Kira Jarmis: Putyin két hét alatt évtizedekkel vetette vissza Oroszországot

Kira Jarmis: Putyin két hét alatt évtizedekkel vetette vissza Oroszországot

Kira Jarmist a legismertebb orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij sajtótitkáraként ismeri a világ, aki vele volt akkor is, amikor Navalnij mérgezés miatt rosszul lett egy repülőjáraton. Az ellenzéki politikust azóta bebörtönözték, Kira Jarmis pedig tavaly hagyta el hazáját, miután a bíróság 18 hónapos büntetést szabott ki rá: 2021-ben ugyanis azért vették őrizetbe, mert egy szimpátiatüntetés körüli szervezkedéssel „megszegte a koronavírus-járvány védelmi szabályait”. Kira Jarmis a héten azért érkezett Budapestre, hogy bemutassa a Zárka című regényét (olvass bele ITT). Utóbbi saját börtöntapasztalatain alapszik, de nem tényirodalom, hanem egy feszes, a szürreális elemeket sem mellőző regény. Mi csütörtökön interjúztunk vele, majd pénteken jött a hír, hogy az orosz hatóságok feltették a nemzetközi körözési listára és a letartóztatását kérik. A szerzővel készült interjúnkban természetesen kihagyhatatlan volt a háború, de Kira Jarmis mesélt „a hűtő és a tévé csatájáról”, elárulta, kinek a biztatására kezdett írni, ahogy azt is, milyen esélyeket lát a Navalnijra váró legújabb ítélethirdetésen.

Fotó: Valuska Gábor

Ruff Orsolya | 2022. március 12. |

Kira Jarmis
Zárka
Ford.: Bíró Júlia, Open Books, 2022, 528 oldal
-

Mostanra beléptünk az Ukrajna elleni orosz háború harmadik hetébe – vissza tudja idézni a pillanatot, mire gondolt, amikor meghallotta a háború kitörésének hírét?

Én voltam az az ember, aki teljesen biztos volt abban, hogy Putyin nem vág bele ebbe a háborúba. Ő bizonyos mértékig racionális embernek tűnik, az Ukrajna elleni háború pedig esztelenség. Én magam azt gondoltam, hogy nem fog háborúzni, hanem majd megzsarolja a nyugati vezetőket azzal, hogy haderőt vonultat fel az ukrán határon, ezzel pedig a saját fontosságát akarja majd fokozni a világban. Aztán amikor szó szerint lerohanta Ukrajnát, arra jöttem rá, hogy minden feltevésemet kidobhatom az ablakon, mert mindaz, amit a racionalitásáról gondoltam, nem helytálló, és teljesen meggondolatlanul cselekszik.

Pedig nem nyer vele semmit.

Nem tud nyerni a jövőben sem. Két hét alatt évtizedekkel vetette vissza az egész országot. Orosz embereket gyilkol. Ukrán embereket gyilkol. A városaikat bombázza. Ez borzasztó, iszonyú, és nincs semmi értelme. Nekem ebből az egészből az a tanulság, hogy többé már nem tudok valamiféle gonosz lángészként gondolni rá. Nincs már eszénél. Egyszóval sokkolt, amikor ez az egész megtörtént. 

Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

Arról van valami elképzelése, hogy mégis mi történhetett, mi vette rá a támadásra?

Először is, ő egy idős ember. Ez elég fontos szempont. Már nagyon régóta elszigetelten él, mert fél a Covidtól, fél az árulástól. Mindenkire gyanakszik. Nem használja az internetet. Nincs saját mobiltelefonja. Van néhány bizalmasa, akik minden nap piros mappákban visznek neki valamiféle jelentéseket. A világról alkotott minden gondolatát ezekre a jelentésekre alapozza, de ezek hamisak, koholtak. Én tehát arra tippelnék, hogy azt gondolta, az ukránok majd virágokkal üdvözlik, és örülnek, hogy lerohanja őket. Van valamiféle őrült elképzelése az orosz birodalom helyreállításáról, amelynek az élén ő maga állna. Szerintem abba az illúzióba ringatta magát, hogy majd mindenki üdvözölni fogja ezt a lépést. De persze nem így történt. Szóval ott ül elszigetelve…

Mint egy buborékban?

