Egy orosz börtönben az első nap a legnehezebb, de a többi sem fáklyásmenet

Egy orosz börtönben az első nap a legnehezebb, de a többi sem fáklyásmenet

Kira Jarmist 2018-ban ítélték huszonöt nap elzárásra, amiért az orosz hatóságok szerint részt vett egy ellenzéki tüntetés megszervezésében. Később házi őrizetbe került, majd tavaly külföldre távozott és azóta is ott él – Oroszország épp akkor adott ki ellene körözést, amikor múlt héten Budapesten mutatta be a Zárka című regényét, amelyet korábbi börtönélményei ihlettek. Interjúnkban a szerző elmondta, hogy non-fiction helyett mindenképp szépirodalmat akart írni, ami viszont egy politikus-aktivista részéről mindig kockázatos lépés. Jarmis könyve viszont egyáltalán nem kellemetlen, hanem egy nagyon tisztességesen megírt debütáló kötet, amelyben a szürreális szálak csak annyira meglepőek, amennyire az lehet, ha egy amúgy törvénytisztelő polgár egyszer csak a rácsok mögött találja magát.

Ruff Orsolya | 2022. március 16. |
KIRA JARMIS
Zárka
Ford.: Bíró Júlia, Open Books, 2022, 528 oldal
-

„Ha Ányát megkérdeznék, melyik nap a legnehezebb a börtönben, azt mondaná: az első.” Az átlagolvasó már csak amiatt is átérezheti a nyitómondat igazságát, mert a főszereplő Ánya nem egy bűnöző, hanem egy teljesen hétköznapi fiatal nő, akit egy korrupcióellenes tüntetésen vesz őrizetbe az orosz rendőrség. A rabszállítóban még vidámak az összefogdosott emberek, dolgozik az adrenalin, később pedig az is bizakodásra ad okot, hogy az Ányával együtt beszállított embereket sorra elengedik a rendőrőrsről. A történet akkor vesz kellemetlen fordulatot, amikor egy koszlott cellában kell éjszakáznia, majd a tüntetésen való részvétel miatt

tíz nap börtönre ítélik.

Egy olyan zárkába kerül, ahol rajta kívül még öt másik nő raboskodik, nagyjából hasonló fajsúlyú kihágások miatt, jellemzően jogosítvány nélküli vezetésért. Ánya a legrosszabbra készül, de meglepetésére hamar kiderül, hogy cellatársai tulajdonképpen teljesen hétköznapiak. Átlagosak a gondjaik, a vágyaik, az álmaik. A skála persze széles, így van közöttük olyan, aki nem először van a rácsok mögött, más pedig némi alkoholért bármit megtesz a férfiaknak, de van közöttük odaadó feleség, és olyan babaszerű szépség is, aki kitartatja magát. Viszont mindegyikük jóindulatú, és nem áll szándékukban, hogy pokollá tegyék Ánya számára a bent töltött időt.

Egy viszonylag széles társadalmi keresztmetszetet jelenítenek meg, egy olyan szeletet, amelyet ideiglenesen kiragadtak természetes közegéből. A börtönbeli létet ugyanakkor az unalom és az egyhangúság hatja át, a belső dinamikát pedig az étkezések, a létszámellenőrzés, a börtönudvaron tett séta, a napi pár perces telefonálás és a nagy kegyesen engedélyezett zuhanyzás diktálja. Ányát nem verik, nem félemlítik meg, még ha a smasszerok egy része igazi szemétláda is, a testi épsége tulajdonképpen nincs veszélyben. Egészen addig a pillanatig, amíg

fura víziói nem támadnak,

és nem tudja eldönteni, hogy vajon hallucinál, megbolondult, vagy a valóságban is megtörténik, amit látni vél. Hirtelen gyanakvással tekint egyik-másik cellatársára, de a bizalmatlanság saját elmeállapotával kapcsolatban is egyre erősödik benne. Egy megfoghatatlan, a valóság és az illúzió közötti szürkezónában találja magát, amelyhez a megfejtést végül nem más, mint a görög mitológia adja.

Maga az alcím (Hihetetlen események a hármas számú női cellában) is részben ezt sugallja, de utalás lehet egyúttal arra az abszurdumra is, amikor az amúgy szabálykövető magatartást tanúsító polgár olyan helyzetben találja magát, amikor megszűnnek a jogai. Ánya hétköznapi komfortbuborékja is kipattan, és a börtönben olyan emberekkel kerül kapcsolatba, akikkel amúgy nem nagyon. De nem is ez talán a regény legszürreálisabb pontja, hanem az a fellebbezési eljárás, amelynek egyes momentumai a magyar olvasóknak A tanú című filmből lehetnek ismerősek, és amelyben az egész bírósági eljárás

csak porhintés,

hiszen az ítéletet már azelőtt meghozták, mielőtt bárki szólásra nyitotta volna a száját.

Jarmis aktivista szelleme amúgy leginkább azokban a párbeszédekben ütközik ki, amikor szereplői politikai ügyekben vitáznak, és felmondják a legtöbb közhelyet, amit egy tetszőlegesen kiválasztott kocsmaasztal mellett, családi vacsora közben vagy baráti társaságban bárki elsüthet:

„- Nem akarok én semmiféle forradalmat csinálni (…) Csak jól akarok élni.

Natasa összecsapta a kezét.

