Háy János válasza Márton Jocinak a Mamikámról

Háy János válasza Márton Jocinak a Mamikámról

Az utóbbi hetekben heves vita alakult ki Háy János tavaly ősszel megjelent regénye, a Mamikám körül (kritikánk ITT, interjúnk ITT, a könyv bemutatójáról pedig ITT írtunk). A Józsefváros Újságba Kalla Éva írt véleménycikket a könyvről, később Parászka Boróka is csatlakozott a vitához. A Könyves Magazinon Márton Joci roma aktivista írását közöltük a témáról, most Háy János válaszlevelét adjuk közre. 

Háy János | 2022. február 11. |

Kedves Joci,

egyetértek, a roma aktivistáknak az a feladata, hogy minden olyan dolgot észleljenek, amely dolgok negatív reprezentációját adják a cigányságnak. Bennem a Mamikám megírásakor reprezentációs, pláne negatív reprezentációs szándék nem volt. Mindenki számára köztudott, hogy a magyarországi cigányság gondjairól hogyan gondolkodom, s azt hogy e gond csak romlott a rendszerváltás óta a többségi társadalom, s különösképpen a politikai elit vétkének tartom.

Valóban nem romaként írtam meg a könyvet, mégcsak nem is magyar középosztálybeli férfiként, hanem íróként. Méghozzá olyan íróként, aki cigányok között nőtt fel, aki számára teljesen magától értetődő, hogy cigányok és nemcigányok együtt élnek, s hogy a származása alapján senkit nem árazok be sem negatív, sem pozitív irányból.

Márton Joci: Háy János regénye nem a romák hangját képviseli
Márton Joci: Háy János regénye nem a romák hangját képviseli

Tavaly jelent meg Háy János Mamikám című regénye (olvass bele ITT), amelynek elbeszélője egy vidéki, mélyszegénységben élő cigány nő. A könyvvel mi is sokat foglalkoztunk, év végi top50-es listánkra is felkerült. Kritikánkban felvetettük, hogy bár a regény izgalmas írói vállalkozás, nem mindegy, ki és hogyan jeleníti meg egy etnikai, vallási vagy akármilyen kisebbség szempontjait, főleg, ha maga a kisebbség kevés teret és lehetőséget kap arra, hogy a saját nézőpontjából és hangján mondja el a történetét. Háy Jánossal akkor interjút is készítettünk, aki amellett érvelt, hogy nem volt célja egy kisebbséget reprezentálni, egy írónak a szereplők, az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselnie (ezek a kérdések a könyv margós bemutatóján is felmerültek, amiről ITT írtunk). Az utóbbi hetekben a Józsefváros Újságban bontakozott ki vita a Mamikámról, Kalla Éva véleménycikkére Háy János is reagált, később pedig Parászka Boróka is írt a könyvről. Most Márton Joci roma aktivista írását közöljük a regényről. (Háy János válasza ITT olvasható.)

Fotó: Végh Dániel/ CEU

Tovább olvasok

Mint író igyekeztem a legmélyebben feltárni azt a témát, amit régóta hordozok magamban, annak az érzelmi mélységét megmutatni. A jó művek valóban mindenkihez szólnak. Én ilyen műveket akarok írni.

A jó művek, akár olvasóként van érintve az ember, akár íróként, olyanok, amitől megszakad az ember szíve.

A Mamikám történetétől nekem megszakadt. Nem az erőteljes szexuális jelenetektől, a durvaságoktól, hanem a kiúttalanságtól. Hogy van egy ember, aki ki akar törni valahonnan, de újra és a végén végérvényesen visszazuhan oda, ahol nem akart lenni. Méghozzá azért zuhan vissza, mert a többségi társadalom képviselői azt sulykolják belé, hogy elkövetett egy rettenetes bűnt, és felhozzák a származását.

Általában szeretem azokat, akikről írok, nem is lehetne másképp írni, de az itt szereplő két nő, talán minden eddigi szereplőmnél közelebb áll hozzám, meglehet azért, mert a megformálásukhoz alapot szolgáltató emberek is nagyon közel állnak hozzám. Az ítélkezés fölöttük nem jelenhet meg a könyvben, hiszen az író soha nem ítélkezhet, mert minden ítélkezés morálisan, tágabb értelemben ideológiailag megbélyegzi a szereplőket.

Háy János: Az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselni
Háy János: Az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselni

A könyvhétre jelent meg Háy János új regénye, a Mamikám (olvass bele ITT, kritikánk ITT), amely egy magányos, idős néni és egy fiatal cigány nő barátságának történetén keresztül beszél a mai magyar vidékről, az előítéletekről és a kitörési pontok hiányáról. Háy Jánossal a könyv szellemi és érzelmi tétjeiről, szociográfiai hátteréről és nyelvezetéről beszélgettünk, de szóba került az is, hogy a mai Magyarországon létezik-e társadalmi mobilitás, és hogy miért fontos egy író számára a folyamatos önvizsgálat és a figyelem újrapozicionálása.