Pontosan. Ott ül a saját buborékjában, és szerintem még most sem realizálja, hogy valójában mi történik. Amikor ukrajnai neonácikról beszél, akkor szerintem ő ezt tényleg el is hiszi, hiszen ilyen jelentéseket kapott. Nincs tájékoztatva, és valamiféle homályos elképzelése van a régi Oroszország feltámasztásáról.

-

Miközben itt ülünk és beszélgetünk, az ukrán és az orosz külügyminiszter épp tárgyalásokat folytat (az interjú csütörtök délelőtt készült, délutánra kiderült, hogy a tárgyalások eredménytelenül értek véget – a szerk.). Önnek van bármi elképzelése, hogyan végződhet ez a háború? És ami szintén nagyon fontos, hogyan tud majd ezek után a két nép békésen egymás mellett élni?

Először is, nem bízom ebben a külügyminiszteri találkozóban. A külügyminiszterünk, Lavrov, őrült mértékben korrupt, bár nagy a támogatottsága az orosz népességen belül. Nyáron viszont elkezdtünk ellene egy vizsgálatot, és kiderült például, hogy a rokonait, a gyerekeit orosz kormányzati repülőgépeken szállíttatja nyaralni. Kapcsolatban áll orosz oligarchákkal, akik a támogatásért fizetnek neki. Neki nem áll szándékában, hogy igazi tárgyalásokat folytasson. 

Szóval ön szerint ez csak a külvilágnak szól?

Igen. Szerintem két erő vethet véget a háborúnak. Az egyik kívülről, a másik belülről fakad. A külső kapcsán például a személyek elleni szankciókra gondolok. Természetesen nem támogatom, hogy a teljes orosz népesség ellen szankciókat vezessenek be, de azt nagyon támogatom, hogy a korrupt oligarchákat szankcionálják, és lefoglalják például a külföldi vagyonukat. Ez valós hatást érhet el, hiszen elégedetlenségükben nekiszegezhetik Putyinnak a kérdést: „Vlagyimir, mire jók ezek az ostoba akciók? Most miattad szenvedünk”. A belső erőt pedig a tiltakozások jelenthetik. Folyamatosan tiltakozásra kérjük az embereket Oroszországban. Valójában azt látjuk, hogy nagyon sokan ellenzik a háborút, és ők utcára is vonulnak. Jelenleg Oroszországban 14 ezer embert tartanak fogva, ami hatalmas szám, és egyben borzasztó is, de mutatja, hogy milyen sokan kimentek tiltakozni.

Oroszország tehát nem egyenlő Putyinnal,

és az oroszok a háború ellen vannak.

De közben meg azt látni, hogy az emberek egy része korlátozottan jut információhoz, és ez is befolyásolhatja, hogyan tekintenek a háborúra.

Természetesen sok orosz ember esik áldozatul az orosz propagandának, miután a független sajtót blokkolták, ahogy a közösségi oldalakat is. Nagyon nehéz megbízható információhoz jutni. Én Putyin támogatottságát 30-40 százalékra tenném, de ez napról napra zsugorodik, hiszen az orosz gazdaság összeomlóban, az ország egyre jobban elszigetelődik. Még ha ezt most valaki nem is érti, heteken belül rá fog jönni. A McDonald’s tegnapelőtt vonult ki Oroszországból, ami nemcsak egy új életet, egy új világot jelképez, nemcsak azt, hogy a globalizáció elhagyja Oroszországot. Hanem azt is, hogy az emberek ott maradtak állás nélkül, hiszen a cég 60 ezer embernek biztosított munkát. Ott vannak tehát munka nélkül, és nem tudnak majd újat találni. A rubel pedig mélyrepülésben. Ez valójában a tévé és a hűtő csatája. És a hűtő fog nyerni, hiszen ha nincs mit enned, hogyan támogathatnád azt, aki ezt az egészet okozta?

-

Hogyan látja Putyinnak mint első számú vezetőnek a jövőjét?

