Mintha a kamaszkor nem lenne önmagában is nehéz, Kántor Kata főhőse még egy autoimmun bőrbetegséggel is küzd. A tizenhét éves Keller Zsófi ezt mindenki elől titkolja, amíg egy számítógépes meg nem osztja a kendőzetlen képeit mindenkivel. A vírus átveszi az uralmat előbb a telefonja, majd a számítógépe, a közösségi oldalai, sőt, az internetbankja felett is. Az AI alkotta, észrevétlenül beszivárgó Szelfiszörnyvírus befonja az életét, ellopja az identitását és létrehozza az avatárját, hogy elpusztítsa. Ha akar, a nevében ír egy e-mailt a tanárjának, amiben szexuális zaklatással vádolja meg. Vagy online lefoglal egy karibi körutat. Esetleg pizzát rendel hajnali háromkor.
Kántor Kata: InverzPanda (részlet)
Tomi leült a kanapéra, amivel szembefordítottuk a két karosszéket, így könnyebben megtárgyalhattuk az eseményeket.
– Most már biztos, hogy szórakozik velem valaki, és azt is sejtem, hogy ki kémkedhetett utánam
– vágtam bele a közepébe. Tomi meglepett arcot vágott.
– Kicsoda?
– Lili, az osztálytársam – jelentettem ki, mire Tomi hitetlenkedő arcot vágott. Belefogtam a magyarázatba. – Minden egybevág. Liliék nemrég költöztek abba az utcába, ahol lakunk. Pontosan velünk szembe, egy hatalmas villába. – Ezen a ponton önkéntelenül is elfintorodtam, pedig nagyon is tetszik az a ház. – Az utca túloldaláról könnyen feltörhették akár a wifinket is, és hozzáférhettek adatokhoz. – Tomi ezen a ponton már komoly érdeklődéssel figyelt.
– De mi oka lenne rá, hogy ilyet tegyen?
– Szerinted? – szólt bele Bori. Tomi megrázta a fejét, majd egy gyors, rá jellemző mozdulattal megigazította a szemüvegét.
– Fogalmam sincs – válaszolta egy kis éllel a hangjában. Bori folytatta.
– Lili féltékeny Zsófira – egyértelműsítette, majd zavartan válaszolt. – Ricsi miatt.
Csúnyán elvörösödtem, de szerencsére Tomi nem nézett rám, csak összeráncolta a homlokát.
– A kosaras srác?
– Igen – válaszolta Bori. – Lili fél attól, hogy Zsófit hívja el majd a bálba. Ezért most megpróbálja besározni.
– Értem – válaszolt Tomi úgy, hogy mindenki meg lehetett győződve az ellenkezőjéről. Közben előhúzta a laptopját és bekapcsolta. Mikor elém tette, kérdés nélkül is tudtam, mit szeretne. Beléptem az Insta-oldalamra és megnyitottam az InverzPandát. Mielőtt elindult volna a videó, szélsebesen toltam el magamtól, hogy ne is lássam. Tomi maga elé vette a gépet és kattintgatni kezdett. Megint nem tett semmilyen megjegyzést a videóra. Hálás voltam ezért.
– Ez az egész azért furcsa – kezdte néhány perc után –, mert ennek az oldalnak te és Bori vagytok az adminjai, és látnám, ha bárki más belenyúlt volna. A tegnapi Insta-sztorit is te osztottad meg, egyedüli adminként.
– Ebből is látszik, hogy Lili hozzáfér az adataimhoz.
– Megváltoztattad a jelszavadat? – kérdezte Tomi, és pedig bólintottam.
– Ma délelőtt, miután elköszöntél.
Tomi a fejét rázta és a homlokát ráncolta. Megint megigazította a szemüvegét, pedig arra semmi szükség nem volt.
– A suli wifijét használtad?
– Nem, mert az gyenge volt. Mobilnetet használtam.
– Akkor végképp nem hiszem, hogy bárki meg tudta volna csinálni, hacsak nem telepítettek egy speckó kémprogramot a telefonodra. Hozzáfért mostanában valaki a telefonodhoz?
Zavarba jöttem.
– A tegnapi ripityára tört, ez pedig tegnap este óta van csak nálam.
– Szóval a kémprogram kizárt. – Tomi megvakarta a fejét, és tovább kattintgatott a gépén. Bori eközben a telefonját bújta. Egyszer csak jelentőségteljesen megköszörülte a torkát.