Tovább olvasok

Abba nem mennék bele mélyebben, hogy miért nincsen neve a szereplőknek. Rengeteget beszéltem már más könyveim kapcsán róla, ahol szintén nem jelenik meg a név. Ugyanakkor itt valójában van név, hiszen ebben a közösségben mindenki az egymáshoz való viszonya szerint szerepel. S mivel nagyon bizalmi a viszony, így a családi helyük szerint: mamika, öregmamika, fiatalpapa, öregpapa, s az elbeszélő pedig jánka.

Minden irodalmi műben fontos a reáliaalap.

Azt le kell rakni ahhoz, hogy a lényeget, a sorsokat biztonságban rá lehessen építeni. A reáliaalapba vagy beletanul az ember, mondjuk így tesz egy történelmi regény esetében, vagy tapasztalatból hozza. A Mamikám történetébe nem lehet beletanulni, azt csak hozni lehet. Az írónak az a dolga, hogy a történeteit megírja, akkor volna lelkiismeretlen, ha gyávaságból, lustaságból vagy bármi más okból nem teszi ezt meg. Ugyanakkor íróként, ezt is sokszor elmondtam, megírtam, nem tudok a közönségre figyelni, mert minden figyelmem a regényben megragadni kívánt világ felé fordul. Nem figyelhetek kritikára, nem figyelhetek lehetséges olvasóra, nem figyelhetek önmagamra vagy a családomra, hogy ők mit szólnak hozzá. Az írói figyelem talán így lehetne mondani, vertikális és teljes világskálában gondolkodik és nem horizontális, amiben a terméklétrehozók, a gyártók és kereskedők gondolkodnak.

Sokáig azért akadt el bennem a történet, mert nem találtam a nyelvét.

Szeretem a beszéltnyelvet, s ahol tudom követem is az írásaimban, de itt valami másfajta nyelv kellett, a gyerekkorom nyelve, ami még most is él, ami még most is eleven tapasztalat nekem. Hangsúlyozom, hogy nem roncsolt nyelvről van szó, hanem nyelvről, amin a nyelvhasználók meg tudják fogalmazni a világot.

Jó volna, ha a Mamikámat mindenki képes volna irodalmi műként olvasni, s az általa vagy miatta felvetett társadalmi gondot pedig társadalmi gondként, amely gond létében megvan mindőnk egyéni és közösségi felelőssége. Minden irodalmi műnek van publicisztikus, vagy épp közéleti olvasata, ám az az olvasat nem a belső tartalomnak szól. Ahogyan a Gézagyerek című drámám, bár nem arról szól, de reflektál egy társadalmi gondra, az autizmusra, a Nehéz című  drámám és a Gyerek című regényem pedig az alkoholizmusra, de nem arról szólnak.

Hogy mi és miképpen van elmondva a regényben, nem pontosan az én írói akaratomtól függ, hiszen nem írói narráció van benne. Nincs úgymond szerecsenmosdatás, amikor azt mondom, hogy emberi sorosokról írok itt is, mint bármely más könyvemben. Ahogyan az irodalmi művek általában nem népekről, hanem emberekről szólnak. Hogy idehozzak egy kegyetlensége miatt általam nem kedvelt elbeszélést: Móricz Barbárok című munkája nem általában beszél a pásztorokról.

Nincs takargatnivalóm, azok a negatív állítások, amiket a regény kapcsán megfogalmaztak, mégha a regény is váltotta ki idegenek a Mamikámtól és idegenek tőlem.

Nem szeretném szembeköpni az anyámat, a nagyszüleimet, a bátyámat, a barátaimat, nem szeretném szembeköpni a gyerekkorom. A mások megítélése akár negatív, akár pozitív megítélése távol áll az irodalmi műtől, s pláne távol áll tőlem, mint magát tisztességesnek tartó embertől.