Nem szeretnék jóslásba bocsátkozni, de az én főnököm, Alekszej Navalnij többször elmondta, ha Putyin belemenne a békés hatalomátadásba, tehát félreállna és tisztességes választásokat lehetne rendezni, akkor nem folytatnánk ellene vizsgálatot, és élhetne békében, ahol csak akar – kizárólag a békés átmenet érdekében. De nem úgy fest, mintha Putyin készen állna bármilyen békés dologra. Elképzelésem sincs, hogyan fog ez az egész történni. Mármint tömegtüntetések lesznek? Vagy lesz majd egy oligarcha, aki elárulja őt? Nem tudom. Vagy az idős kora miatt egyszer csak elhalálozik… De egyszer ez elkerülhetetlenül be fog következni, és nem fog sokáig tartani. Most minden összeomlik Oroszországban, és hosszú ideig nem lehet fenntartani a jelenlegi helyzetet. 

Mit árulhat el Alekszej Navalnij jelenlegi körülményeiről? Azt tudni lehet, hogy börtönben van, de mit árulhat el róla, hogy van jelenleg?

Kapcsolatban állunk vele, az ügyvédei gyakran látogatják, így küldhetünk neki jegyzeteket, és kaphatunk tőle választ. A fizikai állapotát tekintve most sokkal jobban van, mint akár egy évvel ezelőtt az éhségsztrájk alatt és az azt követő időszakban. A bebörtönzésével kapcsolatban a fő probléma, hogy a börtönön belül létrehoztak számára egy tényleges börtönt. Nagyjából húsz másik emberrel osztozik a zárkán, akiknek megtiltották, hogy beszéljenek hozzá, máskülönben büntetés várna rájuk. Így aztán nem szólnak hozzá, de közben meg arra kötelezték őket, hogy akárhová megy, mindenhová kövessék. Ez egyfajta pszichológiai nyomás – némán követik mindenhová. Dolgoznia kell, és nincs egyáltalán semmi szabadideje, akár napi egyetlen óra sem. Mindig kell valamit csinálnia, dolgoznia vagy tévét néznie, ami megint csak kötelező. Nem fordíthatja el a fejét vagy csukhatja le a szemét, mert ott áll mellette egy őr, aki arra kényszeríti, hogy végignézze. Szóval elég nehéz, de Alekszej nagyon optimista. És derűs hangulatban van, számára ugyanis a legfőbb, hogy helyesen cselekszik, és tudja, hogy nagyon sok ember bízik benne.

Ez segít megtartani a derűlátását.

Oroszországban jelenleg is zajlik egy pere: a jövő héten lesz a tárgyalás, amin akár tizenöt év szabadságvesztést is kiróhatnak rá. Szerintem 7-10 évet kaphat, és hozzá fogják csapni a jelenlegi büntetéséhez. Ebben az ügyben sikkasztással vádolják, azzal, hogy ellopta azt a pénzt, amit adományként kapott az orosz emberektől. De még a vizsgálóbizottság sem találta nyomát annak, hogy akár csak egyetlen rubel is Alekszejnél landolt volna. Ez benne van a per irataiban, de azt nem fogják a nyilvánosság elé tárni. Így aztán ki kellett találniuk valamit. Ezt elég nehéz elmagyarázni, de nyáron az orosz bíróság Alekszej szervezetét, a korrupcióellenes alapítványt, őt magát is és az összes alkalmazottját szélsőségesnek nyilvánította. Ez Oroszországban egyenlő a terroristával. Emellett kijelentették azt is, hogy már korábban is szélsőségesnek számított a tevékenységünk, holott adót fizettünk, beszámolót adtunk le, és minden legális volt. Most pedig azt mondták, hogy azokban az években nem volt törvényes a dolog. Ebben a sikkasztási ügyben pedig most azt állítják, hogy az emberektől kapott adományokat szélsőséges tevékenységre fordítottuk. Az ítélet természetesen nem fogja ártatlannak nyilvánítani. Bűnösnek fogják találni, ez biztos. 

Az előbb már említette az Oroszországban folyó tüntetéseket, amelyek a magyarul frissen megjelent könyvében is szerepet kapnak. Tudni lehet, hogy a cselekményt személyes élmények inspirálták, de miért a szépirodalom mellett tette le a voksát, miért nem írt non-fictiont?

