Háy János: Az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselni

Háy János: Az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselni

A könyvhétre jelent meg Háy János új regénye, a Mamikám (olvass bele ITT, kritikánk ITT), amely egy magányos, idős néni és egy fiatal cigány nő barátságának történetén keresztül beszél a mai magyar vidékről, az előítéletekről és a kitörési pontok hiányáról. Háy Jánossal a könyv szellemi és érzelmi tétjeiről, szociográfiai hátteréről és nyelvezetéről beszélgettünk, de szóba került az is, hogy a mai Magyarországon létezik-e társadalmi mobilitás, és hogy miért fontos egy író számára a folyamatos önvizsgálat és a figyelem újrapozicionálása.

Forgách Kinga | 2021. szeptember 15. |

Interjúkban sokszor elmondod, hogy nem szoktad előre kitalálni, miről írsz legközelebb, a témáidat a világra fordított aktív figyelem hozza. Mi indította be benned a Mamikám történetét, mi volt az az esemény, hír vagy impulzus, ami a figyelmedet a mélyszegénységben élő romák helyzete felé fordította?

Nem volt semmi ilyen rugó, ami beindította volna, legfeljebb a koronavírus, ami miatt többet tudtam azon gondolkodni, hogy mit kéne még megírnom. Volt a fejemben egy ilyen öreg néni és fiatalabb nő, elég erős kulturális különbséggel, s hogy az ő kapcsolatukat megragadni. De semmiképpen nem akartam a mélyszegénységről írni. Hangsúlyozni kell, hogy a mélyszegénység azok számára, akik ott élnek, nem mélyszegénység, hanem élethelyzet, amiben létezni kell. A szociográfiai háttér csak háttér, ahogyan a Félkegyelműnek háttere a 19. század végi Pétervár. Sem nem több, sem nem kevesebb, de a Mamikám nem szeretett volna ebbe a szociográfiai környezetbe beleragadni.

HÁY JÁNOS
Mamikám
Európa Könyvkiadó, 2021, 200 oldal
-

„Most az a feladat, hogy végigpásztázzak magamon és az általam látható horizonton, hogy mi van ott. Mást akarok látni, mint amit eddig láttam” – nyilatkoztad, amikor a regényen dolgoztál. Tekinthető a Mamikám valamiféle újrapozicionálásnak? Egy radikálisan más szemszöget akartál keresni, amikor efelé a téma felé fordultál?

A keresés, amire utaltam, nem konkrétumokról szól, még akkor sem, ha a következmény lehet konkrét mű. 

Szerintem nagy a kísértése minden ember számára annak, hogy beleragadjon a saját kliséibe,

hogy elfogadja, hogy ennyit dobott neki a világ és most már nem fogja törni magát, hogy eleven figyelemmel kísérje az életét. Ez egy írónál látványosabb, mint egy burkolónál vagy egy ügyvédnél, mert a műalkotást nem lehet rutinból megoldani. Az írás egyik alapja az önvizsgálat, a belső örökös feltárása és a figyelem újrapozicionálása. Persze ez sem biztosíték arra, hogy autentikus mű születik, de enélkül biztosan nem születhet. A Mamikám látószöge amúgy nekem nem radikálisan más, és semmiképpen sem volt keresve, netán kitalálva, hogy én ilyet fogok írni. Jött a szereplőivel és a nyelvével együtt, én meg utat engedtem neki.

Mi kell ahhoz, hogy egy ennyire más nézőpontba hitelesen tudjon belehelyezkedni egy író? Végeztél kutatásokat a regényhez vagy a felnövésed során tapasztaltakat sűrítetted bele a Mamikám történetébe?

Minden könyv más nézőpont, az is, aminek ismerősebb a közege, mert a szellemi és érzelmi tétjei mindig újak és csakis kizárólag abban a könyvben feltárhatók. Az ember vagy a tapasztalataira hagyatkozik, vagy megtanulja azt a világot, amiről írni akar. A reália alapjait pontosan le kell rakni. Amitől viszont egy szöveg élni tud, az épp a szerző érzelmi energiái, mindegy, hogy hová van pozicionálva a könyv. Nekem ez a környezet otthonos, nem kellett a szomszédba mennem érte.

Hogyan született meg a regény nyelvezete, az a roncsolt nyelv, amelyen az elbeszélő megszólal? Honnan merítettél, amikor a szavakat, szófordulatokat, nyelvi logikát megteremtetted?  

Nagyon fontos tudni, hogy ez nem roncsolt nyelv.