– Zsófi! Azt hiszem, ezt látnod kell.
Mérges fejet vághattam Bori nógatására, de ő nem adta fel.
– Figyelj, ez már kezd egyre komolyabb lenni a videód alatt. Mindenki totál pozitívan veszi a dolgot. Hogy volt merszed megmutatni az igazi énedet.
Ijedten néztem Tomira, aki hiába látta a videót, talán nem gondolt arra, hogy az a valódi énem. Vagy gondolt vajon? Tomi továbbra is elmélyülten dolgozott, nem kapta fel a fejét a hírre. Bori folytatta.
– Van itt egy hozzászólás, ami különösen érdekelhet, két okból is – Bori idétlen vigyorgással jelentette be mindezt. – Nagyon szépen kérlek, hogy nézd meg!
Vonakodva nyitottam meg a videómat. Kikerekedett a szemem a lájkok számától. És csak pozitív hangvételű hozzászólás. Úristen. Nagyot nyeltem. A Glamour online magazinja is hozzászólt a videóhoz. Hangosan felolvastam, mert különben talán fel sem fogtam volna.
„Magazinunk következő számához épp olyan hölgyeket keresünk, akik fel merik vállalni a szépségüket a vitiligo ellenére is.
Szeretnénk Önnel egy interjút készíteni, ehhez kérnénk egy telefonos elérhetőséget” – olvastam, az arcom pedig lángolt. A következő kép, amire emlékszem, hogy Tomi már nem a laptopján kattintgat, hanem egyenesen engem bámul. Meglepetten, leplezetlenül és fürkészve. Én meg őt, mert nem értettem, miért bámul.
– Úgy érted, hogy…. – motyogta zavartan. – A videód nem lett átszerkesztve? Azt gondoltam…. hogy… hogy valaki esetleg szándékosan foltokat rajzolt az arcodra.
Erre nem voltam felkészülve. Tomi ezek szerint nem is sejtette, hogy mi a valóság. És Lili sem sejthette, különben már felhasználta volna a sértegetéseknél. A felismeréstől megint teljesen összezavarodtam. Mi történhetett? Egy hete izzót cseréltem a reflektorban. Talán az a felelős? Megráztam a fejem, olyan hevesen, hogy az egyik oldalon lebomlott a fonat, ami eddig szigorú kontyban, feltűzve tekergett. Nem törődtem vele.
– Nem úgy lett odaszerkesztve – szipogtam. – A videóban minden egyes folt az arcomon ott van, ahol a valóságban is
– folytattam, és ekkor már potyogtak a könnyeim. – Ezt senki se tudta volna ilyen élethűen visszaadni.
– De akkor… – folytatta Tomi teljes értetlenséggel az arcán. – Ez hogy lehet, hogy egyáltalán nem látszik? – mutatott az arcom felé.
Felálltam a karosszékből, hogy a táskámból zsebkendőt vegyek elő. Hangosan kifújtam az orromat, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve kivettem az arclemosós törlőkendőt, és elszánt mozdulatokkal megtisztítottam az arcom az alapozótól. Háttal álltam a többieknek, de mikor végeztem, megfordultam.
– Tessék – mondtam felszegett fejjel. – Ilyen vagyok valójában. Egy fordított panda.
Dacosan összeszorított szájjal vártam a reakciót.
Tomi szeme nagyra tágult, de a meglepettségen kívül semmit se lehetett leolvasni az arcáról. Se undort, se megvetést, se gúnyt.
– Akkor innen van az InverzPanda név – állapította meg, majd nyíltan tovább bámult.
Úgy, mintha még lenne valami mondanivalója. – Talán nem hiszed el, de szerintem az arcod így is teljesen rendben van – mondta és továbbra se vette le rólam a szemét. Bori ekkor odaszaladt hozzám, és átölelt.
– Tudod, hogy szép vagy! – mondta elérzékenyülve, és megfogta a kezem. Jelentőségteljesen nézett a szemembe, és mosolygott. – Most pedig azt is nézd meg, hogy ki kommentelt a Glamour magazin hozzászólása alá. A gyomrom ugrott egy nagyot, Bori a saját mobilját nyomta a kezembe, ahol már megnyitva állt az oldal.
– Ricsi… – suttogtam. – Ricsi egy mosolygós szmájlit tett a komment alá.
