Kira Jarmis a beszélgetés elején elmesélte, hogyan lett Navalnij sajtótitkára. Sokáig nem érdekelte különösebben a politika, ami elég nagy csalódás volt az ellenzéki gondolkodó anyjának. Aztán amikor 2012-ben részt vett a választásokon, és leadta a voksát Putyin és a pártja, az Egységes Oroszország ellen,
rá kellett jönnie, hogy a szavazatát ellopták és a választást elcsalták.
Számára ez volt az a nagy felismerés, ami mindent megváltoztatott.
Navalnijt eleinte nem kedvelte - igaz, nem is tudott túl sokat róla, csak hogy valamiféle gyanús figura. Akkoriban vádolták Navalnijt azzal, hogy ellopott 16 millió rubelt, de Kirának szöget ütött a fejében, hogy lehet itt valami más is. Elkezdett hát utánaolvasni az ügynek, és rájött, hogy ennyi pénzzel kezdeni szoktak valamit, jellemzően ház, vagy autó, vagy más vagyontárgy lesz belőle - Navalnij viszont teljesen transzparens volt, és nem volt körülötte ilyen gyanús gyarapodás. Kira elkezdte követni Navalnijt a közösségi médiában, majd nem sokkal később önkéntesként kezdett dolgozni Navalnij csapatában. 2014-ben, amikor szóvivőt kerestek, beadta a jelentkezését. Ekkoriban Navalnij letartóztatásban volt, tehát Jarmist úgy vették fel, hogy hónapokig nem találkozhatott a főnökével, és Navalnij feleségén keresztül tartották a kapcsolatot, mivel az ellenzéki politikus az internetet sem használhatta.
Kira Jarmist 2018-ban ítélték huszonöt nap elzárásra, amiért az orosz hatóságok szerint részt vett egy ellenzéki tüntetés megszervezésében. Később házi őrizetbe került, majd tavaly külföldre távozott és azóta is ott él – Oroszország épp akkor adott ki ellene körözést, amikor múlt héten Budapesten mutatta be a Zárka című regényét, amelyet korábbi börtönélményei ihlettek. Interjúnkban a szerző elmondta, hogy non-fiction helyett mindenképp szépirodalmat akart írni, ami viszont egy politikus-aktivista részéről mindig kockázatos lépés. Jarmis könyve viszont egyáltalán nem kellemetlen, hanem egy nagyon tisztességesen megírt debütáló kötet, amelyben a szürreális szálak csak annyira meglepőek, amennyire az lehet, ha egy amúgy törvénytisztelő polgár egyszer csak a rácsok mögött találja magát.
A 2020-as novicsokos mérgezés után Navalnijt Németországban kezelték, majd miután magához tért a kómából, Navalnij azonnal visszatért Oroszországba, ahol le is tartóztatták. Jarmis akkor azt gondolta, hogy sajtósként biztonságban van, viszont egy Twitter-poszt miatt végül mégis letartóztatták a Covid-szabályok megsértésére hivatkozva - ebben a posztban tüntetésre buzdította az embereket Navalnij letartóztatása miatt. Hét hónapot töltött házi őrizetben, míg a bíróság bűnösnek találta, de nem börtönbe zárták, hanem egyfajta szabadságmegvonással sújtották: éjjelente nem hagyhatta el az otthonát, illetve egyáltalán nem hagyhatta el Moszkvát. Az ítélet ellen fellebbezett, és ekkor emigrált Oroszországból - vagyis, mivel megsértette az ítéletet, nem is mehet vissza. Először Finnországba menekült, majd a Navalnij-féle Korrupcióellenes Alapítvány több tagjával együtt azóta Vilniusban dolgoznak. (Az ELTE-s beszélgetés másnapján jött a hír, hogy az oroszok körözést adtak ki Jarmis ellen, akinek viszont sikerült biztonságban elhagynia Magyarországot.)
Navalnij és az ellenzéki paletta
Krekó Péter az orosz ellenzék helyzete kapcsán elmondta, hogy miközben Navalnij az, akit a Nyugat lát az ellenzékből, Oroszországban az állam mindent elkövet, hogy Navalnij láthatatlan maradjon és elhallgassák a megmozdulásait. Egyébként nem is nagyon lehet parlamenti ellenzékről beszélni, mert a Dumában ülő pártok a kormányzó pártot támogatják, például a háborúban vagy Putyin érinthetetlenségének kérdésében is. Bárki, aki valódi, rendszerszintű fenyegetést jelent, azt letiltják, letartóztatják, emigrálásra kényszerül.
