A Shuggie Bain és Az ifjú Mungó (olvass bele) című regények írója a skót midennapokat, a munkásosztályt és a melegek tapasztalatait őszintén feltáró köteteiről ismert. A negyven kiadó által elutasított, majd végül Booker-díjat nyert első könyvéről és saját olvasmányélményeiről is kérdezték Douglas Stuartot a Booker-díj honlapján megjelent interjúban.
Meghatározó könyvek
Douglas Stuart skót-amerikai író egyebek mellett az írói munkásságát is meghatározó glasgowi gyerekkoráról beszélt, ahogy arról is, hogy milyen volt melegként felnőni a nyolcvanas években Skóciában, egy munkásosztálybeli családban, ahol a függőség mindennapi tapasztalat volt. Ezek a korai élmények formálták a személyiségét és az írásait is. Az otthonukban nem sok könyvet tartottak, két tanárának köszönhetően szerette meg az olvasást.
16 éves volt, amikor meghalt az édesanyja. Ekkor az angoltanárai megismertették vele Thomas Hardy könyveit, az Egy tiszta nőt és a Lidércfényt. Úgy gondolták, hogy ezek segítenek majd neki felállni ebből a traumából. „Minden, amin Tess és Jude (a regények hősnői - a szerk.) átmentek az 1890-es években, még mindig időszerűnek érződött az 1980-as években.
Az, ahogyan a szereplők küzdöttek azért, hogy legyőzzék a körülményeiket és jobbá tegyék az életüket, a saját műveimnek is központi témája lett"
– fogalmazott.
Bevallása szerint azonban akkor nyílt ki számára a könyves világ, amikor felfedezte a múlt század „fiatal és dühös" íróit, mint például John Osborne és Allan Sillitoe írásait, Joe Orton queer esztétikáját és Barry Hines munkáját.
Ugyanakkor bevallotta, hogy bár rémesen közhelyes, de ő is Tennessee Williams akart lenni diákként.
Az Üvegfigurákat szintén egy tanárától kapta és tökéletesen tudott azonosulni a Wingfieldekkel. „Nekem is volt egy anyám, aki fojtogató légkört teremtett meg maga körül, így tökéletesen megértettem Laurát, ami valószínűleg a legmelegebb dolog, amit valaha is bevallottam" – tette hozzá.
Williams munkáiban furcsamód valami olyasmire bukkant, ami nagyon glasgowinak tűnt számára: „Később kifejezetten megkedveltem a déllel foglalkozó amerikai írókat. Úgy írnak, mintha zenét szereznének és miattuk én is elkezdek arra vágyni, hogy olyasmiről írjak, ami ehhez a helyhez kötődik. Imádom Morrisont, Faulknert és McCarthyt. Ha üresnek érzem magam, csak felütöm az egyik könyvüket és falom a mondataikat."
A kívülállás felszabadító hatása
Első regénye, a Shuggie Bain kiadását 40 kiadó utasította vissza, majd amikor végre megjelent, rögtön Booker-díjas is lett 2020-ban. A kötet nálunk is a hét könyve volt.
Ez visszaigazolás volt számára, hogy nem álmokat kerget, és helyesen döntött, amikor otthagyta a divatszakmát, hogy az írással próbálkozzon. Mindez megtanította neki megérteni, hogy nincs ráhatása arra, hogyan fogadják a munkáit: „át kell vészelni a kritikát, a visszautasítást, sőt még a dicséretet is, és csak írni kell tovább".
Nagy megtiszteltetés a Booker-díjasok között látni a könyvemet, ugyanakkor a győzelem egyfajta furcsa nyomással is jár.
Visszatekintve, szerettem kívülálló lenni, mert az egy csodálatosan felszabadító írói pozíció, amiben csak az írás számít, és távol tartod magadtól mások elvárásait" – magyarázta.
Úgy folytatta: „Emlékszem, az első interjút, amikor megnyertem, hét perccel a bejelentés után adtam. Az újságíró megkérdezte, hogy félek-e attól, hogy a második könyvet nehezebb lesz megírni, és számítok-e rá, hogy az bukás lesz. Hát van-e ennél britebb dolog?"
A szerző elmondta azt is, hogy szerinte ma sokkal kevesebb lehetősége van a munkásosztályból származóknak arra, hogy művészettel foglalkozzanak. „A művészetek kevésbé hozzáférhetővé váltak a szegények számára.
Azzal, hogy az írók bérei csökkennek, a felsőoktatás egyre inkább luxusnak számít, nem hinném, hogy a munkásosztálybeliek megengedhetik maguknak, hogy írjanak."
A saját példáját hozta fel: „44 éves koromban publikáltam először, mert 20 évet töltöttem azzal, hogy dolgozzak, és próbáljak elég pénzt félre tenni ahhoz, hogy otthagyjam a napi munkámat és legyen időm gondolkodni."
A teljes interjú itt olvasható.
Douglas Stuart © Martyn Pickersgill / Booker Prize honlap
