Egy támadó medve esetén valószínűleg a legtöbben teljesen lefagynánk, de a legkiválóbb vadászokat is megdermesztené az a pillanat, amikor hallotjaikat egy támadó medve arcában látják viszont. Karin Smirnoff egy vadászatra hív minket, amelyben a puska és az erdő csak látszat, az igazi küzdelem valójában belül, az elmében és a lélekben zajlik. Az Elvittük anyát északra egy testvérpárt mutat be, akik anyjuk váratlan halála miatt összefognak és felkerekednek, hogy a hamvakat a végső nyughelyre helyezzék.
Az Elvittük anyát északra Smirnoff Jana Kippo-trilógiájának második része, előtte az Elmentem az öcsémhez című kötet előzte meg, a trilógia záródarabja pedig az idén megjelent Azután hazamentem. A szerző korábban a PesText fesztivál vendége volt, ekkor interjút is készítettünk vele (állítólag jelenleg a Stieg Larsson által indított híres svéd krimin, a Millenium-sorozaton dolgozik).
Karin Smirnoff: Elvittük anyát északra (részlet)
Ford.: Patat Bence
Tizenhárom
A fegyverszekrényben világháborús és későbbi puskák sorakoztak. A legtöbbtől meg kellett volna szabadulnunk. Le kellett volna adnunk őket az évenkénti amnesztia alkalmával de öcsi tiltakozott. Egész estéket töltött a zsírozásukkal és tisztogatásukkal.
A családunk története nem volt emlékezetes. A fényképek láttán inkább becsuktuk a fotósdobozokat és másról kezdtünk beszélni. A fegyverekkel más volt a helyzet.
A vadásztörténetek nemzedékről nemzedékre örökítődtek. Sem gyerekmolesztálókat sem feleségbántalmazókat nem lepleztek le.
Jött a jávorszarvas és lelőtték. A farkas üvöltött a fóka énekelt a medve dörmögött.
Az ember útja a végzetes lövésig a tábortüzek körül és vadászkunyhókban mesélt történetekben élt tovább.
A vadászpuskát választottam. Az övemre csatoltam még egy tárat és pár extra töltényt.
Az éjszaka különös álomként maradt meg bennem. Jólesett konkrét dolgokkal foglalkozni. Például becsomagolni a hátizsákba egy pár pótzoknit a távcsövet a gps-t az adóvevőt a termoszt az üres szendvicseket meg egy palack vizet.
Nem sokkal hat után gyűltünk össze a vadászkunyhóban. Amint lukas észrevett ugrándozni kezdett. Az egész kezemet bekapta és a csuklómat nyalogatta.
Göranbäckström kiosztotta a posztokat. Nekem a fűrészmalomtól kellett nyugatra haladnom.
Hűvös volt a reggel. Talpunk alatt hersegett a deres fű. Elengedtem lukast és megkerestem a pozícióját a gps-ben.
Úgy terveztem hogy várok egy kicsit de a testem nyugtalan volt.
A kutya irányába indultam aki letért északnyugat felé. Északnyugat és az őserdő felé ahol az elhagyatott kunyhó állt john szülőhelye.
Minél tovább mentem annál könnyebbnek éreztem a lépteimet. Mintha az erdő mesélni akart volna valamit. Már el is felejtettem mennyire feloldozó tud lenni egy erdő. Hogy a fák mennyire vigasztalóan húzzák végig a kezüket janakippo szomorú hátán.
A pataknál megálltam és újra ránéztem a gps-re. Úgy tűnt hogy lukas se mozdul de nem hallatszott az ugatása. Csak egy-egy nyekkenés után elhallgatott.
A megadott irányba haladtam. Lukas csak pár száz méterre lehetett. Hallanom kellett volna a tiszta reggeli levegőben amely messzire viszi a hangot. Megszaporáztam a lépteimet és csak akkor lassítottam amikor ötven méternyire megközelítettem a célt.
Lehet hogy elromlott a gps. Ránagyítottam a térképre. Lukas cikcakkban futott aztán hirtelen megállt.
Göran vétel mondtam olyan halkan ahogy csak tudtam.
Itt göran felelte mi az.
Nem is tudom. Lukas észak felé szaladt aztán hirtelen megállt. Semmi mozgás.
Lehet hogy leesett róla a jeladó vélte göranbäckström. Indulj el a cél felé és szólj ha segítsünk. Vége.
Levettem a puskát a vállamról és magam elé tartottam lövésre készen. Belehelyeztem egy töltényt és kibiztosítottam.
Minden lépést lassan tettem meg nehogy véletlenül egy ágra tapossak. Időnként megálltam és füleltem. Hallottam valamit de nem tudtam beazonosítani hogy mit. Két varjú szállt át másik fára. Felröppent egy nyírfajd. Az egyik fenyő ágán egy szajkó lógott fejjel lefelé.
Rossz ómen mondta a fater.
Csak egy szajkó az.
A szajkó rosszat jelent mondta.
Maradj csendben mondtam vadászunk.