Ez egy nyelv, ami eltér attól, amit irodalmi nyelvnek nevezünk, de a maga keretei között koherens és képes a világról mindazt elmondani, amit el akar mondani. Kompakt szubkulturális nyelvek vesznek körül bennünket, némelyiket beszéljük, másokat csak értünk, s van olyan, amelyet nem is beszélünk és nem is értünk, bár magyarul van. Egy regény nyelve kell, hogy hitelesen képviselje azt, amiről szól. Ugyanakkor nem lehet olyan nyelv, amit nem értünk, mert akkor nem tud a mű belső tartalma megelevenedni. Én ismerem azt a nyelvet, amiből összeraktam a Mamikám nyelvét. Bár soha nem beszéltem, de pontosan értem. A könyvben megszülető nyelv mindig teremtett nyelv, nem a valós nyelvhasználaton mérettetik meg, hanem, hogy a regényben mennyire nyitja ki az ott felrakott világot. Én megtanultam így írni, szinte megfertőződtem általa, remélem, aki olvassa, hasonlóan éli meg.

Egy regény nem szociológiai munka, tehát nyilván nem az a célja, hogy társadalmi problémákról a maga összetettségében beszéljen vagy azokat elemezze, ugyanakkor figyelemfelkeltő szerepe biztosan van és alkalmas lehet arra, hogy beindítson egyfajta párbeszédet, hiszen óhatatlanul része lesz a közbeszédnek. Te számoltál azzal, hogy a Mamikám esetleg majd beindít valamit, vagy nagyobb visszhangot vált ki a témája miatt? Voltak olyan témák – például alkoholizmus, munkanélküliség, családon belüli erőszak – amiket mindenképpen érinteni akartál a könyvben?

Amikor írok, soha nincs bennem ilyen szándék. Egy cél van, hogy a szöveg felépüljön és betonerős legyen. Ha járulékos haszonként úgymond közéletileg is működik, az csak jó, bár nagyon el fog kedvetleníteni, ha beleragad egyfajta közéleti problémafelvetésbe. Ha az olvasó nem tud érzelmileg belehelyezkedni a szövegbe, akkor tök mindegy, hogy milyen problémákat vet fel egyébként, irodalmilag elbukott. Az meg hogy egy történetben épp mi exponálódik, következik a történetből, a felrakott életekből, s persze abból, hogy az elbeszélő – itt ugye egy egyes szám első személyben beszélő nem iskolázott nőről van szó – mit lát.

Van-e szerinted az íróknak, alkotóknak felelőssége abban, hogy egy társadalmi csoportot, egy kisebbséget hogyan ábrázolnak, vagy a művészi szabadság, az írói fantázia mindent megenged? Az utóbbi években voltak ezzel kapcsolatban viták az irodalmi életben. A kritikámban Jeanine Cummins menekülttémában írt regényét említettem, ami nagy botrányt kavart tavaly, de például Rowlingot is vádolták transzfóbiával, amikor egy olyan sorozatgyilkost ábrázolt a regényében, aki férfi létére női ruhákba bújva cserkészte be áldozatait. Nem voltak benned kétségek azzal kapcsolatban, hogy a történeted egy olyan kisebbséget fog reprezentálni, amely maga egyébként nagyon kevés hangot, teret kap a kulturális térben?

Semmi kétség nem volt bennem.

Egyrészt egy írónak mindig képviselnie kell a szereplői vagy az ábrázolt sorsok igazságát.

Akkor is, ha netán olyanokról ír, akik nem állnak közel hozzá. A Mamikámban nem olyanokról írok, mielőtt még valaki félreértene. Ha én kiállok egy élet igazsága mellett, akkor logikusan kiállok annak a csoportnak az igazságai mellett is, ahová az a szereplő tartozik. De nem volt célom egy kisebbséget reprezentálni, sem a vidéki öreg nénik, sem a cigányok kisebbségét. Emberekről írtam, akik, mint minden ember, társadalmilag is behatárolhatók, de a lényegük mégis az, amit bármely társadalmi csoporthoz tartozó olvasónak mondani tudnak. Ettől még egy regény felkavarhat állóvizet, s ha innét nézem, akkor a Mamikám esetében az is csak jó. Egy olyan országban, ahol semmit nem tudunk már a közvetlen alattunk vagy felettünk lévő társadalmi kasztról sem, nem árt, ha némi híradás van arról, mi zajlik a végeken.

A Mamikám számomra a kitörési pontok hiányáról szól, hogy a felnövés során látott minták, a lehetőségek hiánya, a traumák és az előítéletek együttesen lehetetlenné teszik egy jobb élet megteremtését. A regényben a pékként dolgozó apa testesíti meg a feljebb jutás lehetőségét, az álmaiból – hogy a lányaiból értelmiségi lesz – azonban végül semmi sem teljesül. Reménytelennek látod, hogy a mai Magyarországon lehessen jobb sorsot választani, mint amibe az ember beleszületett?

