A Könyves Magazinon rendszeresen teszünk közzé részleteket új könyvekből, sőt olyan is van, hogy még a megjelenés előtt beleolvashattok nálunk a kötetbe. Íme 5 könyv magyar szerzőktől a késő tavaszi/nyári kínálatból, amiből részletet mutattunk az elmúlt hetekben! Olvass bele, döntsd el, hogy megszólít-e, és irány a könyvesbolt!
Bán Zsófia: Alétheia él
Hogy rohadnál meg.
A feldőlt rigójancsi úgy terült el a hófehér kistányéron, mintha párbajban lőtték volna le. Éppen csak az oldalából nem szivárgott a vér. Éppen csak nem jajgatott. Egyébiránt azonban pont olyan védtelennek és csalódottnak tűnt, mint akit meglőttek. Nahát, feldőltem, nekem annyi.
Hogy rohadnál meg.
Az elkeseredés, megengedem, olykor aláássa a stílust.
A díszítőhab is levált a tetőről, hogy teljes legyen a szégyen. A vizsgabizottság egyik tagja villával belebökött a krémes részbe, hogy ellenőrizze, legalább a konzisztenciája rendben van-e. Az sem volt rendben. A bizottsági tag felsóhajtott, mint akinek ez különösen fáj. Hát, ez így bizony elégtelen, mondta, mire a másik két tag lemondóan bólogatott. Puff neki, megbuktam rigójancsiból. Ha gondolja, két hét múlva ismételhet a többi utóvizsgázóval, mondta a böködő, véget vetve a szégyenteljes jelenetnek.
Bólogattam, pedig már akkor tudtam, hogy eszem ágában sincs a többi bukottal utóvizsgázni. (FOLYTATÁS ITT)
Molnár T. Eszter: Tájkép lövés előtt
Mélyfagyó
November ötödikén kora hajnalban elhallgatott a madár. Más napokon napkeltekor teleénekelte a lakást, de aznap süket csend volt, ezért jutott eszébe Diának, hogy megnézze, mi lehet vele. Ott feküdt a kalitka alján mozdulatlanul, csőre dacosan kitátva, talán még egy utolsót akart kiáltani. Szép madár volt, de aznap reggelre megfakult a tolla.
Dia előkotort a szemetesből egy üres margarinosdobozt, beletette, és eldugta a fagyasztóba, mielőtt felébresztette a gyerekeket.
Azt hitte, keresni fogják, mert már megszokták, hogy velük él, sőt a nagyobbik néha megetette kaviccsal, de tévedett, a két gyerek nem szúrta ki sem az üres kalitkát reggeli közben, sem a kalitka hűlt helyét vacsoránál. Dia a kamrába rejtette, és este, miután a gyerekek elaludtak, kivitte a garázsba Pisti kacatjai mellé. Három héttel később a többivel együtt azt is kirakta a lomtalanításra. Reggelre nagy rumlit csináltak a lakótelep felől jövő lomizók. A gyerekek nem vették észre a kalitkát, és azt sem, hogy az apjuk törött söröskorsóin és lemezein lépkednek az óvodába menet. (FOLYTATÁS ITT)
Bódis Kriszta: Árnyék és fény – Istenhegy III.
XII. FEJEZET
Meztelenek
Kora nyárra a hűvös tavasz után hirtelen jött kánikula lepte meg Magyarországot. Az egész főváros a Palatinus strandon üdült. Reggel óta hibátlan kékséggel tündökölt az ég.
Mire Klára délelőtt tizenegy óra tájban megérkezett, az oszlopcsarnokos bejáraton át az öltözők irányába már zúdult befelé a strandközönség.
A Napozó lány mészkő szobra vakítórobusztusan nyújtózkodott a harmadik szint teraszai felé. A fehér kavicsos sétányon elszórva babérbokrok haragos viaszzöldje fénylett.
– Ez a Csorba Géza látott már fésülködő nőt? – lépett mellé Szapáry Erzsébet grófnő.
– Nézd csak, milyen természetellenes póz… még hogy fésülködik… – jegyezte meg köszönés helyett.
Aztán jó barátnőként arcon csókolták egymást.
– Nekem tetszenek a redukált formák, meg a haraszti mészkő – felelte Klára.
