Volt-e emlékezetes olvasmányélményed idén?
Az elmúlt évben leginkább szakirodalmakat volt időm olvasni, főként azokat, melyeket az esztétika szakos mivoltom megkövetelt, de ha mindenképp említenem kell valamit, akkor Mészöly Miklós prózáját mondanám, a Koldustánc című novellához például lépten-nyomon vissza-visszatérek, mert mindig találok benne új dimenziót. Illetve Fehér Renátó Garázsmenetéhez is visszakacsintgatok, ha a líra mezejéről kell példát mondanom.
Van-e olyan író és/vagy dalszerző, aki középiskolás korod óta fontos neked, akinek azóta is várod a friss megjelenéseit?
Az alternatív előképeket és kortársakat – akikkel úgy gondolom, egy folytonosságban állunk a zenekarral – természetszerűleg hallgatom és követem. „Kedvenceim” viszont talán sosem voltak és nem is lesznek, nem vagyok az a típus. Kicsit úgy képzelem, hogy beleköltözöm dalokba, lemezekbe, aztán kiköltözöm és újra vissza. Most az Árnyéknyúl és Kollár-Klemencz László új lemezébe költöztem bele, illetve az év egyik legfontosabb dalfolyamába, a Másnapba. Az irodalom határterületei mindig érdekeltek, így például Bödőcs Tibor könyvei mindenképp érdekesek számomra, mint határmezsgyén megnyilvánuló gesztus.
A húsz éve működő együttesét idén elbúcsúztató, a kamarazenekarával nemrég új lemezt rögzítő Kollár-Klemencz László a Pest megyei Újhartyánból hozta számos témáját ‒ a hit fontosságát, a kisközösségek megtartó erejét és a vidéki abszurdokat is. A településről, ahol a felmenői éltek, akiknek az Öreg Banda című, 2021-ben megjelent csodaszép rock and roll-családregényben írta meg a csodákkal átszőtt mindennapjait.
Tovább olvasokHa a világirodalom történetéből bárkit elhívhatnál a Margófesztre, hogy megegyetek a zalai dombok között egy-egy tál dödöllét, akkor kit választanál, és mi lenne az, amit feltétlenül szeretnél megkérdezni tőle?
Többször mondták nekem gyerekkoromban, hogy ne siessek az evéssel, magyarán ne habzsoljak, rágjak meg minden egyes kis darabot, így azt mondanám: Proust lenne a társam a dödölleevésben. És hogy mit kérdeznék? Természetesen azt, hogy van-e elég időm mindarra, ami a fejemben van.
Tegyük fel, hogy létezik egy fesztivál, ahol a ráadás előtt a frontemberek felolvasnak egy verset vagy egy prózarészletet. Te kinek a művéből olvasnál fel a rendezvény headlinereként?
Az alternatív zenei szféra alanyi szerzői leginkább a privát én, nyilvános én és a narratív én hármasának összeérésével, konfrontációjával küzdenek, így azt gondolom, hogy a legstílszerűbb az lenne, ha Petri György A lírai én meg amit zárójelbe tett című versét olvasnám fel.
Tragikus szerelmek, alkoholizmus, szamizdat és rendszerváltás – húsz éve halt meg Petri György, az egyik legtöbbet elemzett kortárs költőikon. Nem hitt, de meghatározóak istenes versei, elutasította a váteszt, mégis a korszak közéleti költője lett.
Tovább olvasokMelyik az a szöveged, ami különösen közel került hozzád az évek során, és van-e olyan sorod, amit ma már másként írnál meg, esetleg olykor másként is adsz elő?
Egyszerre mindegyik közel áll hozzám, és mégis folyton eltávolodok egyiktől-másiktól, csak azért, hogy utána újra mögéjük tudjak állni. Azt hiszem éppen a „mögé állás” aktusa érdekel a leginkább. Ha ki kell emelnem egy szöveget, az biztos a Bécs című dalunk lenne, annak is a refrénje, hogy „mert én itt csinálom, ahol az ember harisnyában nyúl magához, magamutogató fajta, ő mindig koronában”. Talán a Kifutás egyes szövegein (a Szeráfin, és a Kettőthármaton) változtatnék visszamenőleg – ha egyáltalán ennek van értelme –, mert leginkább prozódiai és ritmikai problémákat vétettem sokszor. Erre ma már próbálok jobban figyelni.
Ha csenhetnél egy sort, egy rímet vagy egy refrént a Margófeszt egy másik fellépőjétől, akkor mi lenne az?
„és mi van, ha nincsenek is barátaim, csak emberek, akikkel beszélni szoktam” – Szabó Benedek
Ha a nyári fesztiválszezon után kivehetnél egy hónap szabadidőt, amit régi klasszikusok és friss könyvsikerek olvasására fordíthatnál, melyik műveket választanád?
Visky András Kitelepítés című regénye még előttem áll, illetve az esztétika szak lezárása után újból elővenném Gustave Flaubert Érzelmek iskolája című művét.
