Helen Garner ausztrál regény- és forgatókönyvíró, A vendégszoba szerzője nemrég elnyerte az Egyesült Királyság legrangosabb, nonfiction köteteknek járó elismerését, a Baillie Gifford-díjat a How to End a Story című, 800 oldalas, elképesztően őszinte naplóinak gyűjteményéért, amelyeket 1978 és 1998 között írt. A díjnyertes mű valójában három kötetből áll, ezekben az írónő válásának, újabb két házasságának és a frigyek felbomlásának, valamint egy nős regényíróval való viszonyának történetét meséli el.
Az első naplóit elégette a hátsó udvaron
Amikor először felmerült a naplóinak kiadása, Garner kizártnak tartotta, hogy ezt megtegye. Az első naplóit az 1980-as években elégette a hátsó udvarában. De amikor újra elolvasta a későbbi naplókat, és rájött, hogy érdekesek, kivágta az unalmas részeket, de nem írta át a bejegyzéseket. Felvette a kapcsolatot barátaival és családtagjaival, hogy figyelmeztesse őket: szerepelnek a naplókban.
Garner számára a naplóírás „intellektuálisan és pszichológiailag komoly” feladat; vizsgálja saját viselkedését és gondolatait, és teszteli megfigyelőképességének határait. Minden más írásánál jobban szereti a naplóit.
„Szabadnak érzem magam, amikor írok. Nem azért írok, hogy másoknak tetsszek, nincs határidőm, és olyan dolgokat is leírhatok, amiket máshol nem mondanék el.”
Ugyanakkor hozzáteszi: „Vannak dolgok, amiket nem írok bele a naplóimba, most, hogy híres lettem a publikálásukról – gondolom, néhányan biztosan remegnek a félelemtől.”
A nők haragja
A díj elégtétel is, mert amikor a Monkey Grip 1977-ben megjelent, az ausztrál kritikusok elutasítóan, sőt felháborodva reagáltak a mű egyértelműen önéletrajzi ihletésére, és azt is megjegyezték, hogy a kötetekből érződik Garner haragja. „A harag gyakran nagyon szégyenletes a nők számára” – mondja Garner.
„Soha nem lepődök meg, amikor egy olyan nőről olvasok, aki megöl egy férfit.
…Néha egy nő egyszerűen csak bekattan. Úgy gondolom, hogy ez nem történne meg, ha nem kellene elfojtanunk a haragunkat és úgy tenni, mintha mi sem történt volna.”
A gyilkos galócás bűntényről ír
Garner 83 éves, azt mondja, érzékeli a kognitív hanyatlás jeleit, de nem hagyja abba az írást: „A világ körülöttem olyan érdekes. Mindig van miről írni, úgyhogy folytatom.” Hamarosan megjelenik a The Mushroom Tapes című, a gyilkos galócás nő peréről szóló könyve, amiben Chloe Hooper és Sarah Krasnostein társszerzőkkel együtt végigköveti a tárgyalást.
