Egy orosz börtönben az első nap a legnehezebb, de a többi sem fáklyásmenet

Egy orosz börtönben az első nap a legnehezebb, de a többi sem fáklyásmenet

Kira Jarmist 2018-ban ítélték huszonöt nap elzárásra, amiért az orosz hatóságok szerint részt vett egy ellenzéki tüntetés megszervezésében. Később házi őrizetbe került, majd tavaly külföldre távozott és azóta is ott él – Oroszország épp akkor adott ki ellene körözést, amikor múlt héten Budapesten mutatta be a Zárka című regényét, amelyet korábbi börtönélményei ihlettek. Interjúnkban a szerző elmondta, hogy non-fiction helyett mindenképp szépirodalmat akart írni, ami viszont egy politikus-aktivista részéről mindig kockázatos lépés. Jarmis könyve viszont egyáltalán nem kellemetlen, hanem egy nagyon tisztességesen megírt debütáló kötet, amelyben a szürreális szálak csak annyira meglepőek, amennyire az lehet, ha egy amúgy törvénytisztelő polgár egyszer csak a rácsok mögött találja magát.

Ruff Orsolya | 2022. március 16. |
KIRA JARMIS
Zárka
Ford.: Bíró Júlia, Open Books, 2022, 528 oldal
-

„Ha Ányát megkérdeznék, melyik nap a legnehezebb a börtönben, azt mondaná: az első.” Az átlagolvasó már csak amiatt is átérezheti a nyitómondat igazságát, mert a főszereplő Ánya nem egy bűnöző, hanem egy teljesen hétköznapi fiatal nő, akit egy korrupcióellenes tüntetésen vesz őrizetbe az orosz rendőrség. A rabszállítóban még vidámak az összefogdosott emberek, dolgozik az adrenalin, később pedig az is bizakodásra ad okot, hogy az Ányával együtt beszállított embereket sorra elengedik a rendőrőrsről. A történet akkor vesz kellemetlen fordulatot, amikor egy koszlott cellában kell éjszakáznia, majd a tüntetésen való részvétel miatt

tíz nap börtönre ítélik.

Egy olyan zárkába kerül, ahol rajta kívül még öt másik nő raboskodik, nagyjából hasonló fajsúlyú kihágások miatt, jellemzően jogosítvány nélküli vezetésért. Ánya a legrosszabbra készül, de meglepetésére hamar kiderül, hogy cellatársai tulajdonképpen teljesen hétköznapiak. Átlagosak a gondjaik, a vágyaik, az álmaik. A skála persze széles, így van közöttük olyan, aki nem először van a rácsok mögött, más pedig némi alkoholért bármit megtesz a férfiaknak, de van közöttük odaadó feleség, és olyan babaszerű szépség is, aki kitartatja magát. Viszont mindegyikük jóindulatú, és nem áll szándékukban, hogy pokollá tegyék Ánya számára a bent töltött időt.

Egy viszonylag széles társadalmi keresztmetszetet jelenítenek meg, egy olyan szeletet, amelyet ideiglenesen kiragadtak természetes közegéből. A börtönbeli létet ugyanakkor az unalom és az egyhangúság hatja át, a belső dinamikát pedig az étkezések, a létszámellenőrzés, a börtönudvaron tett séta, a napi pár perces telefonálás és a nagy kegyesen engedélyezett zuhanyzás diktálja. Ányát nem verik, nem félemlítik meg, még ha a smasszerok egy része igazi szemétláda is, a testi épsége tulajdonképpen nincs veszélyben. Egészen addig a pillanatig, amíg

fura víziói nem támadnak,

és nem tudja eldönteni, hogy vajon hallucinál, megbolondult, vagy a valóságban is megtörténik, amit látni vél. Hirtelen gyanakvással tekint egyik-másik cellatársára, de a bizalmatlanság saját elmeállapotával kapcsolatban is egyre erősödik benne. Egy megfoghatatlan, a valóság és az illúzió közötti szürkezónában találja magát, amelyhez a megfejtést végül nem más, mint a görög mitológia adja.

Maga az alcím (Hihetetlen események a hármas számú női cellában) is részben ezt sugallja, de utalás lehet egyúttal arra az abszurdumra is, amikor az amúgy szabálykövető magatartást tanúsító polgár olyan helyzetben találja magát, amikor megszűnnek a jogai. Ánya hétköznapi komfortbuborékja is kipattan, és a börtönben olyan emberekkel kerül kapcsolatba, akikkel amúgy nem nagyon. De nem is ez talán a regény legszürreálisabb pontja, hanem az a fellebbezési eljárás, amelynek egyes momentumai a magyar olvasóknak A tanú című filmből lehetnek ismerősek, és amelyben az egész bírósági eljárás

csak porhintés,

hiszen az ítéletet már azelőtt meghozták, mielőtt bárki szólásra nyitotta volna a száját.

Jarmis aktivista szelleme amúgy leginkább azokban a párbeszédekben ütközik ki, amikor szereplői politikai ügyekben vitáznak, és felmondják a legtöbb közhelyet, amit egy tetszőlegesen kiválasztott kocsmaasztal mellett, családi vacsora közben vagy baráti társaságban bárki elsüthet:

„- Nem akarok én semmiféle forradalmat csinálni (…) Csak jól akarok élni.

Natasa összecsapta a kezét.

- Miért talán most rosszul élsz? (…) Soha nem volt ilyen jó az élet Oroszországban, mint most! Nézd csak meg, hogy éltek a szüleink, mi volt a kilencvenes években! Ég és föld. Köszönettel tartozunk ezért.”

