Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
Hogy az írás nagyon kemény munka, mindennap foglalkozni kell vele, akkor is, ha nem esik jól. Sőt, főleg akkor kell vele foglalkozni, ha nem esik jól, mert ilyenkor objektívebben lehet a szövegre nézni. Egy ideig azt gondoltam, akkor lesz jó a szöveg, ha megy magától, egész nap formálgatom fejben, és este simán leírom, ha csak úgy ömlik belőlem, de rá kellett jönnöm, hogy ez egy könyvhöz kevés lesz.
Forma, nyelv, mondatok, bekezdések, szavak, ezeket kitalálni, kikísérletezni kemény meló.
Hogy ezerszer kell az elejétől olvasni, javítani, ha hibát találok, figyelni a mondatok ritmusát, zenéjét, a szekvenciáknak megtalálni a végleges helyét, a mondatoknak a végső formáját. Az is fontos tapasztalat még, hogy fejben viszont mindig ott kell pörögnie az épp aktuális szövegnek, ha eszem, ha moziban vagyok, ha sétálok, ha a barátaimmal beülök sörözni, az agyam a háttérben mindig a szöveget futtatja. Ha ez nincs, akkor baj van.
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
Sok szikra volt, nem tudnék egyet kiemelni, egy hosszú folyamat vezetetett odáig, míg kialakult a végleges forma, történet, hang, nyelv. Először 2014-ben határoztam el, hogy szeretnék kötetet, vagyis inkább azt határoztam el, hogy komolyan írni akarok, és ehhez köteteket kell írni. Talán ez volt a legfontosabb szikra, az elhatározás, hogy írással akarok foglalkozni, és mindent ennek rendeltem alá.
Budapesttől Prágán és Párizson át Stockholmig kalauzol Bakos Gyöngyi első prózakötete, melynek epizódjai a fiatal felnőttkor jelenétől a gyerekkor mélyéig vezetnek.
Tovább olvasokMit vártál az első könyvedtől?
Sok mindent mondhatnék, de leginkább azt vártam – várom –, hogy öt, tíz, húsz év múlva is jónak tartsam, és meg legyek vele elégedve. Azt is vártam természetesen, hogy legyen olyan, aki szereti, és ez teljesült.
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
Nagyon rég befejeztem már, 2019 nyarán adtam le a kéziratot a kiadónak, majdnem két és fél év telt el azóta. Nem szoktam ezen a szövegen gondolkodni, így azt mondom, jelenleg semmit nem változtatnék rajta. Pár apróságot biztos ki tudnék javítani, de nagy változtatásokhoz újra bele kéne merülni, egyelőre ezt nem tervezem.
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
Mindig a férjem az első olvasóm, minden szövegemet – vers, novella, tárca, interjú – megmutatok neki, így a kész kéziratot is ő olvasta először. Kukorelly Endre és Garaczi László olvasták még el a kötetet kézirat formájában. Nem volt számomra kérdés, hogy addig nem küldöm el a kiadóba, míg Kukorelly Endre végig nem olvasta, és nem mondja azt, hogy rendben, mehet. Nála kíméletlenebb szerkesztőt nem ismerek, pontos, alapos, és nem fél megmondani, ha valami rossz. Ez a legjobb, ami egy szöveggel történhet.
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
A szexualitás megjelenítésével kapcsolatos prüdéria igazán meglepett, volt olyan olvasó, aki szerint az egész könyv a szexről szól,
pedig csak pár szöveghelyen van említve ilyesmi. A referenciális olvasatok mindig szórakoztatnak, például, amikor egy ismerősöm megkérdezte, hogy mit fog szólni anyukám, ha kiderül a könyvből, miket csináltam. Az olvasói reakciókkal általában nehezen tudok mit kezdeni, mert szerintem sokszor nem a könyvről mond el valamit, hanem az olvasóról.
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
Nem emlékszem pontosan, vagy a Lassie hazatér, vagy az Óz, a csodák csodája. Mindkettőt újraolvastam a kislányommal pár évvel ezelőtt, nem gondoltam volna, de teljesen visszajött az első olvasás élménye, ugyanúgy képzeltem el a szereplőket, mint akkor. Az első regény, ami viszont irodalmilag komoly hatást tett rám, a Bűn és bűnhődés volt. Emlékszem, hogy gimnáziumból megyek haza busszal, és elfelejtek leszállni.
Hány évesen írtad meg az első olyan szövegét, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?
Ha szigorúan veszem a kérdést, akkor 13 éves koromban írtam verseket, amik megjelentek az iskolaújságban, de ez még szerencsére az internet előtti időkben történt, így nem található meg sehol. Viszonylag későn, 28 évesen kezdtem verseket és rövidprózákat írni. Ezeket általában péntekenként megmutattam a Kukorelly-féle írószemináriumon, ahol a visszajelzésekből rengeteget tanultam. Nem csak az írásról, hanem mondjuk olvasásról vagy épp magamról. "Hivatalos" belépésem az irodalmi életbe 30 éves koromban történt, ekkor publikáltam először egy irodalmi folyóiratban.
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
Egyet nem tudnék mondani, de mondok hármat. Kertész Imre: Sorstalanság, Krasznahorkai László: Sátántangó, Konrád György: A látogató. Azért, mert szeretem a K betűs írókat.
