Gazda Albert: Szerettem volna elmesélni valamit egy világról, ami már nincs is

Gazda Albert: Szerettem volna elmesélni valamit egy világról, ami már nincs is

Idén már hetedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Lassan hagyomány, hogy interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Gazda Albert többek közt arról mesélt, hogy könyvet írni miért kőművesmunka és mennyi a fikció és a valóság aránya a Leningrádban. A legjobb első prózakötetnek járó elismerést októberben az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon adják át.

(A tízes listáról Gurubi Ágnes válaszait ITT, Szűcs Péterét ITT, Puskás Panniét ITT, Balássy Fanni interjúját pedig ITT olvashatjátok.)

Fotó: Gazda Boglárka

Könyves Magazin | 2021. október 02. |
Gazda Albert
Leningrád
Cser Kiadó, 2021, 314 oldal
-

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?

Az én történetemnek nincs klasszikus íve, nem büszkélkedhetek szabályos írói karrierrel, pályakezdőnek sem vagyok igazán tipikus így ötven fölött. Újságírói pályafutásom ezzel szemben van, az elég színes és gazdag volt, sokáig szabályosnak is tűnt, korrektortól főszerkesztőig és tovább, ám az utóbbi időben egyenetlenné, hullámzóvá vált. Ezt azonban egyáltalán nem bánom, hiszen máskülönben nem születhetett volna meg a Leningrád.

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?

Bő tíz évvel ezelőtt, amikor még az Index szerkesztőjeként dolgoztam, igen aktív voltam a Tumblr nevű mikroblogplatformon, oda raktam ki apró szilánkokat saját régmúltamról. Később a Cinken is előfordult hasonló, ott terjedelmesebb szövegek jelentek meg, ezek egyike volt például a Katonakönyv című – szintén Cser kiadós – kötet kiindulópontja, amely végül ötszerzős lett. De olyan írást is közzétettem akkor, egyet-kettőt, amelyek alaposan átdolgozva bekerültek végül a Leningrádba. A visszajelzések alapján úgy tűnt, az emberek szeretik ezeket, és ahogy egyre több kis sztori lett, úgy egyre többször gondoltam arra, hogy akár könyv is készülhetne belőlük. Így gondolta a szerkesztőm, Vörös András is, és rendszeresen ösztökélt. Nekifutottam néhányszor, inkább kevesebb, mint több sikerrel, elpilledtem, abbahagytam, más dolgom volt, szerkesztettem, újságot írtam. Meg hát könyvet is, például a magyar jégkorongról, másodmagammal. Valamikor a koronavírus-járvány első hullámának elején, amikor kevesebb munkám és több időm lett hirtelen, nekifogtam megint, és néhány hónapnyi szerencsétlenkedés után egyszer csak elkezdett működni a nyelv. Onnantól már könnyű dolgom volt, mondanám, ha közben nem álltam volna le kétszer hosszabb időre, mert ez a bizonyos nyelv valamitől mégis elveszett átmenetileg. Kezdtem zordaknak, szigorúaknak érezni a szövegeket, olyanok voltak, mintha egy kevésbé tehetséges Agota Kristof írta volna őket. 

Nagyon szeretem Agota Kristofot, viszont nem zord és szigorú könyvet szerettem volna írni. Hanem éppen ellenkezőleg.

Sűrűt ugyan, de könnyed módon sűrűt, és semmiképp sem nyomasztót.

Mit vártál az első könyvedtől?

Szerettem volna elmesélni valamit egy világról, ami már nincs is, és amiről a magyar emberek nagy része akkor sem tudott semmit, amikor még létezett. Vagy amit tudtak, vagy tudni véltek róla esetleg, azt sem tudták jól. Persze magamat is szétszedtem és összeraktam közben, ez akkor is így van, ha nem győzöm ismételgetni, hogy nem önéletrajzot írtam. Az eddigi visszajelzések alapján azt hiszem, nem rontottam el nagyon, az olvasói feedbackek és a recenziók között egy olyat sem találtam, ami részben vagy akár egészében ne úgy fejtené meg a könyvet, ahogy szerettem volna. Mindegyikben találok valamit, ami jólesik, ami kedvemre való, olykor olyat is, ami nekem is új, de pozitív értelemben az. A vesémbe látnak.

Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?

Egyelőre szeretem úgy, ahogyan van. Kerek lett. Esetleg megszámoznám a fejezeteket, hogy még egyértelműbb legyen, hogy sorban kell olvasni őket, regényként, nem pedig novelláskötetként, amit akár összevissza és keresztül-kasul is lehet.

Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?

Négy-öt ember látta az utolsó előtti verziót, családon belül és kívül, sok fontos észrevételt és javaslatot kaptam, mindet megfontoltam és szinte mindet megfogadtam. A legtöbbet talán korábbi kollégám, jó barátom, Vass Norbert író-szerkesztő segített, tippjeinek köszönhetően legyalulódtak bizonyos sallangok, egységesebbé, pontosabbá, tisztábbá váltak fontos szövegrészek. Nagygéci Kovács József kritikusnak egy Esterházy-idézetért vagyok hálás – ezt nem ismertem azelőtt –, aki valami olyasmit mondott, hogy 

könyvet írni kőművesmunka, felépítem, visszabontom, megint felrakok egy-két sor téglát, megigazítom, megsimítom és így tovább.

Kb. ötször mentem végig a teljes szövegen azután, hogy már megvolt teljes terjedelmében, és kőműveskedtem közben szorgalmasan.

Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?

Akik ismernek, mindannyian azt hiszik, hogy az elbeszélő-főszereplő száz százalékban én vagyok. Ez érthető, és nincs is ellenemre, noha a valóságban nyolcvan százaléknál nem magasabb az átfedési arány. Viszont akik gyerek- és kamaszkoromból is ismernek, sőt a közeget is ismerik, amit megírtam – ilyen olvasók is vannak, örülök nekik nagyon –, azok a többi szereplőt is iparkodnak azonosítani. Ez keményebb dió, hiszen közel sem mindegyikük létezett, és ha mégis, messze nem pont úgy.

Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?

Két eset lehetséges, vagy Tatay Sándortól a Kinizsi Pál, vagy Balázs Bélától Az igazi égszínkék. Mind a kettőt szerettem, utóbbit különösen, varázslatos volt. Órán is olvastam a pad alatt, a tanító néni elvette, később visszaadta. Mármint az anyukámnak. Kínos volt. Nemrég újraolvastam, még mindig nagyon szép.

Hány évesen írtad meg az első olyan szöveget, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?

Ezt pontosan tudom: huszonnégy. A Hatodik Síp című kárpátaljai irodalmi folyóiratnak volt egy novellapályázata 1990-ben, amire három szöveget is írtam, és be is küldtem mindegyiket. A barátom, Kacsur Gusztáv is beküldött egyet. Megosztott első díjat kapott, én helyezetlen maradtam. Teljes joggal, nem dobtam ki a pályamunkákat, megvannak, tényleg rosszak. Hangulatot többé-kevésbé már akkor is tudtam írni, történetet nagyon nem. Aztán valamikor a 90-es évek közepén megjelent két novellám az ÉS-ben, emellett van egy nagyon szép visszautasító levelem a Holmitól, személyesen Domokos Mátyástól. Erősen biztatott, de hiába: hamarosan napilapos, később internetes újságíró lettem, és az irodalmi ambíciókat további energiák híján hagytam porosodni, parlagon heverni negyed századon keresztül.

Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?

