Háy János válasza Márton Jocinak a Mamikámról

Háy János válasza Márton Jocinak a Mamikámról

Az utóbbi hetekben heves vita alakult ki Háy János tavaly ősszel megjelent regénye, a Mamikám körül (kritikánk ITT, interjúnk ITT, a könyv bemutatójáról pedig ITT írtunk). A Józsefváros Újságba Kalla Éva írt véleménycikket a könyvről, később Parászka Boróka is csatlakozott a vitához. A Könyves Magazinon Márton Joci roma aktivista írását közöltük a témáról, most Háy János válaszlevelét adjuk közre. 

Háy János | 2022. február 11. |

Kedves Joci,

egyetértek, a roma aktivistáknak az a feladata, hogy minden olyan dolgot észleljenek, amely dolgok negatív reprezentációját adják a cigányságnak. Bennem a Mamikám megírásakor reprezentációs, pláne negatív reprezentációs szándék nem volt. Mindenki számára köztudott, hogy a magyarországi cigányság gondjairól hogyan gondolkodom, s azt hogy e gond csak romlott a rendszerváltás óta a többségi társadalom, s különösképpen a politikai elit vétkének tartom.

Valóban nem romaként írtam meg a könyvet, mégcsak nem is magyar középosztálybeli férfiként, hanem íróként. Méghozzá olyan íróként, aki cigányok között nőtt fel, aki számára teljesen magától értetődő, hogy cigányok és nemcigányok együtt élnek, s hogy a származása alapján senkit nem árazok be sem negatív, sem pozitív irányból.

Márton Joci: Háy János regénye nem a romák hangját képviseli
Márton Joci: Háy János regénye nem a romák hangját képviseli

Tavaly jelent meg Háy János Mamikám című regénye (olvass bele ITT), amelynek elbeszélője egy vidéki, mélyszegénységben élő cigány nő. A könyvvel mi is sokat foglalkoztunk, év végi top50-es listánkra is felkerült. Kritikánkban felvetettük, hogy bár a regény izgalmas írói vállalkozás, nem mindegy, ki és hogyan jeleníti meg egy etnikai, vallási vagy akármilyen kisebbség szempontjait, főleg, ha maga a kisebbség kevés teret és lehetőséget kap arra, hogy a saját nézőpontjából és hangján mondja el a történetét. Háy Jánossal akkor interjút is készítettünk, aki amellett érvelt, hogy nem volt célja egy kisebbséget reprezentálni, egy írónak a szereplők, az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselnie (ezek a kérdések a könyv margós bemutatóján is felmerültek, amiről ITT írtunk). Az utóbbi hetekben a Józsefváros Újságban bontakozott ki vita a Mamikámról, Kalla Éva véleménycikkére Háy János is reagált, később pedig Parászka Boróka is írt a könyvről. Most Márton Joci roma aktivista írását közöljük a regényről. (Háy János válasza ITT olvasható.)

Fotó: Végh Dániel/ CEU

Tovább olvasok

Mint író igyekeztem a legmélyebben feltárni azt a témát, amit régóta hordozok magamban, annak az érzelmi mélységét megmutatni. A jó művek valóban mindenkihez szólnak. Én ilyen műveket akarok írni.

A jó művek, akár olvasóként van érintve az ember, akár íróként, olyanok, amitől megszakad az ember szíve.

A Mamikám történetétől nekem megszakadt. Nem az erőteljes szexuális jelenetektől, a durvaságoktól, hanem a kiúttalanságtól. Hogy van egy ember, aki ki akar törni valahonnan, de újra és a végén végérvényesen visszazuhan oda, ahol nem akart lenni. Méghozzá azért zuhan vissza, mert a többségi társadalom képviselői azt sulykolják belé, hogy elkövetett egy rettenetes bűnt, és felhozzák a származását.

Általában szeretem azokat, akikről írok, nem is lehetne másképp írni, de az itt szereplő két nő, talán minden eddigi szereplőmnél közelebb áll hozzám, meglehet azért, mert a megformálásukhoz alapot szolgáltató emberek is nagyon közel állnak hozzám. Az ítélkezés fölöttük nem jelenhet meg a könyvben, hiszen az író soha nem ítélkezhet, mert minden ítélkezés morálisan, tágabb értelemben ideológiailag megbélyegzi a szereplőket.

Háy János: Az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselni
Háy János: Az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselni

A könyvhétre jelent meg Háy János új regénye, a Mamikám (olvass bele ITT, kritikánk ITT), amely egy magányos, idős néni és egy fiatal cigány nő barátságának történetén keresztül beszél a mai magyar vidékről, az előítéletekről és a kitörési pontok hiányáról. Háy Jánossal a könyv szellemi és érzelmi tétjeiről, szociográfiai hátteréről és nyelvezetéről beszélgettünk, de szóba került az is, hogy a mai Magyarországon létezik-e társadalmi mobilitás, és hogy miért fontos egy író számára a folyamatos önvizsgálat és a figyelem újrapozicionálása.

