatórium

...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

...
Gyerekirodalom

Hétlábú paripák és jó boszorkányok bújnak elő Zalka Csenge Virág mesekönyvéből

...
Hírek

Margó Könyvek néven indít könyvsorozatot a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó

...
Hírek

Meghalt Szirtes András

...
Hírek

Egy vesszőhiba miatt ugorhat a Líra 12 milliós büntetése

...
Hírek

Murakami idén is az irodalmi Nobel legnagyobb esélyese a fogadóirodáknál

...
Gyerekirodalom

Mesés böngészők, varázslatos népmesék, kalandos történetek - Tíz gyerekkönyv a Könyvfesztivál kínálatából

A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Nagy

John Scalzi: Miért akarna bármi az emberhez hasonlóvá válni?

Miért vesz valaki templomot magának? Segít-e az alkotói válságban a zenélés? Hogyan reagálnának az emberek, ha tényleg megjelenne az igazi mesterséges intelligencia? John Scalzival, a Könyvfesztivál díszvendégével beszélgettünk. Interjú.

Polc

Nem a nagy háború, hanem a barátod halála avat felnőtté

...

Az árulást a legnehezebben saját magának bocsátja meg az ember

...

Ménes Attila regényében egy ír úr meséli el a romlásnak indult magyarság történetét

...

McCarthy sötét világában a szerelem és a zsenialitás sem képes világot gyújtani

...
Még több olvasnivaló
...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

Mi köze lehet a hüvelykujjunknak a sci-fihez és a fiatal generációhoz, milyen a rém kellemetlen laudáció, és mit jelent spekulatív irodalmi nagykövetnek lenni? A Könyvfesztivál megnyitóján jártunk.

...
Kritika

Miért gyilkolnak a gazdagok, ha a pénz és a hatalom már nem elég motiváció?

Jeneva Rose thrillerjében a város leggazdagabb feleségei olyan döntésre szánják el magukat, ami örökre összeköti őket.

...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.