Volt-e emlékezetes olvasmányélményetek idén?
Balla Gergely: Visky Andrástól a Kitelepítés, mert megrázóan mutatja be az embertelenséget és az embert meghaladó emberségességet. As-Darqawi-tól Az emlékezés rózsakertje, egy csodálatos mű a szúfi misztikáról, aminek Buji Ferenc hihetetlenül inspiráló tanulmánya ágyaz meg. A Bhagavad-gítát olvasom még, ami izgalmas betekintés egy másik hagyomány szent iratába, olyan sok árnyalattal, ami a mában élő európai emberként talán fel sem fogható. Várkonyi Nándort (Sziriat oszlopai, Az ötödik ember) és Sári Lászlót (Su La Ce) emelném még ki, valamint bevallottan elfogultan édesanyám, Hegedűs Gyöngyi hamarosan érkező, Lehessen bármi című kötetét, mely szerintem a hazai líra legmeghatározóbb megjelenései között lesz idén.
Czakó-Kuraly Sebestyén: Én Dragomán A fehér királyát régóta tervezgettem elolvasni, most végre sor került rá, és nagyon élveztem. Teljes időutazás az egész, mind a személyes gyermekkorba, mind a szocialista időkbe.
Van-e olyan író és/vagy dalszerző, aki középiskolás korotok óta fontos nektek, akinek azóta is várjátok a friss megjelenéseit?
B.G.: Egyre kevésbé. Azt vettem észre, hogy azok a művek, amiket emiatt hallgatok meg, vagy olvasok el, már nem érintenek meg annyira.
De szerintem természetes is, hogy mást keres az ember kamaszként, mint a harmincas évei elején.
Cz-K.S.: Én a Radiohead, illetve Thom Yorke megjelenéseit ugyanazzal a gyermeki vágyakozással várom, mint tinédzserként. Folyamatosan fejlődik, változik a zenei világuk, mindig meg tudnak lepni, míg mellette a tartalom, a lelki töltet kimeríthetetlennek hat. Szerintem ez nagyon ritka.
Ha a világirodalom történetéből bárkit elhívhatnátok a Margófesztre, hogy megegyetek a zalai dombok között egy-egy tál dödöllét, akkor kit választanátok, és mi lenne az, amit feltétlenül szeretnétek megkérdezni tőle?
B.G.: Nehéz választani, talán Hamvas Bélát hívnám el, és a különböző hagyományok közös metszéspontjairól beszélgetnénk.
Cz-K.S.: Tényleg nehéz, már-már gonosz kérdés. Ez talán naiv elképzelés, de én József Attilát szeretném legalább egy picit jobban megérteni, megismerni emberként. Biztos vagyok benne, hogy nagyon másfajta létezés és lelkivilág volt az övé.
Szeretném tudni, hogy a derű, vagy a szomorúság volt-e az ő gyakoribb személyes megélése.
Tegyük fel, hogy létezik egy fesztivál, ahol a ráadás előtt a frontemberek felolvasnak egy verset vagy egy prózarészletet. Ti kinek a művéből olvasnátok fel a rendezvény headlinereként?
B.G.: A Bibliából olvasnék fel, a szeretet himnuszát a korinthusi levélből.
Cz-K.S.: József Attilánál maradok és az Eszméletnél, semmi más művet nem olvastam el ennyiszer,
mégis mindig új jelentések, képek, élmények érnek, amikor olvasom.
Melyik az a szövegetek, ami különösen közel került hozzátok az évek során, és van-e olyan sorotok, amit ma már másként írnátok meg, esetleg olykor másként is adtok elő?
B.G.: Ez ciklikusan változik, de mostanában talán a „követ kötök köré / az elme elmerül / nem beszélem nyelved / de beszélek emberül” érint meg a legjobban. Sok régebbi sort átírnék ‒ viszont ezeket sem adjuk elő másként, inkább levesszük a műsorról. De megtagadni nem tagadom meg azokat sem, mert ezek voltak a lépcsők, amik alkotóként a mostani sorokig elvezettek. Aztán egyszer a mostani sorok is ilyen lépcsőfokokká válnak talán.
Cz-K.S.: Nem írtam régen, nem is játszom gyakran, de a Kesze-kusza nyár című dalom szövegét szeretem a legjobban. A szólóprojektemben vannak olyan sorok, amiket szándékosan máshogy éneklek időnként, illetve rengeteg olyan is, amit véletlenül…
Ha csenhetnél egy sort, egy rímet vagy egy refrént a Margófeszt egy másik fellépőjétől, akkor mi lenne az?
B.G.: „Könnyűnek lenni a legnehezebb” Szabó Benedektől. A Platon duó koncerteken, ha van ráadás, mindig a Galaxisok című dal az.
Cz-K.S.: „Az idő velünk van, ne félj. Most csendben, de létezünk úgy, mint a fák” ‒ szinten Szabó Benedek, az Andok (V.J.) című dal. Micsoda kezdősorok!
Ha a nyári fesztiválszezon után kivehetnétek egy hónap szabadidőt, amit régi klasszikusok és friss könyvsikerek olvasására fordíthatnátok, melyik műveket választanátok?
B.G.: Újra A Karamazov testvéreket olvasnám el Dosztojevszkijtől, valamint a friss fordításban mostanában kiadott Dűne-sorozat utolsó három kötetét fejezném be ‒ ezzel időhiány és a prioritási listám miatt kicsit elakadtam.
Cz-K.S.: Az én tempómban nem lenne elég egy hónap rá, de Prousttól Az eltűnt idő nyomábannak esnék neki. Régóta listán van.
