Volt-e emlékezetes olvasmányélményed idén?
Máté Gábor Szétszórt elmék című könyve, amivel most barátkozom, mivel magam is szenvedek a fókusszal, és pörögnek a fejemben a gondolatok éjszaka, illetve ébredéskor. Ameddig eljutottam a könyvben, az nagyon hasznos volt nekem, és érdekes lehet a későbbiekben.
Dr. Máté Gábor, a magyar származású kanadai orvos múlt héten Magyarországra érkezett, hogy bemutassa új könyvét, amiben rávilágít, hogy a test és a lélek elválaszthatatlan, a betegségek kialakulásában pedig sokkal nagyobb szerepet játszik a gyerekkori trauma, mint egy rossz gén. A Normális vagy - Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban című könyve az eddigi legátfogóbb kötete, ami arra keresi a választ, hogy miért nézzük tétlenül, ahogy pusztítjuk egymást és legfőképpen önmagunkat. Az amerikai társadalom fele szed napi rendszerességgel valamilyen gyógyszert, Európában a lakosság harminc százalékának magas a vérnyomása, a kamaszok között pedig egyre több a lelkibeteg. Azt gondoljuk, hogy mindez normális? A világhírű orvos ezekre próbál válaszolni a kötetben fiával, Máté Dániellel, a bemutatón pedig azt is elmesélte, hogy miért azonosította magát a könyvvel, és mire tanította az írás.
Tovább olvasokVan-e olyan író és/vagy dalszerző, aki középiskolás korod óta fontos neked, akinek azóta is várod a friss megjelenéseit?
Nincs olyan, aki azóta konstans megragadt volna, az olvasás nálam sajnos háttérbe szorult. Régebben Kunderától olvastam a legtöbbet, de azóta nehezen tudok nyugton maradni és koncentrálni egy könyvre ‒
inkább az aktív pihenést választom ehelyett, a zenélést, a sportot, a társasjátékozást, vagy pedig a teljes passzivitást.
Ha a világirodalom történetéből bárkit elhívhatnál a Margófesztre, hogy megegyetek a zalai dombok között egy-egy tál dödöllét, akkor kit választanál, és mi lenne az, amit feltétlenül szeretnél megkérdezni tőle?
Ne menjünk túl messzire, az előbb említett Máté Gáborral például szívesen beszélgetnék a fenti topikról, mert érdekel, miként lehet ezzel megbirkózni a mindennapokban.
Tegyük fel, hogy létezik egy fesztivál, ahol a ráadás előtt a frontemberek felolvasnak egy verset vagy egy prózarészletet. Te kinek a művéből olvasnál fel a rendezvény headlinereként?
Valamit Nick Hornby-tól.
Melyik az a szöveged, ami különösen közel került hozzád az évek során, és van-e olyan sorod, amit ma már másként írnál meg, esetleg olykor másként is adsz elő?
Olyan most nem jut eszembe, amit átvariálnék. A legújabb lemezről eléggé hozzám nőtt a Two Sides következő sora:
„I have two sides but only one life try to love them both”.
Ha csenhetnél egy sort, egy rímet vagy egy refrént a Margófeszt egy másik fellépőjétől, akkor mi lenne az?
Glschtől csennék, mondjuk a következőt: „Te betűket adtál, én meg szót fogadtam”.