Egész életünkben cipeljük a szüleink, a származásunk, a genetikai batyunk terheit. Átírni a világunkat nem lehet. De ugyanazt az adottságot lehet jobban és szarabbul működtetni. Én hiszek abban, hogy az ember alapból annyira flexibilis, hogy képes a kitörésre. Ha nem így lenne, biztosan nem lettek volna például eszkimók. De a mai Magyarország nem hasonlít a flexibilis emberre.

A mobilitás szinte teljesen megszűnt,

anyagi és kulturális javakkal körbeépített kasztrendszert látunk. Holott, ha nem érkezik például az elitbe vérfrissítés, akkor kihívás és új erők híján olyan lesz az ország vezető rétege, mint az arisztokráciáról szóló viccek szereplői. Arisztidek és Taszilók fognak irányítani.

Ez a regény egy barátság, egy nők közötti szövetség története is, amely az elbeszélő és Mamika között jön létre. Mamika igazi anya és nagymama figura, akit a vér szerinti anyja helyett választ magának a lány. Miért volt fontos számodra, hogy legyen egy ilyen kapocs, egy ellenpont ebben a történetben?

Ez nem ellenpont, ez maga a történet, ha nincs a Mamika, akkor nincs a fiatal cigány nő sem, ha nincs a fiatal cigány nő, nincs a Mamika sem. Egymást feltételezik, egymást hívják életre. A barátságuk, a szeretetük teszi lehetővé, hogy feltáruljon mindkettő élete, az, ahogyan a világot látják, az, ahogy gondolják, hogy érdemes élni. Sem a kapcsolatukban, sem a világról való gondolkodásukban nincs riszálás, tényleg azt mondják és cselekszik, amit mondani és cselekedni kell. Kulturálisan különböznek, és életkorban is, de ez nem megvonja a másik igazságát, hanem inkább alátámasztja, hiszen ez még inkább megképzi egymás között az érzelmi figyelmet.

A Mamikámmal kapcsolatban számomra nagyon izgalmas kérdés – és úgy érzékeltem, hogy ez az olvasókat is foglalkoztatja –, hogy azok, akikről ez a könyv szól, kézbe veszik-e majd, és ha igen, akkor mit szólnak majd hozzá, illetve, hogy ők maguk hogyan írnák meg a történetüket. Te hogy állsz ehhez, van esetleg törekvés arra, hogy ezt a könyvet eljuttassák ahhoz a réteghez, amelyikről szól?

Őszintén szólva az olvasók kérdése írás közben végképp nem foglalkoztat, mert nem tud foglalkoztatni, hiszen annyira arra az egy dologra kell koncentrálnom, amit épp csinálok. Ebbe a dialógusba, amit az anyaggal folytatok, nem fér bele semmilyen külső megszólaló, sem az, hogy majd olvassa-e valaki vagy sem, sem az, hogy jól áll-e hozzá majd a kritika vagy sem, sem az, hogy bármely társadalmi csoport erre hogyan reagál.

Az irodalmi mű elláthat népművelői feladatot, s én ettől nem idegenkedek, de ez nem dolga.

Bármilyen származású hősei lehetnek, de megint csak hangsúlyoznom kell, hogy az a lényege, hogy az aktuális olvasó belső történéséhez hozzá tud-e szólni. A Mamikám nem egy rétegről szól. Nincs olyan, hogy azokról szól. Vagy szól minden emberről vagy senkiről.

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Háy megmutatja, milyen mélyszegénységben élő, falusi cigánylányként felnőni

Egy vidéki, mélyszegénységben élő cigány nő az elbeszélője Háy János legújabb regényének, amely egyetlen magával sodró gondolatfolyam a kisebbségi létről, a mai magyar vidékről, az előítéletekről és a kitörési pontok hiányáról. A Mamikám a hét könyve.  

...
Hírek

Háy János új regénye ott kezdődik, ahol a sajtó és a politika elhallgat

Augusztus végén jelenik meg Háy János új regénye, a Mamikám: hőse egy cigánylány, akinek a pletykákkal, rágalmakkal, ítéletekkel is meg kell küzdenie a mindennapokban.

...
Beleolvasó

A Mamikám nyelvén feltárul egy világ, amit alig ismerünk

"A Mamikám olyan nézőpontot kínál, amely nemcsak Háy János prózájában új, hanem a kortárs magyar irodalomban is realatíve egyedinek számít" - írtuk a Mamikám recenziójában, amikor a hét könyvévé választottuk. Most itt az alkalom, hogy beleolvass a könyvbe!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kreatív Európa: Azért, mert egy gyerek beszél, ez a te történeted is

Folytatódik Kreatív Európa című sorozatunk, amelyben a kortárs európai irodalomból válogatunk. Most olyan hangsúlyozattan nem ifjúsági irodalomhoz tartozó könyveket ajánlunk, amik egy-egy gyermek vagy kamasz nézőpontjából mesélnek.