– Ugye csak én látom bele az Ady-síremléket?
– Vagy ő látja bele mindenkibe Adyt…
Ismerték a szobrász vízióját. Csorba fekete gránitból a Duna közepén az Országház elé álmodott egy Ady-emlékművet, amelynek sziluettje a pesti partról nézve föléje emelkedett volna a budai hegyeknek, miközben szembefut vele a zúgó Duna árja. (FOLYTATÁS ITT)
Breier Ádám: Hetvenegy farkas
– Ki akar zsinagógába jönni velem? – kérdeztem lelkesen a jóllakott társaságot.
Senki nem reagált.
– Na, úgy, mint régen. Nem kell végigülni az egészet. Belehallgatunk, köszönünk az ismerősöknek, és eljövünk.
A családtagjaim a legkülönbözőbb kifogásokkal álltak elő:
– Én szívesen mennék, de a gyerekkel ez most nem lenne jó ötlet – magyarázta Judit.
– Odáig most biztos nem gyalogolok el, és ott leparkolni tiszta lehetetlenség – szólalt meg az apám, kikérve magának már a feltételezést is, hogy ő ilyen körülmények között csatlakozni tudna a többiekhez.
– Apádnak valami van a bal térdével. Alig tud ráállni. Orvoshoz nem megy, lefogyni nem akar. Azzal hülyít, hogy készüljek fel a hosszú, magányos öregkorra, mert ő már nem lesz velem sokáig. Nem tudok vele mit csinálni – fakadt ki anyám, teljesen elterelve a témát a kérdésemről.
– Tudod, nekem mi a véleményem erről az egész ájtatoskodásról – mondta vállvonogatva Lajos.
– Nagyon fáradt vagyok. Nagy baj lenne, ha én se mennék? – kérdezte Zsófi őszinte sajnálattal.
– Semmi baj. Én szívesen elmegyek egyedül is – mondtam elnézőn.
Miközben a vendégek lassan elbúcsúztak, én közelebb léptem az anyámhoz.
– Keresek egy pszichológust, ha ezen múlik.
– Majd megbeszéljük – mondta összekacsintós stílusban, mint aki azt üzeni, hogy nem lesz könnyű menet, de ne aggódjak, ő mindenben velem tart.
Zsófi leszedte az asztalt, én pedig kicipeltem minden tányért és poharat a konyhába.
– Simon ha eljön, biztos a templomba is eljött volna velem – csúszott ki a számon.
– Kár ezen emésztened magad. Adj neki időt, és meglátod, magától elmúlik – mondta, és közben simogatta a fejem búbját.
Megráztam magam, mielőtt még elérzékenyültem volna, és elmélyítettem a hangom.
– Nehogy elmosogass! Pihenj! Majd én megcsinálom, ha hazajöttem. (FOLYTATÁS ITT)
Bartók Imre: Damien
Ha a fájóan hézagos univerzum nem tudta volna, hogy mire van szüksége a teljességhez, íme, most zajlik az első North Berwick International. Csak a polgármester és hű lazachalászai tudják, miként sikerült nem kevesebb mint tizenkilenc nagymestert, harmincöt nemzetközi mestert, harminchárom FIDE-mestert és harmincöt további, hivatalos minősítés nélküli, de zömében mesterjelölti szint fölötti játékost idecsábítani, hogy közösen írják meg a város történetének e dicsőséges fejezetét. A résztvevők utóbbi csoportjában Berwick saját fiai és leányai közül is többeket ott találunk, de még Dirletonból és Whitekirkből is érkeztek néhányan, hogy megméressék magukat a professzionális játékosokkal teli mezőnyben, és senkiben sem keltve különösebb meglepetést, könnyűnek találtassanak.
Az évnek ebben a szakaszában a halászok munkája az unalmában hamar alábukó nap miatt kora délutánra befejeződik, így utána rögtön elkezdődhet az aznapi forduló.
A North Berwick International a kiírása szerint tíznapos, svájci rendszerű torna, kétszer másfél óra az első negyven lépésre, utána további egy-egy, lépésenként további harminc másodperc ráadással.
Mindig van, aki ebből a haladékból él, elrágcsálja az időt, és csak akkor döbben rá jelentőségére, amikor az már vészesen fogyatkozik.