Bori tapsikolni kezdett, mint egy kisgyerek.
– Bizony, bizony! És tutira veszem, hogy ezek után téged hív majd el a bálba. Úristen, Lili füstölögni fog, ha meglátja Ricsitől ezt a szmájlit! És nézd, nézd! Az utolsó hozzászólást. A suliújság is szeretne veled interjút! Felfogod? Lili DÖK elnökségi tag, tényleg meg fog pukkanni, úgy kell majd felmosdatni – sikongatta.
Megfordult velem a világ. Itt álltam smink nélkül, vitiligós foltokkal a nagyim műtermében, és nem hittem el, hogy mindez velem történik.
Nem tudtam lemosni a vigyort a képemről. Tomi közben visszafordult a laptopjához, és közömbösnek tűnő arccal tovább ügyködött, míg mi Borival belevetettük magunkat az ábrándos sutyorgásba, és a Glamour magazinnak is válaszoltunk. Tomi néhány perc múlva lecsukta a laptopot. Félszeg mosollyal az arcán szólalt meg.
– Örülök, hogy jól alakultak a dolgok. Viszont… – Tomi arcán egyszerre látszott értetlenség és aggodalom. – Továbbra is nehéz megértenem, mi zajlik a fiókjaid körül. Pontosabban… talán tudom, de az nagyon ritka dolog, és nem hinném….
Csak mosolyogtam rá. Mostanra ez az egész, amiért áthívtuk őt, jelentőségét veszítette. Legalábbis ott és akkor ezt így éreztem. Ahogy Tomira néztem, elöntött a hála érzése. Ő volt az első hímnemű lény, aki – apámon kívül – tizennégy éves korom után szemtől szemben állva megpillantotta a tragikus valóságot, amiről most kiderült, hogy sokkal kevésbé gyászos, mint hittem. Tomi szemében ugyanis semmilyen negatív változást nem láttam, miután lelepleztem magam, sőt. Mintha ez valamiért közelebb hozott volna bennünket. Most már ismeri egy nagy titkomat, ami többé nem is titok. Ricsi is látta, és felvállalta, hogy ismer.
– Én akkor is nagyon hálás vagyok, hogy átjöttél – válaszoltam boldogan. – És amiatt is, hogy nem ijedtél meg a panda-arcomtól – folytattam, mire Tomi valamiért elvörösödött. Nem válaszolt, csak nézett. Aztán mégis megszólalt.
– Jó hosszú a hajad – mutatott a lebomló fonatra. – A videón is meglepődtem, hogy ilyen hosszú, ha kibontod.
Mosollyal válaszoltam, Tomi folytatta.
– Most már tudod a számom. Hívj, ha gáz van – mondta, és felvette a hátizsákját. Kifelé mentünk, mikor összefutottunk Nagyival.
– Köszönöm a limonádét, finom volt – mondta udvariasan, amire Nagyi csak mosolygott.
– És az élményt is! Még soha nem limonádéztam igazi műteremben, ilyen … – Tomi mintha kereste volna a megfelelő szót. Végül kibökte. – Ilyen különleges festmények között.
– Szerencséd, hogy ezt a szót használtad. – Nagyi jóízűn felnevetett.
– Vigyázz Nagyival, mert ha megharagszik, belefest valami borzalmas irodalmi műbe – jegyeztem meg.
– Vagy filmjelentbe – egészített ki Nagyi.
– A Mátrixba egészen nyugodtan belefesthet, az a kedvenc filmem.
– Ezen nem is csodálkozom – mondtam.
– Viszlát, fiam! Gyere máskor is – mondta Nagyi, és a hangszínéből tudtam, hogy komolyan is gondolja.
Kikísértem Tomit a kapuig, és közben rávettem magam, hogy tisztázzak egy kérdést, ami azóta kopogtat belül, mióta Tomi felhívott.
– Honnan tudtad meg a telefonszámom? Hisz nem is adtam meg. – Tomi a kényelmesnél megint egy kicsivel hosszabban nézte az arcomat, mielőtt válaszolt.
– A kémprogramból, amit reggel a telefonodra telepítettem – mondta halálosan komoly arccal, majd mielőtt helyben elájultam volna, elvigyorodott. – Sokkal prózaibb, ne aggódj. A telefontársaság megmondta. Nincs titkosítva a számod.
Elnevettem magam. Erre nem is gondoltam.