Tíz méterrel előttem a fák tisztássá ritkultak. Lassan kihúztam az oldalzsebemből a távcsövet és végigpásztáztam a növényzeten. Az egyik fatörzs mögött valami szürke látszott. Talán lukas. Három méterre tőle egy medve állt. A hátsó lábára emelkedett hogy jobban lásson. Biztos megérezte a szagomat. Elengedtem a távcsövet és a puskát a vállamhoz emeltem. A rádió felrecsegett. A picsába nem kapcsoltam le a hangot. Vadásztársaság vétel. Mindenütt ilyen halott minden. Azt ismeritek amikor az öregember el akarta hozni az asszonyt a kórházból.
Sikerült elhallgattatnom a rádiót de a manőver miatt elvesztettem a fókuszt. Az állat arrébb ment de nem tudtam merre. Lépésről lépésre haladtam a cél felé amikor a medve hirtelen nekem rontott. Nem csak látszattámadás volt.
Az ágaskodó erős szőrös hím megöl ha nem találom el. Az ágaskodó erős szőrös hím johnra emlékeztetett.
Most segíts ha másban nem tudsz imádkoztam magamban és meghúztam a ravaszt. Egy másodperccel sem siettem el. Az állat oldalra dőlt és egészen közel hozzám ért földet. Néhányat rángott a lába aztán kimúlt. Készen álltam hogy újra lőjek egyet ha mégis élne. Közben hátráltam és lukas felé közeledve nagy ívben kikerültem a tetemet.
A kutya a fenyőfa mögött feküdt. A nyelve kilógott a szájából. Ugyanaz a nyelv amelyik fél órával korábban boldogan nyaldosta a kezemet. A szeméből elszállt az élet. A mellkasán mély seb tátongott. Nem fért hozzá kétség ki tette. Mégis felfoghatatlan. A medve kutyákat nem szokott megtámadni. Tudják hogy nem szabad közel merészkedni hozzá.
Leültem mellé. Fejét az ölembe vettem és megsimogattam a fülét. John elment öcsi elment. Elment a kutyája és angelika is. Azok akik korábban a hétköznapjaimhoz tartoztak néhány nap alatt köddé lettek.
Kezembe vettem az adóvevőt. Jana hívja görant.
Itt göran vétel lövést hallottunk.
Egy medve volt. Szétmarcangolta lukast. Önvédelemből lelőttem. Eddig nyugodt maradtam.
Ahogy az adrenalin elillant a testemből remegni kezdett a kezem.
Jó mondta göran. Maradj ott jövünk.
Ugyanott ültem húsz perccel később is amikor göranbäckström megérkezett három társunkkal.
Lukast hazavisszük és eltemetjük.
Természetesen felelte göran és kinyújtotta a kezét hogy felsegítsen. Elővette a termoszt a hátizsákomból és töltött egy bögre kávét. Tessék mondta ez majd átmelegít amíg mi elintézzük a mackót.
Szabad medvét lelőni kérdeztem.
Aligha felelte.
Szerintetek kérdezte a többiektől. Bejelentsük a medvét.
Összenéztek.
A vadritkítás eddig nem terjed vélte lennartkarlsson. Birkanyájai legeltek a tengernél.
És ti többiek kérdezte göranbäckström.
Csak fölösleges kérdéseket tennének fel mondta gunnargran. Emlékeztek a szalagcímekre amikor lars az anya és a kölykök közé tévedt. Orvvadászatra gyanakszanak smalångerben.
Mi lett a kölykökkel kérdeztem.
Utólag megkerestük őket felelte gunnargran.
Ki kell szedni a golyót mondta göranbäckström és szemügyre vette a hatalmas hím fejét.
Épp telibe találtam a medve tízcentis agyát.
Legközelebb célozz a mellére mondta. Nagyobb a felülete.
Lelki szememmel láttam ahogy az állat közelít felém.
Csak lőttem feleltem. Pár méterre állt tőlem nem volt időm gondolkodni.
A töltényhüvelyt is keressétek meg mondta és kését a medve nyakába döfte. Levágta a fejét és beleszuszakolta egy nagy szemeteszsákba.
És a testével mit csinálunk kérdeztem.
A varjak medvét is esznek nem felelte göranbäckström.
Arrébb vonult majd visszajött egy fiatal nyírfával.
Úgy baktattunk az autók felé mint tizenkettedikkároly temetési menete. Lennartkarlsson és én vettük a vállunkra a nyírfa törzsét.
Közöttünk lógott lukas szétmarcangolt teste.
Elővettem a mobilomat és megnyomtam a play gombot.
Örülök hogy itt látlak ma este. Nem számítottam rá.
Csak egyvalamit szeretnék mondani. Lehet hogy most azt hiszed hogy öcsi a tiéd de tévedsz. Nem fog itt maradni. Együtt fogunk elmenni kukkojärviből. Csak hogy tudd.
Aki megéri meglátja. Ne feledd janakippo. Csak az látja meg aki megéri.
Ez úgy hangzik mint valami fenyegetés.
Nem. Ez ígéret.
Fotó: Scolar