Szeretek olvasni, és mindennél jobban szépirodalmat szeretek olvasni. Így aztán a könyvem nem valamiféle politikai kiáltvány, sima szépirodalom, és természetesen a saját élményeimen meg a barátaim tapasztalatain alapszik.

Szavakkal akartam létrehozni azt az Oroszországot, amelyet ismerek.

Szerintem a művészet nagyon szorosan kapcsolódik a mindennapi élethez, nem lehet megszabadulni tőle. Azt gondolom, hogy szerzőként nekem nem feladatom olyan nagy globális témákról írni, mint az élet, a szerelem meg a halál. Engem nagyon érdekel az orosz politika, és azt gondolom, ez mást is érdekelhet, nemcsak engem.

Vissza tud emlékezni, mikor döntötte el, hogy az élményeit regényben írja meg? 

Ez vicces történet. A fogvatartási központban voltam, 25 napot töltöttem ott egyetlen tweet miatt, amiben egy gyűlésre hívtam embereket. Ebben az időben Alekszej, akit egy másik intézetben tartottak fogva, eljuttatott hozzám egy kézzel írt levelet, ami arról szólt, hogy korábban mennyi könyvet ajánlottam neki. Már mindet elolvasta, és nagyon sok könyvet női szerző írt, de ő teljesen biztos benne, hogy én jobbat írnék. Így tehát azt javasolta, hogy írjam meg a saját könyvemet arról, amit a fogvatartási intézetben tapasztaltam. Úgy vélte, a női nézőpont érdekes lenne. Ő inspirált és bátorított hónapokig, hiszen már sok-sok évvel korábban is mondogattam, hogy író szeretnék lenni, de sosem hittem volna, hogy lesz hozzá elég önbizalmam. Sokat segített nekem, hogy ennyire bízott bennem és a tehetségemben.  

A hősnője arra számít, hogy a börtönben majd rettenetes körülményekkel és emberekkel kell majd szembenéznie, de nagyon hamar kiderül, hogy valójában átlagemberekkel kerül össze, akik piti bűncselekményeket követtek el. Ha kategorizálni kellene, akkor hogyan képzeljük el, ön milyen emberekkel találkozott odabent?

Teljesen átlagos nők voltak, akik nem követtek el súlyos bűncselekményt. Általában ittas vezetésért zárták be őket, vagy azért, mert jogosítvány nélkül vezettek. Azt mondanám amúgy, hogy a fogvatartási intézetek és a börtönök valószínűleg azok a helyek, ahol virágzik a kormányellenes tevékenység, hiszen teljesen átlagos oroszok vannak ott, például kisnyugdíjas anyák. Akik nem találnak munkát. Aztán meglátják a boltban az árakat… Ők egyáltalán nem támogatják Putyint. Nagyon könnyű volt szóba elegyedni velük, és nagyon érdekelte őket a munkám. Nem voltak félelmetesek, teljesen normális, átlagos orosz nők voltak, nagyon különböző meggyőződéssel. Voltak köztük patrióták, és voltak, akik egyáltalán nem voltak azok. A regényem cselekménye valójában egyetlen zárkában játszódik, és bár nem volt szándékos, de ez

valójában egyfajta metaforája egész Oroszországnak

és a nőknek. A zárkában sokféle karakterrel találkozik az ember.

A regényen végighúzódik egy szürreális vagy mitológiai szál is, ezzel pedig mintha hatalommal ruházta volna fel azokat a nőket, akik csak ritkán hallathatják a hangjukat. Mi volt az eredeti szándéka vagy elképzelése ezzel a szállal?

A szándékom az volt, hogy minden lehetséges újszerű módon teret adjak a nőknek. A könyvemben szinte az összes szereplő nő, legalábbis a fontosabbak. Oroszországban a női agenda nem túl népszerű. Nem mintha az orosz emberek nem osztanák a progresszív elképzeléseket, egyszerűen csak nem tudnak róluk. A propaganda folyamatos agymosást végez, és Putyinék azt az elképzelést hirdetik, hogy a nőké a háziasszonyi szerep, és nincs joguk dönteni semmiről. Ami teljességgel helytelen. És ezzel már nagyon sok nő tisztában van Oroszországban, és küzdenek ellene. Nagyon érdekel a női perspektíva a világon és a jelenlegi Oroszországban. Így aztán arról írtam, amit ismerek, amit látok, és ami érdekel. A rejtélyes szál pedig egyszer csak eszembe ötlött, nem volt vele semmiféle különleges szándékom vele. Egyszerűen csak lenyűgözött, és létre akartam hozni valamiféle mágikus realizmust, amikor az ember nem tudja biztosan, hogy az elméje űz-e vele tréfát, vagy miféle rejtelem történik éppen.