Kedves Joci, egyet biztosan állíthatok, nem állunk ellentétes oldalon, és soha sem álltunk, akkor sem, ha én nem vagyok cigány, sem aktivista, csak egy író. S bármilyen rossz hangzik el a könyvről, rólam, nem is fogunk soha ellentétes oldalon állni, mert a másik oldal: nem hely. És abban is biztos vagyok, hogy azok az olvasók, akikkel én találkoztam, s nincsenek kevesen, nem olyan előjellel olvasták a könyvet, mint amit most a könyv nyakába akasztanak, s hogy a legtöbb olvasóban inkább a felelősség éled, esetleg a szégyen, amennyiben voltak rossz és általánosító gondolatai a cigányokról.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Márton Joci: Háy János regénye nem a romák hangját képviseli

Tavaly ősszel jelent meg Háy János Mamikám című regénye, amelynek elbeszélője egy vidéki, mélyszegénységben élő cigány nő. A könyv tétjéről és hatásáról az utóbbi hetekben komoly vita bontakozott ki, most Márton Joci roma aktivista írását olvashatjátok a Mamikámról.

...
Podcast

Háy János: A magyar társadalom ösztönösen kidolgozta a kasztrendszert

Az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon Valuska László beszélgetett Háy Jánossal a Mamikám című regényéről. A beszélgetést most teljes egészében végig is hallgathatod, mi pedig pontokba szedtük a fontosabb, érdekesebb gondolatokat.

...
Nagy

Háy János: Az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselni

Háy János új regénye, a Mamikám egy magányos, idős néni és egy fiatal cigány nő barátságának történetén keresztül beszél a mai magyar vidékről, az előítéletekről és a kitörési pontok hiányáról. Háy Jánossal a könyv szellemi és érzelmi tétjeiről, szociográfiai hátteréről és nyelvezetéről beszélgettünk. Interjú.

ZÖLD - TERMÉSZETESEN OLVASOK
...
Zöld

A Last of Us előtt már begombásodott a (horror)irodalom

...
Zöld

Litkai Gergely: Mi történne a világgal, ha eltűnnének a méhek? / A méhek története

...
Zöld

A húsevés évezredes hagyományát ugyanúgy átírhatjuk, mint a nők szavazati jogait?

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Krasznahorkai László könyvét lapozgatják a britek az angol könyvesboltokban

Nemrég annak jártam utána, hogyan fogadták a britek Harry herceg memoárját Londonban, most pedig ismét nyakamba vettem a várost, hogy kiderítsem, mit gondolnak a magyar szerzőkről. Így hát könyvesboltról könyvesboltra jártam, hogy felkutassam, mely művek alapján ismerhetnek minket a britek.

...
Nagy

Az utolsó mohikánon nőttél fel, de ezeket nem tudtad

Milyen történelmi előzményei vannak a regénynek? Mi tükröződik abban, ahogyan Cooper az őslakosokat ábrázolja? Az eredeti szöveg melyik rétegével nem találkozhattak Magyarországon azok, akik Réz Ádám átdolgozását olvasták? És mit hagytak ki korábban több magyar fordításból?

...
Nagy

Tar Sándor a térképről leszorult helyek és emberek írója

Tar Sándorról írt monográfiát Deczki Sarolta, akit az elesettek, a kiszolgáltatottak, a periféria írójaként is emlegetett szerző életéről és műveinek erőteljes hatásáról is kérdeztünk. 

...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Kritika

Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban

Magyarul is olvasható az amerikai Valancourt kiadó nemzetközi antológiája, amiben Veres Attilától is jelent meg novella. A kötet történetei úgy mesélnek az emberi félelmek és szorongások egyetemességéről, hogy közben sokféle szerző, sokféle stílusában, sokféle horrortradícióhoz kapcsolódnak eredetien. Ez a hét könyve.

SZÓRAKOZÁS
...
Nagy

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett A páciens!

A páciens című sorozathoz kapcsolódva most öt olyan könyvet mutatunk, amelyekben a pszichológus szemszögén keresztül beleshetünk a terápia zárt ajtaja mögé, és amelyekből kiderül, hogy a szakember is ugyanolyan esendő, mint a páciens.  

...
Podcast

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

A hallgatók társalkotói szerepéről, John Cheever prózájáról, hidegháborúról és melankóliáról beszélgettünk Szabó Benedekkel, aki az egyrészt-másrészt generációjához tartozik.

...
Szórakozás

Müller Péter Sziámi: A dal tud valamit, amit szeretnék tudni én is

„Életem összes kalandja másodszándékból következett” ‒ mondja Müller Péter Sziámi, akinek napestig sorolhatnánk a titulusait és a kitüntetéseit, magára legszívesebben mégis költőként tekint. Elmesélte nekünk, hogy lelt rá élete legjobb játszótársára nemrégiben, és megtudtuk tőle, miért csendesednek el bennünk a dalok, mire felnövünk.

Polc

Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban

...

Bevezetés a városi magány mesterségébe

...

A totális diktatúra receptje: a biztonságra hivatkozva építsd le a szabadságot

...

Ukrajnában a költészet ott kezdődik, ahol a szókincs véget ér

...