J. D. Salinger: Zabhegyező. Utánanéztem, hamarabb jelent meg, mint a Kilenc történet, így magától értetődő a választás. Megváltoztatta az életemet, akárcsak korábban az Utánam, srácok vagy a '81-es Rockévkönyv. Minden túlzás nélkül. Ez eleinte nem volt annyira kellemes, de később minden a helyére került. A mai napig újraolvasom kétévente. Természetesen a Gyepes Judit-féle fordításban. Nekem pont úgy jó Holden Caulfield, ahogyan abban a zöld borítós könyvben beszél, tesz, vesz, jön, megy, van. A Leningrád történetének vége után néhány hónappal vettem meg Ungváron, a Druzsba könyvesboltban, 2 rubelért és 7 kopejkáért.

Hírlevél feliratkozás

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Ebből a tíz könyvből kerül ki 2021 Margó-díjasa!

Idén hetedik alkalommal adják át a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Mutatjuk a legjobb tíz nevezettet.

...

Gurubi Ágnes: Régóta bolygat az anyai nagymamámnak a múltja

Idén már hetedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Lassan hagyomány, hogy interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Ezúttal Gurubi Ágnes mesélt az első kötetig vezető útról. 

...

Puskás Panni: Azt vártam a könyvtől, hogy hatással legyen az olvasóira

Idén már hetedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Lassan hagyomány, hogy interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Ezúttal Puskás Panni mesélt az első kötetig vezető útról. 

MARGÓ
...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

...

Czakó Zsófia új regényében anyák és lányaik próbálják megérteni egymást

Hogyan lesznek a legközelebbi családtagokból távoli rokonok? Czakó Zsófia legújabb regényéből kiderül.

Kiemeltek
...

„A BookTokon mindenben segítettek” – romantasy szerzők a műfaj sikeréről

Mit nyújt az olvasóknak és a szerzőknek a romantasy?

...

9 ígéretes adaptáció az őszi estékre a Netflix, a Max és az Apple TV kínálatából

Újragondolták a Veszedelmes viszonyokat, jön a Frankenstein és Stephen King rettegett bohóca is visszatér.

...

Fodor Marcsi: A korabeli nőknek azt kellett bizonyítaniuk, hogy nőként egyáltalán írhatnak-e

Ha nem hallunk az irodalomórán női szerzőkről, azt gondoljuk: nem is voltak. 

A hét könyve
Kritika
A szabadság pénzbe kerül, főleg akkor, ha egy anyát bántalmaznak
Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

SZÓRAKOZÁS
...

A Kamaszok színésze könyvben folytatja a sorozat üzenetét

Apák fiaikhoz írt leveleit gyűjti össze.

...

A magyar Drakuláról készít filmet Leonardo DiCaprio

A film a színész fiatalkorára összpontosít. 

...

„Én sem vagyok boldog ettől” – George R. R. Martin reagált a kritikákra

Az író ezúttal mintha megértőbb lenne a rajongókkal.

Visky András: Ez a regény az élők feltámadásáról szól

Visky András: Ez a regény az élők feltámadásáról szól

Visky András új könyve „körbeöleli” a Kitelepítést.

Szerzőink

Bakó Sára
Bakó Sára

Clare Leslie Hall bestsellere csavar egyet a romantikus regény műfaján

Bakó Sára
Bakó Sára

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

...

Mérő Vera: Régóta mondom, hogy bocsánatot kérni nagyon jó dolog

...

Tapasztó Orsi: Gyerek mellett sokszor csak túlélsz [Ezt senki nem mondta!]

...

Kiss Viki könyvajánlója: Személyes célom, hogy az összes Colleen Hoover-könyvet elolvassam

Hírek
...

Az Egyesült Államokban nagyon veszik a Bibliát Charlie Kirk halála óta

...

Így kért 130 év után bocsánatot Oscar Wilde-tól a British Library

...

Netflix-sorozat készül a Kennedy-családról

...

Röhrig Géza is feltűnik Timothée Chalamet új filmjében

...

Még halloween előtt piacra dobtak egy vámpírregényt, aminek szaga is van

...

Nézd meg, hogyan restaurálnak egy Jókai-könyvet!