-

Van egy jelenet a könyvben, amikor egy rendőr arról beszél, hogy a lopás a vérünkben van, mindenki lop, de máskülönben milyen jó életünk van. Majd ugyanez a rendőr később szemére veti a főhősnek, hogy milyen kényelmes élete van, és mi értelme van tüntetésekre járni. Sokszor szembesült hasonló véleményekkel?

Szerintem ennek sok összetevője van. Az emberek régebben próbáltak megbékélni a ténnyel, hogy a korrupció létezik, és kitalálták, hogy ez olyasmi, ami a vérünkben van. Ami persze nem igaz. A másik pedig, hogy az oroszok nem akarnak mást, csak békét és egy stabil életet egy csomó lehetőséggel. Amikor Putyin hatalomra került, nyilván jobb légkört teremtett a korábbiakhoz képest. Az egész világon jobban mentek a dolgok, a gazdaság virágzott. Az idősebbek pedig természetesen emlékeztek még, milyen volt régen. Ők magukat győzködik, hogy ez a kicsi, ingatag stabilitás elegendő, és jobb, mint ami régen volt. Ugyanakkor a fiatalabb generáció nem akar belenyugodni ebbe, nem akarja tolerálni, hiszen látják, hogyan mennek a dolgok Európában, Nyugaton, és nem örülnek az ingatag gazdaságnak és a korlátozott lehetőségeknek. Ők sosem éltek a Szovjetunióban, ők csak jobb életet szeretnének. Politikailag ezért aktív az én nemzedékem, és ezért tiltakozunk. Most pedig ezzel a mostani háborúval és gazdasági összeomlással szerintem nem lesz senki Oroszországban, aki azt hinné, hogy jobban és stabilabban mennek a dolgok. Putyin mindig azt mondogatta, hogy legalább nincs háború. Most viszont háború van, a gazdaság romokban, Oroszország el van szigetelve, a gépek pedig szó szerint nem repülnek oda és vissza. Olyan, mintha valami vasfüggöny lenne Oroszország és a világ között. És persze erre rá fognak jönni azok is, akik azt hiszik, hogy Putyin alatt jobban mentek a dolgok.

A regény bemutatóját lemondták annak idején a moszkvai könyvvásáron. Mi volt ennek az oka, és egyáltalán elérhető-e most a könyv Oroszországban?

Igen, lemondták a bemutatót, mert túl rizikósnak gondolták, hogy hagyjanak beszélni, hiszen Navalnij sajtómunkatársa vagyok. Egyszerűen féltek. Gyávák voltak. Az orosz hatóságok szerint amúgy a könyvem az LMBTQ-mozgalmat, a drogokat és az öngyilkosságot propagálja, szerintük be kellene tiltani, és szó volt róla, hogy ellenőrizni fogják a boltokat, de szerintem ez inkább az elrettentést szolgálta. A könyv elérhető, a boltok értékesíthetik, nincs betiltva. És remélem, hogy hamarosan megjelenik a következő könyvem Oroszországban, valószínűleg már a jövő hónapban. 

Mit árulhat el róla elöljáróban?

A zaklatásról fog szólni, a nők zaklatásáról és egy gyilkosságról. Szépirodalom lesz az is.

Látja már, mikor térhet vissza Oroszországba?

Biztos vagyok benne, hogy eljön ennek is az ideje.

A jövőm egész biztosan Oroszországhoz kötődik.

