Volt-e emlékezetes olvasmányélményed idén?
A Dűne első négy kötetét olvastam el idén, és mindegyik nagyon betalált ‒ főleg a negyedik.
Van-e olyan író és/vagy dalszerző, aki középiskolás korod óta fontos neked, akinek azóta is várod a friss megjelenéseit?
Őszintén megmondom, hogy már jó ideje nem követem figyelemmel az aktuális történéseket a világban.
Jól elvagyok egyedül.
Ha a világirodalom történetéből bárkit elhívhatnál a Margófesztre, hogy megegyetek a zalai dombok között egy-egy tál dödöllét, akkor kit választanál, és mi lenne az, amit feltétlenül szeretnél megkérdezni tőle?
J. D. Salingert hívnám el, és Holden sorsáról érdeklődnék nála: hogy mit dolgozik, lett-e felesége, gyereke, boldog-e felnőttként stb.
Tegyük fel, hogy létezik egy fesztivál, ahol a ráadás előtt a frontemberek felolvasnak egy verset vagy egy prózarészletet. Te kinek a művéből olvasnál fel a rendezvény headlinereként?
Derek Walcott Szerelem szerelem után (Love After Love) című versét olvasnám fel.
Melyik az a szöveged, ami különösen közel került hozzád az évek során, és van-e olyan sorod, amit ma már másként írnál meg, esetleg olykor másként is adsz elő?
Van néhány olyan sorom, amit ma már talán egy kicsit más szóhasználattal írnék meg, de nem számottevő a különbség, az egyik kedvenc saját dalszövegrészletem pedig a „szép voltál mindig vagy ha nem / akkor is voltál annyira / szép nekem, hogy elraktározódj / és bennem végig szép maradj” a Jószerencsét! című számból.
Ha csenhetnél egy sort, egy rímet vagy egy refrént a Margófeszt egy másik fellépőjétől, akkor mi lenne az?
Ha csenhetnék, akkor sem csennék. Köszönöm szépen, de van éppen elég saját szövegem.
Ha a nyári fesztiválszezon után kivehetnél egy hónap szabadidőt, amit régi klasszikusok és friss könyvsikerek olvasására fordíthatnál, melyik műveket választanád?
William Gibson: Neurománc, Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Naplók, Rick Rubin: A kreatív folyamat, Joseph Campbell: Az ezerarcú hős.