...
Kritika

A kisfiúk, akik páncélt öltöttek, hogy túléljék a gyerekkorukat

Alex Schulman megrázóan mutatja be a testvéri kapcsolatok bonyolult dinamikáját, a gyerekek sóvárgását a szülők szeretetéért és a túlélési stratégiákat, ha a gondoskodás kiszámíthatatlan, sőt, életveszélyes. A túlélők a hét könyve.

...
Nagy

Enyedi Ildikó: Női rendezőként szerettem volna megengedni magamnak a lovagiasság luxusát

Füst Milán 1942-ben megjelent regényéből, A feleségem történetéből készített Enyedi Ildikó nagyjátékfilmet. Férfiképről, Európáról és Füst-olvasatáról is beszélgettünk vele.

...
Nagy

Alex Schulman: A fájdalmat használtam fel az íráshoz

Alex Schulman A túlélők című családregénye újabb színt ad a skandináv irodalom magyar nyelvű kínálatához, bizonyítva, hogy nem csak a bűnügyi regényekhez értenek az északiak. Schulman a nemzetközi könyvpiacon ezzel a könyvével debütált, nem is akármilyen sikerrel: több mint harminc országban adták ki a könyvét. Interjú.

...
Nagy

Jennifer Teege: Nincsen olyan, hogy náci gén

Jennifer Teege 38 évesen fedezte fel, hogy a náci lágerparancsnok, a szadizmusáról elhíresült Amon Göth unokája. A felismerés sokkjától a múlt feldolgozásának útját egy nemzetközi sikerű, megrázó könyvben írta meg. Interjú.

...
Kritika

Juan Gabriel Vásquez Kolumbiájában nem a mágia, hanem az erőszak tombol

Juan Gabriel Vásquez a jelenkori latin-amerikai írónemzedék egyik legjelesebb képviselője, Dalok a tűzhöz című kötete pedig bizonyos szempontből könnyed belépő az életműbe: egyszerre tartalmaz régi és új írásokat, de mindegyik központi eleme a Kolumbia múltjától és jelenétől is elválaszthatatlan erőszak. A hét könyve.

Olvass!
...
Beleolvasó

Jonathan Franzen új családregényében mindenki szabadulni próbál valamitől

Jonathan Franzen nagyszabású regénytrilógiájának első részében a chicagói Hildebrandt család keresztúthoz érkezett, tagjai pedig olyan döntések előtt állnak, amelyek hatása alól senki nem tud kibújni. Olvass bele a Keresztutakba!

, a Keres

...
Beleolvasó

Karafiáth Orsolya hősei a halál árnyékában is egymás mellett maradnak

Az Egymás könyve felkavaró hullámvasút, amely az elmúlásról, a barátságról és a bátorságról szól. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Milyen okok állhatnak a háttérben, ha egy fiatal nő eltűnik az otthonából?

Az izlandi Sigrídur Hagalín Björnsdóttir könyvében egy fiatal nő, Edda eltűnik az otthonából, újszülött gyermeke mellől. A rendőrség tanácstalan, és a család a nő öccsét kéri meg, hogy keresse meg Eddát. Olvass bele a Szent Szóba!

...
Beleolvasó

Bödőcs új könyvében harmincéves jubileumot ünnepel a Cirkuszhaza

Bödőcs Tibor új könyvének Luigi King a főszereplője, aki fura keveréke Berlusconinak, Trumpnak, Orbánnak, Castrónak. A Mulat a Manézs megmutatja, milyen egy Cirkuszhazában élni. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ebben a családi legendáriumban nem a portyázó farkasok a legveszélyesebbek

Sepsi László új regényében Höksring városát emberöltők óta az alapító Ergot család tartja kézben, a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével irányítja a kizárólag itt honos hallucinogén gomba termesztését és terjesztését. Miután egy robbanás elpusztítja a békésen vacsorázó Ergot családot és otthonukat, felbolydul a helyi alvilág. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Nem maradt azokból, akik a boszorkánybélyeget keresték rajtunk

A fiatal katalán irodalom legfontosabb szerzője gyönyörű, de nagyon zárt világot mutat be első magyarul megjelenő regényében: a Pireneusok világát, ahol az emberek elszórt hegyi tanyákon élnek, és nemcsak a távolság, de a saját feloldhatatlan magányuk is elválasztja őket egymástól. Olvass bele!

...

Színt vall a Könyves: így olvastuk mi a kötelező olvasmányokat! [podcast]

...

Závada Péter átiratában Rómeó első szerelme a drog [Kötelező]

...

A mansfieldi kastélyban Austen nem félt egy unortodox hősnőt a középpontba tenni [Az Austen-projekt]

...

Knausgård, Sally Rooney és A Zöld Lovag [10 perc Könyves]