Tovább olvasok

Abba nem mennék bele mélyebben, hogy miért nincsen neve a szereplőknek. Rengeteget beszéltem már más könyveim kapcsán róla, ahol szintén nem jelenik meg a név. Ugyanakkor itt valójában van név, hiszen ebben a közösségben mindenki az egymáshoz való viszonya szerint szerepel. S mivel nagyon bizalmi a viszony, így a családi helyük szerint: mamika, öregmamika, fiatalpapa, öregpapa, s az elbeszélő pedig jánka.

Minden irodalmi műben fontos a reáliaalap.

Azt le kell rakni ahhoz, hogy a lényeget, a sorsokat biztonságban rá lehessen építeni. A reáliaalapba vagy beletanul az ember, mondjuk így tesz egy történelmi regény esetében, vagy tapasztalatból hozza. A Mamikám történetébe nem lehet beletanulni, azt csak hozni lehet. Az írónak az a dolga, hogy a történeteit megírja, akkor volna lelkiismeretlen, ha gyávaságból, lustaságból vagy bármi más okból nem teszi ezt meg. Ugyanakkor íróként, ezt is sokszor elmondtam, megírtam, nem tudok a közönségre figyelni, mert minden figyelmem a regényben megragadni kívánt világ felé fordul. Nem figyelhetek kritikára, nem figyelhetek lehetséges olvasóra, nem figyelhetek önmagamra vagy a családomra, hogy ők mit szólnak hozzá. Az írói figyelem talán így lehetne mondani, vertikális és teljes világskálában gondolkodik és nem horizontális, amiben a terméklétrehozók, a gyártók és kereskedők gondolkodnak.

Sokáig azért akadt el bennem a történet, mert nem találtam a nyelvét.

Szeretem a beszéltnyelvet, s ahol tudom követem is az írásaimban, de itt valami másfajta nyelv kellett, a gyerekkorom nyelve, ami még most is él, ami még most is eleven tapasztalat nekem. Hangsúlyozom, hogy nem roncsolt nyelvről van szó, hanem nyelvről, amin a nyelvhasználók meg tudják fogalmazni a világot.

Jó volna, ha a Mamikámat mindenki képes volna irodalmi műként olvasni, s az általa vagy miatta felvetett társadalmi gondot pedig társadalmi gondként, amely gond létében megvan mindőnk egyéni és közösségi felelőssége. Minden irodalmi műnek van publicisztikus, vagy épp közéleti olvasata, ám az az olvasat nem a belső tartalomnak szól. Ahogyan a Gézagyerek című drámám, bár nem arról szól, de reflektál egy társadalmi gondra, az autizmusra, a Nehéz című  drámám és a Gyerek című regényem pedig az alkoholizmusra, de nem arról szólnak.

Hogy mi és miképpen van elmondva a regényben, nem pontosan az én írói akaratomtól függ, hiszen nem írói narráció van benne. Nincs úgymond szerecsenmosdatás, amikor azt mondom, hogy emberi sorosokról írok itt is, mint bármely más könyvemben. Ahogyan az irodalmi művek általában nem népekről, hanem emberekről szólnak. Hogy idehozzak egy kegyetlensége miatt általam nem kedvelt elbeszélést: Móricz Barbárok című munkája nem általában beszél a pásztorokról.

Nincs takargatnivalóm, azok a negatív állítások, amiket a regény kapcsán megfogalmaztak, mégha a regény is váltotta ki idegenek a Mamikámtól és idegenek tőlem.

Nem szeretném szembeköpni az anyámat, a nagyszüleimet, a bátyámat, a barátaimat, nem szeretném szembeköpni a gyerekkorom. A mások megítélése akár negatív, akár pozitív megítélése távol áll az irodalmi műtől, s pláne távol áll tőlem, mint magát tisztességesnek tartó embertől.

Kedves Joci, egyet biztosan állíthatok, nem állunk ellentétes oldalon, és soha sem álltunk, akkor sem, ha én nem vagyok cigány, sem aktivista, csak egy író. S bármilyen rossz hangzik el a könyvről, rólam, nem is fogunk soha ellentétes oldalon állni, mert a másik oldal: nem hely. És abban is biztos vagyok, hogy azok az olvasók, akikkel én találkoztam, s nincsenek kevesen, nem olyan előjellel olvasták a könyvet, mint amit most a könyv nyakába akasztanak, s hogy a legtöbb olvasóban inkább a felelősség éled, esetleg a szégyen, amennyiben voltak rossz és általánosító gondolatai a cigányokról.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Márton Joci: Háy János regénye nem a romák hangját képviseli

Tavaly ősszel jelent meg Háy János Mamikám című regénye, amelynek elbeszélője egy vidéki, mélyszegénységben élő cigány nő. A könyv tétjéről és hatásáról az utóbbi hetekben komoly vita bontakozott ki, most Márton Joci roma aktivista írását olvashatjátok a Mamikámról.