- Miért talán most rosszul élsz? (…) Soha nem volt ilyen jó az élet Oroszországban, mint most! Nézd csak meg, hogy éltek a szüleink, mi volt a kilencvenes években! Ég és föld. Köszönettel tartozunk ezért.”

Vagy:

„- Érthető, miért rohangáltok az utcán a plakátjaitokkal – a többi szórakozást már unjátok, újakra van szükségetek.

- Vagyis maga szerint az emberek jó dolgukban tüntetnek?

- Az olyanok, mint te, biztosan.”

Abban ugyanakkor a szerzőnek igaza van, hogy a Zárka nem egy politikai pamflet – akkor sem, ha a párbeszédekbe be-beszivárog a politika –, és ha mindenképp kategóriába kellene tuszkolni, akkor már inkább egy felnövéstörténethez áll közelebb: a börtönjelenetek mellett flashbackek sorában ismerjük meg Ánya előéletét, az apja közönyét, saját útkeresését, a nagyvárosba való költözését, a Szonya nevű barátnője iránti szerelmét, és egy rosszul sikerült fotózás történetét, amely még azelőtt törte derékba a külügyi karrierjét, hogy az valójában elkezdődött volna. Az már más kérdés, hogy a jelenleg is zajló orosz-ukrán háború miatt szomorúan aktuális regény lett a Zárka, amelynek kicsengése viszont minden megpróbáltatás ellenére sem negatív.

A Navalnij-szóvivő regénye valószínűleg akkor is érdekes lett volna, ha egy teljesen eseménytelen napon kerül a magyar könyvesboltokba, de az a tény, hogy a megjelenése idején Oroszország éppen háborút folytatott a szomszédos Ukrajna ellen,

még erősebb fénytörésbe helyezte a kötetet.

Miközben Oroszországban a háborúellenes tüntetésekkel összefüggésben már több mint 14 ezer embert vettek őrizetbe, a közösségi oldalakon pedig olyan felvételek bukkantak fel, melyeken a rohamrendőrök agyba-főbe verik a demonstrálókat, egyszerűen nem lehet nem ezen a szűrőn keresztül is olvasni a Zárkát – és ez még akkor is így van, ha az egyes börtönsorsok legalább annyira különböznek egymásról, mint amennyire a hármas számú cellából megismert nők történetei.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

További 13 évre rács mögé zárnák Navalnijt

Az orosz ügyészség további 13 év börtönbüntetés kiszabását kérte a Kreml egyik leghíresebb bírálójaként ismert Alekszej Navalnijra.

...
Hírek

Oroszország körözést adott ki Navalnij szóvivője ellen, aki a napokban érkezett Budapestre

Jarmis éppen a napokban érkezett Budapestre, tegnap mutatták be Zárka című regényét. 

...
Hírek

Szergej Lebegyev: Nemcsak Putyin nélküli, hanem birodalmi tudat nélküli Oroszországra van szükség

Szergej Lebegyev orosz író a Nyugatitér blogon közölt egy írást, amelyben rámutat arra, hogy mi a politikai és pszichológiai háttere Putyin háborújának. 

ZÖLD - TERMÉSZETESEN OLVASOK
...
Zöld

A Last of Us előtt már begombásodott a (horror)irodalom

...
Zöld

Litkai Gergely: Mi történne a világgal, ha eltűnnének a méhek? / A méhek története

...
Zöld

A húsevés évezredes hagyományát ugyanúgy átírhatjuk, mint a nők szavazati jogait?

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Tar Sándor a térképről leszorult helyek és emberek írója

Tar Sándorról írt monográfiát Deczki Sarolta, akit az elesettek, a kiszolgáltatottak, a periféria írójaként is emlegetett szerző életéről és műveinek erőteljes hatásáról is kérdeztünk. 

...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Kritika

Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban

Magyarul is olvasható az amerikai Valancourt kiadó nemzetközi antológiája, amiben Veres Attilától is jelent meg novella. A kötet történetei úgy mesélnek az emberi félelmek és szorongások egyetemességéről, hogy közben sokféle szerző, sokféle stílusában, sokféle horrortradícióhoz kapcsolódnak eredetien. Ez a hét könyve.

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Szauna nap

Gurubi Ágnes a Szív utca című kötetével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozata mostantól egy évig olvasható a Könyves Magazinon. Ez az első rész.

...
Panodyssey

Závada Péter: Az új formákról

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

Hírek
...
Hírek

Csányi Vilmos és Doszpot Péter is elárulta, mi a kedvence a 20 éves Agavétól

...
Panodyssey

Szerényi Tamás: Special Offer [Panodyssey]

...
Hírek

Michel Houellebecq szexfilmje körül tovább dagad a botrány

...
Alkotótárs

Harmadik alkalommal hirdetik meg a Mastercard® - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjprogramot

...
Panodyssey

Kiss Tibor Noé és Borda Réka a Panodyssey új magyar nagykövetei

...
Hírek

Ősi, akkád nyelven hallgatható meg a Gilgames-eposz

...
Hírek

Karafiáth Orsolya: Petőfi életében Júlia volt az egyetlen kaliber [Petőfi200]

...
Beleolvasó

Emerenc ajtaja mögött egy magára maradt nő tragikus sorsa sejlik fel

...
Hírek

Annie Ernaux kivizsgálást követel a bántalmazott francia diáklányok ügyében