Vagy:

„- Érthető, miért rohangáltok az utcán a plakátjaitokkal – a többi szórakozást már unjátok, újakra van szükségetek.

- Vagyis maga szerint az emberek jó dolgukban tüntetnek?

- Az olyanok, mint te, biztosan.”

Abban ugyanakkor a szerzőnek igaza van, hogy a Zárka nem egy politikai pamflet – akkor sem, ha a párbeszédekbe be-beszivárog a politika –, és ha mindenképp kategóriába kellene tuszkolni, akkor már inkább egy felnövéstörténethez áll közelebb: a börtönjelenetek mellett flashbackek sorában ismerjük meg Ánya előéletét, az apja közönyét, saját útkeresését, a nagyvárosba való költözését, a Szonya nevű barátnője iránti szerelmét, és egy rosszul sikerült fotózás történetét, amely még azelőtt törte derékba a külügyi karrierjét, hogy az valójában elkezdődött volna. Az már más kérdés, hogy a jelenleg is zajló orosz-ukrán háború miatt szomorúan aktuális regény lett a Zárka, amelynek kicsengése viszont minden megpróbáltatás ellenére sem negatív.

A Navalnij-szóvivő regénye valószínűleg akkor is érdekes lett volna, ha egy teljesen eseménytelen napon kerül a magyar könyvesboltokba, de az a tény, hogy a megjelenése idején Oroszország éppen háborút folytatott a szomszédos Ukrajna ellen,

még erősebb fénytörésbe helyezte a kötetet.

Miközben Oroszországban a háborúellenes tüntetésekkel összefüggésben már több mint 14 ezer embert vettek őrizetbe, a közösségi oldalakon pedig olyan felvételek bukkantak fel, melyeken a rohamrendőrök agyba-főbe verik a demonstrálókat, egyszerűen nem lehet nem ezen a szűrőn keresztül is olvasni a Zárkát – és ez még akkor is így van, ha az egyes börtönsorsok legalább annyira különböznek egymásról, mint amennyire a hármas számú cellából megismert nők történetei.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

További 13 évre rács mögé zárnák Navalnijt

Az orosz ügyészség további 13 év börtönbüntetés kiszabását kérte a Kreml egyik leghíresebb bírálójaként ismert Alekszej Navalnijra.

...
Hírek

Oroszország körözést adott ki Navalnij szóvivője ellen, aki a napokban érkezett Budapestre

Jarmis éppen a napokban érkezett Budapestre, tegnap mutatták be Zárka című regényét. 

...
Hírek

Szergej Lebegyev: Nemcsak Putyin nélküli, hanem birodalmi tudat nélküli Oroszországra van szükség

Szergej Lebegyev orosz író a Nyugatitér blogon közölt egy írást, amelyben rámutat arra, hogy mi a politikai és pszichológiai háttere Putyin háborújának. 

AZ OLVASÓK ORSZÁGA
...
Nagy

Ha eltévedsz az információs dzsungelben, már nem hiszel el semmit - és pont ez a cél

...
Podcast

Hogyan teremthetünk jobb Magyarországot 2030-ra?

...
Nagy

A nőiesség kultusza még ma is sok nőt hátráltat az önmegvalósításban

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Burjánzó csalánként gyűrűzik be a felnőtt életbe a gyerekkori abúzus emléke

A gyerekkori szexuális abúzusról és annak későbbi hatásairól szól Borda Réka első regénye, amelynek elbeszélője kisgyerekként válik nagybátyja áldozatává, de már fiatal felnőtt, mire előtörnek belőle az emlékek, és megkezdődik számára a feldolgozás folyamata. Az Égig érő csalán a hét könyve.

...
Gyerekirodalom

Szabó Tibor Benjámin: Megváltozott a világ és erőszakosabbak lettek a történeteink

Nyolc évvel az első EPIC megjelenése után Szabó Tibor Benjámin megírta a folytatást, amelynek rögtön a legelején elrabolnak valakit. A barátok versenyt futnak az idővel, miközben egy titokzatos szekta nyomait kutatják. Szabó Tibor Benjáminnal kötetek közti műfajváltásról, ökológiai zsákutcáról, irodalmi tetoválásokról és a hazai gengszterrap hatásáról is beszélgettünk.

...
Nagy

Katonatisztnek szánták, humanista író lett belőle - Ottlik Géza 110

Száztíz éve, 1912. május 9-én született Budapesten Ottlik Géza Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, az Iskola a határon alkotója, többszörös magyar bridzsbajnok.

Hírek
...
Alkotótárs

Kiválasztották a Mastercard® Alkotótárs ösztöndíj 10 döntősét

...
Hírek

Nádas Péter a Világló részletekért elnyerte a Berman Irodalmi Díjat

...
Hírek

Meghalt Vangelis

...
Hírek

Megmenekült és megújult a Hévíz folyóirat

...
Szórakozás

Megvan, ki játssza Coriolanus Snow-t az Éhezők viadala előzményfilmjében

...
Hírek

Mi történne a világgal méhek nélkül?

...
Szórakozás

Julianne Moore főszereplésével készül az új Atwood-adaptáció

...
Hírek

Ősszel jelennek meg Alan Rickman naplói

...
Beleolvasó

Szeifert Natália Örökpanorámája egy képzeletbeli falu keletkezését és pusztulását kíséri nyomon

...
Hírek

Orbán Viktor a mindennapos olvasásra buzdít

...
Hírek

Libri-díj, Nick Cave-doksi, Irodalmi Diszkó [Programajánló]

...
Hírek

Margó: Idén is keressük a legjobb első prózakötetest!