...
Podcast

Háy János: A magyar társadalom ösztönösen kidolgozta a kasztrendszert

Az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon Valuska László beszélgetett Háy Jánossal a Mamikám című regényéről. A beszélgetést most teljes egészében végig is hallgathatod, mi pedig pontokba szedtük a fontosabb, érdekesebb gondolatokat.

...
Nagy

Háy János: Az ábrázolt sorsok igazságát kell képviselni

Háy János új regénye, a Mamikám egy magányos, idős néni és egy fiatal cigány nő barátságának történetén keresztül beszél a mai magyar vidékről, az előítéletekről és a kitörési pontok hiányáról. Háy Jánossal a könyv szellemi és érzelmi tétjeiről, szociográfiai hátteréről és nyelvezetéről beszélgettünk. Interjú.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

...
Zöld

Az írók jóval a tudósok előtt ráéreztek az agy működésére – interjú a világhírű agykutatóval

Dr. Scott A. Small Alzheimer-kutató érdekfeszítően írt arról, miért tesz jót nekünk az egészséges felejtés. Szóba került Salman Rushdie elmepalotája, a kreativitás és a MI, az alvás és a társadalmi felejtés szerepe, illetve a pszichopaták és a csimpánzok is. Interjú.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

...
Nagy

Bognár Péter: Az erőszakról, a félelemről és a szavak jelentéséről

„A Haraszti-csemete által tollbamondott jegyzőkönyv alapján így beszélt tehát a fiú, így vagy valahogy ilyesformán, de hogy mindabból, amit összehordott, és amit a fiú őszerinte a fülébe sugdosott az autóban, mindabból mennyi és mi volt igaz, azt már sose fogjuk megtudni.” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesre - ez a nyolcadik rész.

...
Nagy

Karinthy a Micimackót akkora szenzációnak érezte, mint „Mikimauz” megjelenését

Magyarországon a Micimackó Karinthy Frigyes fordításában lett borzasztóan népszerű. De hogyan bukkant az író Milne gyerekkönyvére, ő maga mit gondolt a kötetről, és milyenek voltak a korabeli kritikák? Cikkünkben ennek járunk utána.

...
Nagy

Nem kell mindent megbocsátani, de ha képesek vagyunk rá, az egyfajta szupererő

Carley Fortune a pandémia alatt írta meg első, Minden elmúlt nyár című regényét, amiben arra a kérdésre keresi a választ, hogy meddig tart a kamaszkori szerelem varázsa. A szerzővel a kanadai tájról, a kamaszkori naplóírásról is beszélgettünk. Interjú.

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Lídiák és megtöltésre váró üres kötetek – A Véletlenül írtam egy könyvet forgatásán jártunk

Magyarok készítenek filmet a holland sikerkönyvből, amely egyszerre szól az írás csodájáról és a gyász intenzív feldolgozásáról. A Véletlenül írtam egy könyvet budapesti forgatásán jártunk, ahol kiderült, mire vágyott egész életében Zsurzs Kati, és mit tanult az írásról a rendező Lakos Nóra.

...
Szórakozás

A kamaszkor-bestseller, ami inspirálta a Barbie-mozit, és a Kenergia legfontosabb kötete

Egy lovakról szóló album, egy eladási listákat vezető nonfiction és egy cameokötet. Utánajártunk a Margot Robbie és Ryan Gosling főszereplésével készült Greta Gerwig-opusz könyves vonatkozásainak.

...
Nagy

Oppenheimernek két szerelme volt, az atombombával megváltoztatta a történelem menetét

Christopher Nolan egy közel három évtizeden át íródó, hétszáz oldalnál is hosszabb életrajzi kötet felhasználásával készítette el Oppenheimer című háromórás, friss moziját. A film világpremierjének napján bemutatjuk a forgatókönyvhez felhasznált biográfiát.

Polc

Nem a nagy háború, hanem a barátod halála avat felnőtté

...

Az árulást a legnehezebben saját magának bocsátja meg az ember

...

Ménes Attila regényében egy ír úr meséli el a romlásnak indult magyarság történetét

...

McCarthy sötét világában a szerelem és a zsenialitás sem képes világot gyújtani

...