Nincsenek véletlenek. A háttérhatalom tagjai szuperemberek, akik szuperterveket dolgoznak ki, és aztán tökéletesen végre is hajtják őket. Körülbelül így foglalható össze a legtöbb összeesküvés-elmélet gerince. A példáért nem kell messzire menni, a koronavírus-világjárvány kitörésével párhuzamosan szólaltak meg azok, akik szerint, ha a vírus egyáltalán létezik, akkor az Bill Gates, a kínaiak vagy éppen a gyógyszeripar műve, akik így akarják kiirtani/sakkban tartani/irányítani az emberiséget. “Ha egy eszmében sokan hisznek, attól az még nem válik valóságossá, mégis hatni fog a világra” - írja Krekó Péter Tömegparanoia 2.0 című könyvében. A kötet első változata 2018-ban jelent meg, és a konteók mellett olyan égető kérdéseket tárgyalt tudományos igénnyel, de közérthetően, mint az álhírek és a post-truth valósága. A 2.0 ennek aktualizált, áramvonalasított új kiadása, amiben a szerző a pandémia gerjesztette jelenségekre is reagál. Krekó Péterrel beszélgettünk.
Krekó kérdésére Jarmis elmondta, hogy a második legnépszerűbb párt az országban a kommunistáké, ami persze szintén nem számít igazi ellenzékinek, de mégsem a Putyin-féle Egységes Oroszország. Éppen ezért Navalnijék fő stratégiája az volt, hogy úgynevezett “okos szavazásra” buzdítottak, azaz, hogy az ellenzéki oroszok minden esetben arra a jelöltre szavazzanak, akinek az adott régióban esélye lehet legyőzni Putyin emberét. Ez azt jelentette, hogy nem a személyes szimpátiáik szerint szavaztak, hanem taktikusan. A cél az volt, hogy megtörjék a putyini monopóliumot és némi nyomást gyakoroljanak az Egyesült Oroszországra. A manőver az első alkalommal jól működött, másodjára viszont Putyinék elcsalták a választást.
Navalnij egyébként Jarmis szerint nem népszerűtlen a hazájában, ezért is próbálják elhallgattatni, illetve láthatatlanná tenni. Erről szólt a merénylet is, most pedig, hogy rács mögött van, a tárgyalása. (Az orosz ügyészség kedden további 13 év börtönbüntetés kiszabását kérte Navalnijra.) Jarmis munkája így tulajdonképpen az, hogy minél hallhatóbbá tegye Navalnijt, akivel most az ügyvédein keresztül kommunikálnak. Részben azért is kellett Jarmisnak elhagynia Oroszországot, mert a házi őrizetben eltiltották az internethasználattól és az ügyvédjén kívül mással nem találkozhatott.
A YouTube-követőik alapján azt tudják, hogy a közönségük elsősorban a városi lakosságból kerül ki, 25-34 éves kor között. Jarmis fontos problémaként említette, hogy a nők aránya mindössze 20 százalék, ami összefügg az uralkodó orosz narratívával, miszerint a nőknek tudniuk kell a helyüket - azaz elsősorban háziasszonyokként képzeljék el magukat. Az elnyomott nők tömegei nem is érdeklődnek úgy a politika iránt, mert Jarmis szerint meggyőzték őket, hogy nem képesek semmiről sem önállóan dönteni.
Holttestek a gépen és a túl sok vodka: dezinformáció egyenes adásban
Krekó szerint Peter Pomerantsev Semmi sem igaz, bármi lehetséges című könyve nagyon jól bemutatja azt a posztmodern diktatúrát, ami Oroszországban működik. Itt a ‘posztmodern’ arra vonatkozik, hogy a hatalom által irányított médiumok számos, akár egymásnak ellentmondó narratívát használnak egyszerre, így a hírfogyasztók elvesznek az információs dzsungelben. Ez az elveszettség végül ahhoz vezet, hogy már semmit sem hisznek el. Ma már nem működik a hagyományos cenzúra, ami elzárja az embereket az információtól, ezért el kell árasztani őket vele. A Dombasz felett kilőtt maláj utasszállító repülőgépről például 12, egymásnak is ellentmondó, összeesküvés-elméletes narratívát terjesztettek el a legmagasabb hivatalos szintekről az orosz közbeszédben, köztük például olyanokkal, hogy a gépen már eleve holttestek voltak.
Jarmis ehhez hozzátette, hogy Oroszországban jelenleg már nem létezik független média. Az invázió kezdete óta Putyin aláírta a törvényt, amivel akár 15 év börtönre is ítélhetik azokat, akik háborúnak nevezik a háborút. Az orosz védelmi minisztérium szóvivője pedig ugyan minden nap elmondja a tévében, hogy az állami narratíva szerint mi történik Ukrajnában, de ez például azt jelenti, hogy az ELTE-s beszélgetés napján rezzenéstelen arccal azt mondta a kamerába, hogy Ukrajnában felfedeztek egy labort, amiben olyan koronavírus-mintákat találtak, amiket kifejezetten az oroszok ellen fejlesztettek ki.
