Mi a kedvenc könyved? Mit jelent neked az olvasás?

Inkább kedvenc íróim vannak: nagy Knausgård-rajongó vagyok – a Harcom-regényfolyam biztosan ott van a legemlékezetesebb olvasmányaim sorában –, a magyar szerzők közül pedig elsőre Tompa Andreát mondanám.

Az, hogy mi a kedvenc kötetem, általában attól függ, hogy éppen milyen életszakaszban vagyok.

Bár már több éve írok rendszeresen könyvekről – most már a Könyves Magazinnál –, és az egyetemen is irodalmat tanulok, nekem az olvasás mindig elsősorban önismereti utazás marad. Nemegyszer fordult már velem elő, hogy egy-egy kérdésemre sehol nem kaptam kielégítő választ, aztán levettem a polcról egy könyvet, és megtaláltam benne mindent, amire szükségem volt. Hasonló okokból a legmeghatározóbb olvasmányom jelenleg a Margó-díj tavalyi győztese, a Nem Kemény Lilitől, ami az én szememben legfőképpen egy letaglózó erejű énkeresés-történet.

Milyen a zsűrizés folyamata? Számodra mi a legfontosabb zsűrizési szempont?

A tavalyi év után nagyon vártam a mostani zsűrizést, szuper csapatunk lett megint, szerettem együtt olvasni, beszélgetni.

Idén azt éreztem, hogy jóval kevésbe voltam szigorú, mint az előző alkalommal.

Nyilván fontos szempontnak tartottam, hogy jól legyen megírva az adott könyv, de ezúttal inkább azokért a kötetekért harcoltam, amiket tényleg élvezettel és őszinte érdeklődéssel olvastam, és amiket örülnék, ha minél többen a kezükbe vennének.

A kedvenc íródon keresztül bemutatnád, miért fontos az olvasónak ott lennie az első kötet megjelenésénél?

Kevés olyan szerző van egyelőre, akit az első kötete óta „kísérek”, de olyan már előfordult, hogy valakinek annyira tetszett egy könyve, hogy mindent el akartam olvasni, amit valaha csinált. Az utóbbi időben viszont több hozzám hasonló korú, huszonéves író debütálására is felfigyeltem – a tavalyi listáról például Biró Zsombor Aurél vagy a Kovács ikrek. Nagyon szurkolok nekik, és remélem, hogy olvashatok még tőlük a jövőben.

Különleges élmény lehet a legelső lépcsőfoktól a sokadik megjelent kötetig követni egy életmű alakulását: kicsit úgy képzelem, mintha együtt változnánk mi is az adott szerzővel.

Bízom benne, hogy a mostani shortlistesek közül is minél többen lesznek, akikkel végigmehetek majd ezen az úton.