Volt-e emlékezetes olvasmányélményed idén, melyik az a kötet, ami nálad nagyon betalált?
Legutóbb A boldog herceg és más meséket olvastam Oscar Wilde-tól, valamint a szerző életrajzát – utóbbi ismeretében az utolsó költeményei még meghatóbbak. Szerettem Nagy Márta Júlia Elígért lány című verseskönyvét és Picasso Versek című kötetét.
Van-e olyan író és/vagy dalszerző, aki középiskolás korod óta fontos neked, akinek azóta is várod a friss megjelenéseit? Miért?
A középiskolában Kollár-Klemencz László formációi voltak a nagy kedvenceim ‒ főleg a Kistehén Melankólikusok ‒ mind a hangszerelés, mind pedig a dalszövegek miatt.
Ha a világirodalom történetéből bárkit elhívhatnál a Margófesztre, hogy megegyetek a zalai dombok között egy-egy tál dödöllét, akkor kit választanál, és mi lenne az, amit feltétlenül szeretnél megkérdezni tőle?
Ha vissza lehetne hozni, akkor Julio Cortazárt hívnám el, nagyon szeretem ugyanis hallgatni a spanyol nyelvű felolvasásait. Azt kérném tőle, hogy a Sántaiskolából olvasson fel egy részletet. Azt javasolnám neki, dödölle helyett inkább igyunk egy kávét, amibe narancshéjat darálnak, és adnék neki egy Klee-képeslapot.
Tegyük fel, hogy létezik egy fesztivál, ahol a ráadás előtt a frontemberek felolvasnak egy verset vagy egy prózarészletet. Te kinek a művéből olvasnál fel a rendezvény headlinereként?
Mondjuk Nemes Nagy Ágnes vagy Csoóri Sándor műveiből.
Melyik az a szöveged, ami különösen közel került hozzád az évek során, és van-e olyan sorod, amit ma már másként írnál meg, esetleg olykor másként is adsz elő?
A Fran Palermóval szinte minden szövegünk angol nyelvű. Az angoltudásom fokozatosan fejlődött, így persze van, amit ma már másképp írnék meg, és néha akarva-akaratlanul elő is fordul, hogy másként is éneklem a színpadon ezeket a részeket ‒ de nem feltűnően. Hogy mi az a sor, ami hozzám nőtt? Hmm…
„Right leg on a chewing gum, left leg on a dogshit” ‒ a Chilly című dal első sora.
Ha csenhetnél egy sort, egy rímet vagy egy refrént a Margófeszt egy másik fellépőjétől, akkor mi lenne az?
A Galaxisok Szédülés című dalát például szívesen elcserélném. Csináltam is belőle egy átdolgozást, de egyelőre rajtam kívül nem hallotta még senki ‒ pedig fel is van véve. Ez a kedvenc versszakom: „Galambok mentője, átizzadt ingében, üres szobában esőre vár…”
Ha a nyári fesztiválszezon után kivehetnél egy hónap szabadidőt, amit régi klasszikusok és friss könyvsikerek olvasására fordíthatnál, melyik műveket választanád?
James Joyce Ulyssesét ‒ ahhoz fixen kéne egy komolyabb szabadidő. A klasszikusok közül A Karamazov testvéreket is, a friss könyvek közül pedig például Rick Rubin zenei producer és guru könyvét ‒ bár van sejtésem róla, miről szólhat.