Jarmis szerint mindenről beszélnek, csak az igazságról nem, így aztán egyre újabb és abszurdabb ötletekkel állnak elő, hogy már senki se értse, mi történik, és a végén amiatt ne is érdekelje az embereket a valóság. Ugyanez történt egyébként Navalnij mérgezésekor is, amikor az oroszok olyanokat állítottak egyszerre, hogy:
- a németek mérgezték meg,
- saját magát mérgezte meg,
- vagy túl sok vodkát ivott és attól esett kómába.
Navalnij stábja az Oroszországban még elérhető közösségi médiumokon kommunikál, például a YouTube-on, ahol a Navalnijról elnevezett csatornájuknak több mint hatmillió követője van. Ha egy platformot Putyinék letiltanak, akkor Jarmisék keresnek másikat.
Putyin és az ukránok
Krekó szerint Putyin már a 2000-es évek elején elhatározhatta, hogy uralma alá hajtja a médiát azzal, hogy azt az őt támogató oligarchákkal vásároltatja fel. Ennek erőteljes lökést adhatott, amikor megtapasztalta, hogy a kurszki atomtengeralattjáró tragédiája miatt a sajtó konkrétan PR-válságot tud neki okozni.
Az összeesküvés-elméleteket kutató egyetemi docens Krekó elmondta, hogy egy barátja már az invázió előtt figyelmeztette, hogy ebből biztosan háború lesz, ugyanis folyamatosan jelen volt a propagandában a náci ukránok népirtásának témája (amire azóta sincs bizonyíték), valamint ugyanúgy dehumanizálták az ukránokat, ahogy korábban a csecseneket.
Tehát bár a Kreml hivatalos álláspontja szerint az ukránok baráti nép, az állami médiában folyamatos volt az ukránellenes uszítás.
Krekó szerint Putyin is elhitte a saját propagandáját, hogy az ukránok majd virággal fogadják az orosz katonákat, és ezt a háborút olyan hatalommal folytatja, amit semmilyen fék nem korlátoz. Krekó szerint a szankciók a kőkorszakba vethetik vissza Oroszországot, ami a Putyin-féle rezsim végének kezdete is lehet.
Jarmis alapvetően egyetértett Krekóval, majd kifejtette - ahogy az interjúnkban is - hogyan látja Putyint mint vezetőt és a rendszerét ebben a háborús helyzetben:
Kira Jarmist a legismertebb orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij sajtótitkáraként ismeri a világ, aki vele volt akkor is, amikor Navalnij mérgezés miatt rosszul lett egy repülőjáraton. Az ellenzéki politikust azóta bebörtönözték, Kira Jarmis pedig tavaly hagyta el hazáját, miután a bíróság 18 hónapos büntetést szabott ki rá: 2021-ben ugyanis azért vették őrizetbe, mert egy szimpátiatüntetés körüli szervezkedéssel „megszegte a koronavírus-járvány védelmi szabályait”. Kira Jarmis a héten azért érkezett Budapestre, hogy bemutassa a Zárka című regényét (olvass bele ITT). Utóbbi saját börtöntapasztalatain alapszik, de nem tényirodalom, hanem egy feszes, a szürreális elemeket sem mellőző regény. Mi csütörtökön interjúztunk vele, majd pénteken jött a hír, hogy az orosz hatóságok feltették a nemzetközi körözési listára és a letartóztatását kérik. A szerzővel készült interjúnkban természetesen kihagyhatatlan volt a háború, de Kira Jarmis mesélt „a hűtő és a tévé csatájáról”, elárulta, kinek a biztatására kezdett írni, ahogy azt is, milyen esélyeket lát a Navalnijra váró legújabb ítélethirdetésen.
Fotó: Valuska Gábor
Tovább olvasokA beszélgetés után több, a közönségből érkező kérdés kapcsán felmerült, mi történik, ha Putyin meghal vagy más módon véget ér a hatalma, lesz-e esélye az ellenzéknek vagy a rezsim újraépíti magát. Jarmis szerint erre még senki sem tudja a választ, feltételezhetően nagy lesz a káosz, azt is el tudja képzelni, hogy eleinte megpróbálják majd eltitkolni Putyin halálát, amíg kitalálják, hogyan kezeljék a helyzetet. Később viszont az ellenzék is képbe kerülhet, az embereknek pedig lesz valódi választásuk.
Arra a kérdésre, hogy mi történik, ha Navalnij hal meg, Jarmis elmondta, hogy az előzmények miatt ez megtörténhet, ám még ha így is lesz, Navalnij mozgalma és a gondolatai tovább élnek. Jarmis hisz abban, hogy Oroszországnak szabaddá kell válnia, Navalnij pedig nem maga az eszme, úgyhogy még ha úgy is alakul, hogy elveszítik, Jarmis tovább dolgozik a céljukért.
Jarmis a saját biztonsága miatt nem aggódik - a saját bevallása szerint nem egy naiv ember, tehát tudja, hogy bármikor érheti gyanús baleset, de szerinte nem lehet folyamatosan a félelem árnyékában élni, úgyhogy ezzel egyszerűen nem foglalkozik.