Orosz vagyok. Egy orosz politikus. Mondhatom, hogy egy orosz író. Egyetlen és elsődleges célom, hogy visszatérjek. Most ezt nem tehetem meg, máskülönben bebörtönöznek. Most viszont semmi mást nem teszek, mint próbálom megváltoztatni Oroszországot, hogy jobb hely legyen, és véget érjen az a korrupt politikai hatalom, ami átszövi. Képtelen lennék ellátni ezt a munkát, ha hiábavalónak érezném, én biztos vagyok benne, hogy az orosz jövő fényes. Nem mintha nagyon naiv vagy optimista lennék. Mégis biztos vagyok benne. Ismerem az orosz embereket: normálisak és nem akarnak mást, mint normális életet. Végül ők lesznek fölényben, és majd haza tudok menni. Alekszej pedig szabad lesz – és Oroszország elnöke.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Oroszország körözést adott ki Navalnij szóvivője ellen, aki a napokban érkezett Budapestre

Jarmis éppen a napokban érkezett Budapestre, tegnap mutatták be Zárka című regényét. 

...
Hírek

Mircea Cărtărescu: Putyin most nem Ukrajnával háborúzik, hanem velünk, mindannyiunkkal

Mircea Cărtărescu román író úgy véli Putyin Ukrajna-ellenes agressziója egységbe kovácsolta Európát és morális értelemben már elveszítette a háborút. 

...
Hírek

Szergej Lebegyev: Nemcsak Putyin nélküli, hanem birodalmi tudat nélküli Oroszországra van szükség

Szergej Lebegyev orosz író a Nyugatitér blogon közölt egy írást, amelyben rámutat arra, hogy mi a politikai és pszichológiai háttere Putyin háborújának. 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Olvass!
...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

Titkok, erőszak és szektákhoz hasonló légkör: Karin Smirnoff könyvében egy gyászoló testvérpár küzd a szeretetért és az elfogadásért. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Beleolvasó

A Petri-díjas Rékai Anett kötete egy párkapcsolat függő játszmáit mutatja be

A kamaszkor lezárásáról és az önálló élet indulásának fázisairól szólnak a Petri-díjas Rékai Anett első kötetének szövegei. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Otthonosság és idegenség Görcsi Péter debütáló regényében – Olvass bele!

Görcsi Péter első regénye Magyarországon, Angliában és Norvégiában játszódó autofikciós fejlődésregény, tele generációs tapasztalatokkal, közéleti és személyes sorsfordulókkal. Olvass bele a regénybe!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

Csurka István ma lenne 90 éves, így arra voltunk kíváncsiak, mit lehet tudni a drámáiról. Mik a fő témái, és milyenek a hősei? Felfedezhető-e bennük a későbbi politikus? Milyen út vezetett a bemutatásukig? És vajon aktuálisak-e még? 

...
Kritika

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

Tahir Hamut Izgil ujgur költő és filmes a családjával együtt 2017-ben sikeresen elmenekült Kínából a tömeges letartóztatások elől. Memoárjában bemutatja, hogyan számol fel a totalitárius állam egy kultúrát és egy népet. A Ha értem jönnek éjjel a hét könyve.

...
Nagy

„halálomat türelmesen begombolom” – ma lenne 70 éves Sziveri János

Kifejezetten rövid élet jutott neki, ma ünnepelné hetvenedik születésnapját, de már 34 éve halott. Sziveri János vajdasági születésű költőre emlékezünk.

...
Kritika

Hogyan lesz egy anyából kiapadt, halálszagú folyó?

Az Anyám, a folyó című olasz regény lírai hangon előadott, töredékekből építkező történetének egy anya-lánya kapcsolat az alapja: a negyvenes éveiben járó lány az emlékezetét, így identitását is egyre inkább elveszítő anyjának meséli el – mintegy a felejtés ellen dolgozva – családjuk szerteágazó históriáját.

...
Nagy

Márquez regénye a végakarata ellenére jelent meg – Kafka, Nabokov is hasonlóan járt

Gabriel García Márquez posztumusz kisregényének megjelenése hatalmas irodalmi szenzáció, de van egy kis üröm az örömben, hiszen nem titok, az író meg akarta semmisíteni utolsó írását. 

...
Kritika

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

A Nobel-díjas norvég szerző egymásba írja a hófödte tájat és a koromsötét éjszakát, egymásba játszatja hősét és annak környezetét. A Fehérség az egzakttól a transzcendens felé vezet, így egyszerre szolgál a kivonulás és a bevezetés könyveként.